Ha olyan munkát választasz, amit szeretsz csinálni, akkor egy napot sem kell dolgoznod.
A híres kínai filozófus, Konfuciusz nevéhez számtalan bölcsesség köthető, de nagy valószínűséggel ez a legismertebb mind közül. Kétségkívül vonzó gondolat, és sok igazság van benne: elvégre inkább olyan munkára vágyunk, amit szeretünk, nem pedig olyan helyen akarunk tölteni heti 40 órát, amit ki nem állhatunk. Azonban az, amit szenvedélyből csinálunk, általában a hobbink, a munkánk pedig egy kötelezettség, ami szükséges az egzisztenciánkhoz. Ha a kettő eggyé válik, akkor – bár sok szempontból ideálisnak tűnik – az nem feltétlenül működőképes a gyakorlatban.
Mindkettő egyaránt fontos
„A munkánk, foglalkozásunk meghatározza az énképünket, identitásunkat, egy közösséghez tartozást és az életünk legalapvetőbb funkcióit tudjuk biztosítani a magunk számára. A szerencsésebbek hivatásra találnak a munkájukban, ki tudnak benne teljesedni” – magyarázza Lipták Zsuzsa pszichológus. Ezzel szemben a hobbik „olyan szabadidős tevékenységek, amik pozitív érzésekkel, elégedettséggel, örömmel, feltöltődéssel járulnak hozzá a pszichés jóllétünkhöz.”
Hobbi gyakorlatilag bármi lehet, amit a szabadidőnkben, lelkesedésből csinálunk, legyen az kreatív, fizikai vagy valamilyen intellektuális tevékenység: sport, kézimunka, kertészkedés, meditáció például – írja Venkat S.R., a WebMD munkatársa. Segít fejleszteni például a problémamegoldó képességünket, jót tesz a kreativitásunknak; ezeket pedig a szakmai életünkben is hasznosíthatjuk. A mentális egészségünknek is jót tesz, hiszen a hobbink által le tudjuk vezetni a mindennapokkal járó stresszt. Az új készségek elsajátítása magabiztosabbá tesz, és új embereket ismerhetünk meg általa, ha mondjuk beiratkozunk egy szakkörbe. Ezáltal kevésbé érezzük magunkat magányosnak, és csökken a depresszió kockázata. Ha pedig elsősorban fizikai aktivitásban éljük ki magunkat, annak számtalan pozitív velejárója van mind a lelki, mind a testi egészségünkre nézve.
De mi történik akkor, amikor a hobbiból munka lesz?
Ezt a kérdést járja körül a BBC Does doing what you love for a living come with a price? (Megvan az ára annak, ha abból élsz, amit szeretsz?) című cikke, aki könyvmolyból lett író, majd pedig saját könyvesboltot nyitott. Christie számára a könyvesbolt megnyitása elkerülhetetlenül azt jelentette, hogy egyensúlyt kellett teremtenie az olyan tevékenységek között, amelyeket élvez, mint például a készlet kiválasztása, és az olyan üzleti feladatok között, mint a bérleti tárgyalások.
Bár van egy társa, akivel megoszthatja a bolt irányításával járó terheket, de mellette több műszakban dolgozik, és a szabadidejében is hívásokat, e-maileket intéz. Azzal együtt, hogy a munkában kiteljesedhet, a pénz nem a legjobb, ezért cikkírást is többet vállal.
A legnagyobb kihívás számára az volt, hogy megtalálja a határokat a munka és a kikapcsolódás között. „Olyan érzés, mintha mindig dolgoznék. Ha arról beszélek, amit szeretek, az előbb-utóbb átmegy abba, hogy jelenlegi vagy korábbi munkaügyekbe megyek bele, vagy akár jövőbeli tervekbe” – mondta a BBC-nek. Ennek ellenére nem tudja elképzelni, hogy mással foglalkozzon, és élvezi, hogy a könyvszakmában is elismerést vívott ki – ezt pedig nem lehet úgy elérni, hogy az ember csak azzal foglalkozik, amihez kedve van.
Hivatássá válhat
Rikke Hansen karrierváltási tanácsadó gyakran segít az ügyfeleinek váltani olyan munkára, amit szeretetből csinálnak. Szerinte tényleg megtérülhet ez a döntés. „Autonómiát, jártasságot, célt kap általa az ember. És ez a legmotiválóbb módja a munkának” – mondta a BBC-nek.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Stier Ágnes angol-magyar szakos volt színház specializációval a Pécsi Tudományegyetemen, ahol többek között fordítást is tanult, de csak a diploma után kezdett vele komolyan foglalkozni. „Végigmentem a kiadókon, és elküldtem úgy 78 e-mailt, hogy itt vagyok, itt az önéletrajzom, küldenek esetleg próbafordítást? Erre jött kb. 10 válasz, 7 elutasító, 2 talán, de egy kiadó adott próbamunkát” – mondta.
Ennek már több mint tíz éve: azóta folyamatosan dolgozik, már körülbelül 130 könyvet fordított le. A határidők ugyan stresszesek, és a könyvpiac is sokat változott (például kiadók szűntek meg, vagy profilt váltottak), de továbbra is élvezi a munkáját, sőt, mára hivatássá vált számára.
Lehet, hogy sokkal egyszerűbb lenne az életem, ha nem szeretném ennyire. A testvérem szakfordítással foglalkozik, azzal sokkal jobban lehet keresni, de nekem a műfordítás révén ki tud jönni az irodalmi vénám is
– magyarázza.
Egy időben a könyvfordítások mellett sorozatokhoz is készített nem hivatalos magyar feliratokat, kedvtelésből. „Azt is nagyon megszerettem, de persze a kettő nagyon más: egy sorozatban csak párbeszédek vannak, nem kell a leírásokkal is foglalkozni. És a visszajelzések is pozitívak voltak: egyre többen kérdezték, hogy hol van már, mikor lesz kész... Szóval így egy ideig hobbi is volt a fordítás, de ma már nincs rá időm” – mondta.
Több stresszforrás?
„Amikor a hobbinkból vállalkozás lesz, akkor a korábbi örömforrásból könnyen válhat stresszforrás: szeretnénk sikeresen vinni a vállalkozást, amire energiát, időt és pénzt kell fordítanunk. A vállalkozás beindítása rizikós, éppen ezért okozhat szorongást, frusztrációt, aggodalmat, és jóval több időt igényel, mint amennyi időt a hobbinkra fordítani tudunk” – vallja Lipták Zsuzsa.
Vida Katalin szakmája szerint pszichológus, de blogja, a Babramegy révén vált ismertté széles körben. Szakácskönyvet is írt, de továbbra is praktizál. Szerinte ugyan a társadalmi berendezkedésünk kettéválasztotta a munkát (amit nem szeretünk, de muszáj) és a hobbit (ami az örömforrás), ő nem ilyen szempontból különíti el a kettőt. Nála inkább az aktuális feladatoktól függ, hogy mit él meg stresszforrásként.
„Például egy határidős gasztronómiai cikk és egy határidős tudományos publikáció is jelenthet ugyanúgy stresszt nekem. Illetve ugyanúgy igaz mindkét szakmámra, hogy vannak benne inspirálóbb és kiégettebb időszakok. A könyvem megírása után egy ideig kifogyott belőlem a lendület és keveset főztem, amíg egy fél év múlva el nem mentem Londonba a kedvenc londoni éttermem konyhájára dolgozni. Pszichológusként is volt, hogy megfáradtam bizonyos időszakokban, és kellett egy új irányt vennem, és új módszert tanulnom” – magyarázza. Szerinte kulcsfontosságú felismerni, ha elfogy a lendület, és akkor bátran váltsunk új területekre – akár addig ismeretlenekre is.
Munka kontra magánélet
Arról is születtek kutatások, hogy azok, akik lelkesedésből dolgoznak, hajlamosabbak túlórázni is, mivel sokkal jobban szeretnének fejlődni a munkájukban. Hansen szerint, ha szenvedéllyel vetjük bele magunkat a munkánkba, akkor az az identitásunk részévé válik. Ennek megvan az előnye és a hátránya is: a vállalkozás sikereit személyes sikerként éljük meg, de ugyanaz igaz a kudarcokra is. Ha az üzlet megbukik, akkor úgy érezhetjük, emberként buktunk el.
Jennifer Moss a Harvard Business Review-ban amellett érvel, hogy a szenvedélyből végzett munka gyakran kiégéshez vezethet, ha az ember nem ismeri fel időben, hogy ez egy kétélű fegyver. „Ha nagy szeretettel csinálod, amit csinálsz, akkor nem feltétlenül vagy jó abban, hogy határokat szabj. Meg kell tanítanunk az embereknek, hogy a határok felállítása rendben van. Ez nem önzőség. Valójában önzetlen. Lehetővé teszi, hogy hatékonyabbak legyünk abban, amit csinálunk, és jobban együtt tudjunk működni a munkatársainkkal” – nyilatkozta Dr. Edward Ellison a lapnak.
Meglátásom szerint a munka-magánélet egyensúlyának fenntartása nehezebb lehet, ha a munkánk a hobbink is. Ezért fontos, hogy más örömtevékenységet is keressünk magunknak, ami kikapcsol bennünket és megelőzzük a kiégést
– vallja Lipták Zsuzsa.
A BBC-nek nyilatkozó Josh Christie a sütögetésben találta meg azt a kikapcsolódást, ami által fel tud töltődni – és amikor felkérték, hogy cikket írjon róla, nemet mondott. „Úgy döntöttem, hogy ezt megtartom magamnak. Kell lennie valaminek, ami szent” – magyarázta.
Tényleg van ebben potenciál?
Ha úgy gondoljuk, hogy a hobbinkban megvan a potenciál valami többre, nem árt alaposan utána járnunk a gyakorlati megvalósításnak. A Future Learn cikke szerint ennek része az, hogy utána
nézzünk az országunk jogi szabályozásainak, az adózási formáknak stb. És természetesen a saját anyagi lehetőségeinknek.
1. Van elég időm egy vállalkozás indítására? Talán elsőre nem is gondolnánk, mennyire időigényes egy vállalkozás indítása – ez különösen megterhelő tud lenni a rendes, nyolc órában végzett munkánk mellett.
2. Elég jó vagyok hozzá, hogy megéljek belőle? Legyünk őszinték önmagunkkal: tényleg elég jó vagyok a hobbimban, hogy abból profitálhassak is?
3. Tudok egyszerre dolgozni és vállalkozni? Ha már el is indítottuk a vállalkozásunkat, akkor egy bizonytalan hosszúságú időszak következik. Még nem engedhetjük el a már meglévő munkánkat, de az újjal is aktívan foglalkoznunk kell.
4. Le tudok mondani arról, ami eddig a kikapcsolódást jelentette? Bárhogy is nézzük, valamilyen szinten a hobbink átalakul: már nem csak azért csináljuk, mert szórakoztat, hanem azért is, hogy pénzt keressünk vele. A legjobb, ha van, vagy találunk más olyan tevékenységet, ami tényleg csak a kikapcsolódást jelenti az életünkben.
5. Tényleg jó ötletem van? Ha úgy is érzi az ember, hogy elég tehetséges, van elég pénze és ideje is egy új üzlethez, ha nincs rá kereslet, nem éri meg belevágni.
Legjobban: