A finnek életének olyannyira természetes része a szaunázás, hogy nemcsak az otthonokban, hanem a jobb munkahelyeken, de még a börtönökben is vannak gőzkamrák. Az általában 80-90 Celsius-fokban történő, néhány perces izzadásnak számos jótékony hatást tulajdonítanak, a szaunaszeánszok pedig még rituálisabb szintre emelték ezt a tevékenységet.
Csakhogy az emberek szeretik feszegetni a határaikat, emellett pedig hajlamosak vagyunk hősként tisztelni azokat, akik másoknál jobban kibírnak bizonyos megpróbáltatásokat, például a józan ész határain túlmenő hőséget is. A Telex cikke szerint vélhetően ez a gondolatmenet vezetett odáig is, hogy Finnország 1999-ben megrendezte az első szauna-világbajnokságot, amely arra kereste a választ, hogy vajon ki bírja a legtovább a 110 fokra felfűtött szaunában úgy, hogy még ki is tud jönni a saját lábán. A furcsa verseny – amelynek volt férfi és női fordulója is – még a 11. eseményt is megélte – a 2010-es bajnokság viszont halállal végződött.
Szigorú szabályok, és egy csalási kísérlet
Ha a 110 fokos hőség nem lett volna elég, a szaunában extrém magas volt a páratartalom is, ami jelentősen akadályozta a test önhűtő mechanizmusát. A versenyzőknek kötelező volt fürdőruhát viselniük, és végig ülniük kellett. Tilos volt bekrémezni vagy beolajozni magukat, nem feküdhettek le vagy állhattak fel – de még csak az izzadságot sem törölhették le a homlokukról, egyáltalán nem érhettek a bőrükhöz, amíg bent voltak a szaunában.
A győzelemhez általában 10-18 percet kellett kibírni – addigra már 200 körüli pulzusa volt a versenyzőknek. A legtöbb versenyt finnek nyerték. 2010-ben azonban – amikor az ötszörös bajnok, Timo Kaukonen volt a címvédő – az orosz induló, Vlagyimir Ladizsenszkij mindenképpen nyerni akart. Mivel korábban már elérte a harmadik helyezést, ráadásul 2009-ben a női ágon pont az orosz versenyző nyert, nem volt annyira lehetetlen vállalkozás ez a részéről – csakhogy a sikert csalással akarta bebiztosítani. Erős fájdalomcsillapítók bevételével és a bőrére kent érzéstelenítő zselével tompította el a fájdalomérzékelését.
A probléma azonban az volt, hogy miután a versenyt több bírálat is érte, amiért akár csaknem 20 percig is extrém hőhatásnak teszik ki a verenyzőket, a 2010-es rendezvény szervezői úgy döntöttek: ezúttal olyan körülményeket teremtenek, amellyel már néhány perc alatt „kiűzik” a gőzkamrából a bajnokság 130 résztvevőjét. A kisebb szaunával és a nagyobb kályhával ezt sikerült is elérniük, a legtöbben ugyanis valóban perceken belül feladták a versenyt. Ladizsenszkij és Kaukonen azonban kitartott, az egyre súlyosabb égési sérüléseik ellenére is. Az orosz induló végül 6 perc után elájult, de a finn döntősnek is segítség kellett ahhoz, hogy ki tudjon menni a szaunából.
Így a szabályok értelmében mindkettőjüket kizárták, és a harmadik legtovább bentmaradó versenyző, a szintén finn Ilkka Pöyhiä lett abban az évben a világbajnok. Ez viszont már nem érdeket senkit, hiszen Ladizsenszkij belehalt sérüléseibe. A kórházba szállított Kaukonen pedig hat hétig volt mesterséges kómában, és csak komoly küzdelmek árán épült fel.
Ilyen következményekkel jár az ész nélküli szaunázás
A fenti megrázó történet legfontosabb üzenete talán az, hogy a testünk nem véletlenül ad jelzéseket a számára elviselhetetlen körülmények esetén. A két döntős versenyző orvosi feljegyzései alapján az extrém hőség és páratartalom akár már néhány perc után is az alábbi tüneteket okozhatja:
- eszméletvesztés,
- kockázatosan magas pulzus,
- égési sérülések,
- veseleállás,
- légutak megégése,
- légcső megégése.
A balul elsült verseny után – szerencsére – soha többé nem rendezhették meg a szauna-világbajnokságot. A verseny szervezőit azonban nem vonták felelősségre.
