Rorschach-próba

 Szabó Emese

 

 Gonda Xénia PhD klinikai szakpszichológus

 

Mi ez a beavatkozás?

A Rorschach-próba egy projektív teszt. A vizsgálat során a betegnek strukturálatlan, semmit nem jelentő sztenderd ingersorozatot mutatnak, ő pedig a konkrét, értelemmel nem rendelkező tintapacáknak annak megfelelően ad értelmet, ahogyan a gondolkodási, érzelmi, neurokognitív folyamatok zajlanak az agyában, ami rámutat, hogy az információfeldolgozási folyamatban hogyan vesznek részt bizonyos agyterületek. A válaszokban tulajdonképpen leképeződik, hogy a beteg miként dolgozza föl azokat a strukturálatlan ingereket, amelyekkel találkozik, hogyan ad értelmet nekik. Ennek alapján személyiségbeli jellegzetességekre, pszichopatológiai folyamatokra lehet következtetni, de észlelhető az organikus leépülés és az öngyilkossági szándék is. A teszt valamelyest képet ad az átfogó intellektuális szintről.

A következtetéseket a szakemberek annak köszönhetően tudják levonni, hogy a tesztre adott válaszoknak bizonyos szinten megvannak a sztenderdjei, azok alapján pedig ismert, hogy adott betegcsoportok vagy bizonyos személyiségjegyekkel rendelkező emberek hogyan reagálnak a pacákra. A pszichológusok tehát részben statisztikai alapon tudják kiértékelni az eredményeket. A módszert gyakran támadják is, mert vannak ugyan rá statisztikailag leírt mutatók és kiszámolható skálák, a Rorschach-próba nem bizonyítékokon alapuló teszt. Viszont mégis ezen a módon tudnak mögé nézni annak, ami a beteg agyában, gondolkodásában, érzelmeiben zajlik, de amit valamilyen oknál fogva nem tud vagy nem szeretne elmondani. Részben ez a kettősség az oka, hogy a tesztet jellemzően más módszerekkel együtt alkalmazzák.

Mikor van szükség rá?

A Rorschach-tesztet a klinikai szakpszichológusok gyakran alkalmazzák a pszichodiagnosztikában a kórházi osztályokon, de a járóbeteg-ellátásban is. Jellemzően elvégzik, ha valaki első alkalommal kerül pszichiátriára. Főképp akkor használják a módszert, ha a beteg személyiségbeli jellegzetességeit, pszichopatológiai folyamatait akarják fölmérni, ki akarják deríteni, hogy az érintett milyen betegségben szenved, lehet-e szó egyebek mellett organikus leépülésről (például demenciáról), öngyilkossági szándékról, személyiségzavarról. A Rorschach-teszt segítségével azt is föl lehet mérni, hogy a beteg mennyire alkalmas a pszichoterápiára. Az enyhe problémáknál a projektív teszt segítheti annak felmérését is, hogy az érintett személyiségében milyen mozgatórugók vannak. Szokták a módszert használni alkalmassági vizsgálatok során is.

A projektív próbákat - így a Rorschach-tesztet is - azért szeretik a pszichológusok, mert ha a helyzet ideális, akkor alkalmazásukkor a betegek kevésbé tudnak szimulálni vagy disszimulálni (állapotukat titkolni, leplezni). A teszt ugyanis nem olyan, mint például egy depresszióskála, ahol azt kérdezik, hogy kliensük mennyire depressziós, mennyire lehangolt, vagy azok a személyiségzavart mérő tesztek, amelyek nyíltan kérdeznek rá azokra a társadalmilag egyértelműen nemkívánatos viselkedésekre, amelyeket a beteg tagad a jobb benyomáskeltés vagy amiatt, mert nem tudja, hogy jellemzőek rá. Utóbbiakon a páciens mutathatja magát szándékosan depressziósabbnak vagy mondjuk kevésbé gátlástalannak. A Rorschach-teszt ezekkel szemben nem átlátszó kérdéseket tartalmaz, az alany pedig nem tudja, hogyan kellene titkolnia a depresszió, a pszichózis vagy mondjuk a pszichopátia jegyeit. Emiatt az érintett kevésbé tudja torzítani a képet, amelyet a szakember nyer róla. 

Persze, a beteg az egyéb teszteken sem feltétlenül akar hazudni, válaszaira viszont hatása lehet annak, hogy jobb benyomást akar kelteni magáról, vagy esetleg el akarja kerülni, hogy például kórházba kelljen mennie pszichotikus állapota miatt. Megesik, hogy épp betegsége patológiája miatt - például egy személyiségzavarnál - ad torzult válaszokat más teszteken.

Mit diagnosztizálnak vele?

A Rorschach-teszt a különböző diagnosztikus rendszerek alapján valószínűsített diagnózist erősítheti meg, de megmutathatja azt is, hogy teljesen másról van szó, vagy hogy az alapbetegség mellett más probléma is jelen lehet. Segítségével pszichopatológiai folyamatok, mentális zavarok, pszichiátriai betegségek (például paranoid skizofrénia, depresszió vagy szorongásos zavarok), személyiségzavarok, organikus leépülés azonosítható be, de észlelhető lehet az öngyilkossági szándék is. Hasznos lehet a teszt a pszichés zavarok differenciáldiagnosztikájában (például annak eldöntésében, hogy egy depresszió bipoláris vagy unipoláris zavar része-e).

A projektív próba rámutathat arra is, hogy mi húzódik meg a beteg aktuális állapota mögött. Egy pszichózis például nagyon sokféle lehet, állhat mögötte szkizofrénia, kábítószer-használat, de mánia és depresszió is. Lehet szó paranoid pszichotikus zavarról, de előfordulhat, hogy a pszichózis valamilyen személyiségzavar dekompenzációja. A tényleges ok felderítését a projektív tesztek mindenképp segítik. 

A szakemberek a Rorschach-tesztet általában nem önállóan használják a diagnózis alátámasztásához, hanem kiegészítik például MMPI (Minnesota Multiphasic Personality Inventory) teszttel is. Ez egy kérdőíves, több dimenziós személyiségvizsgáló eljárás. A diagnosztizálás során a szakemberek figyelembe veszik saját megfigyeléseiket, és azt is, hogy a beteg környezete mit mond (utóbbi az úgynevezett heteroanamnézis).

Hogyan kivitelezik a beavatkozást?

A projektív próba alkalmazásakor a pszichológus sorra a beteg elé helyezi a tintapacákat ábrázoló táblákat, majd megkéri, hogy mondja el, mit lát rajtuk. Az érintettnek nem azt kell kitalálnia, hogy mit ábrázol a kép, hanem azt kell elmondania, hogy ő mit lát benne. Ez képezi le az agyában, lelkében, érzelmeiben zajló folyamatokat. A pszichológus a válaszokat több szempontból értékeli, oszlopokba írva elemzi.

Mennyi időt vesz igénybe?

A vizsgálat időtartama nagyon széles skálán változik: normális az is, ha valaki sokat beszél, a teszt pedig 2 és fél óráig tart, de az is, ha valaki negyedóra alatt végez vele. Az eredményre és a kiértékelésre ennek semmilyen hatása nincs.

Milyen szakorvos végzi?

Rorschach-tesztet csak klinikai szakpszichológus végezhet, a vizsgálati módszert nem alkalmazhatja más pszichológus és pszichiáter, illetve egyéb orvos sem.

Hogyan kell készülni rá?

A legpontosabb torzítatlan eredményt, amely leginkább segíti a gyógyulást és lehetővé teszi a segítő beavatkozást, az előzetes felkészülés és ismeretek nélküli vizsgálat adja. Emiatt a betegnek sehogy nem kell készülnie a Rorschach-tesztre. A tesztben egyébként számos mutató jelzi, ha a beteg nem spontán, hanem valamilyen módon kontrolláltan próbál válaszolni a bemutatott táblákra.

Milyen veszélyei lehetnek?

A pszichotikus betegek - főképp a paranoid pszichotikusok, vagy azok, akiknek paranoid személyiségzavara van - nem a külvilág ingereire reagálnak, hanem a bennük zajló folyamatokat vetítik ki a valóságra, azt érzékelik valóságnak, majd arra reagálnak. Őket például a Rorschach-teszt megmozgathatja. Ugyanez igaz azokra, akiknek kicsit labilis a kapcsolata a valósággal: bennük a pacák félelmet kelthetnek. A nagyon súlyosan szorongó betegek esetében szintén előfordulhat, hogy a pacákra vetített szorongásuk túlságosan félelemkeltőnek bizonyul a számukra. Ennek ellenére a Rorschach-teszt általában nem ront a betegek állapotán.

Tudni kell azt is, hogy ugyan minden diagnosztikai és egészségügyi beavatkozásnak, illetve vizsgálatnak vannak kockázatai, ezeket biztonságos környezetben végzi egy szakértő és tapasztalt pszichológus, aki oldja a feszültségeket. A teszt hatására esetleg megjelenő átmeneti pszichés problémák vagy a nagyon ritkán jelentkező állapotrosszabbodás is fontos diagnosztikus jelentőségű.

Kinél nem végezhető?

Nem alkalmazható a Rorschach-teszt, ha a beteg nem egyezik bele, nem akar együttműködni. Nincs értelme elvégezni 14 év alatti gyereknél sem: náluk más projektív teszteket alkalmaznak, olyanokat, amelyek különböznek a hagyományos Rorschach-teszttől.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük Gonda Xénia klinikai szakpszichológusnak.



Utolsó módosítás: 2018.11.14.

Kövesse a Házipatikát:

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+23, +28 °C
Minimum:
+9, +14 °C

Hazánkban csütörtökön délelőtt változó mennyiségű fátyol-és gomolyfelhő lesz az égen, északkeleten még néhol előfordulhat záporeső.

Egészséget befolyásoló hatások:
közepes

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!
GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag