Depressziós tinik, avagy mit kell tudni a kamasz-kórról?

"Engem senki sem szeret, nem is akarok találkozni senkivel. Nincs kedvem semmihez, úgysem vagyok jó semmiben. Egyedül akarok lenni, és hagyjál aludni. Különben is, tökre nem érdekel az egész" - hangzik el a 15 éves kamaszgyerek szájából.

Mit tehet ilyenkor a szülő? Korábban életvidám, erőtől és tettvágytól duzzadó gyermeke teljesen megváltozott. Levert, nem talál olyan elfoglaltságot, ami örömet okoz neki, szétszórt, nincs étvágya, sokkal többet alszik, mint addig, érdektelen barátaival és a korábban szívesen űzött tevékenységekkel szemben is. Ez még vajon belefér a serdülőkori válság normális lefolyásába? Vagy esetleg több annál?

Az a baj, ha nincs baj

Tény, hogy a serdülőkor viharos időszak. Mérhetetlen sok változás zajlik egy időben, és nem könnyű ezek között sikerrel lavírozni. Valamint nem könnyű az ebben a viharban harcolót elviselni. A kamasz persze nem érti, miért érzi magát úgy, ahogy, de nem is osztja meg érzéseit szüleivel. Így szülőként egyet lehet tenni: kivárni és elviselni; és ott lenni szükség esetén. Mivel ez az az életszakasz, amikor normálisan is jelentkeznek viselkedésváltozások (amikor az a baj, ha nincs baj), nehezen válik elkülöníthetővé a még normális az adott esetben kórostól. Tartós viselkedés- és hangulatváltozások esetében eszünkbe kell hogy jusson azonban a depresszió is, mely nem kíméli a fiatalabb áldozatokat, a gyermekeket sem. A depresszió kialakulása ugyanis az újabb generációkban egyre korábbi életkorra tolódik.

Tök depi vagyok

"Tök magam alatt vagyok", "semmi hangulatom", "depi vagyok", "megzuhantam", "az élettől is elment a kedvem" - mondjuk és halljuk sajnos már úton-útfélen, akár egy fiatal szájából is. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a depresszió nem azonos a mindennapi élet viszontagságai által okozott lelki problémákkal. A depresszió orvosi értelemben vett betegség, melyben a hangulat tartósan negatív irányba tolódik el, s ezt a környezet történései nem, vagy alig befolyásolják. A hangulat, a közérzet megváltozása mellett változnak az érzelmi reakciók, a viselkedés, károsodnak a szociális kapcsolatok és a teljesítmény.

A pszichiátriai zavarok nemzetközi osztályozásának kritériumai alapján az alábbi tünetek megléte szükséges a depresszió diagnózisához:

• levertség (szomorúság vagy üresség érzése) vagy ingerlékeny hangulat,
• az érdeklődés jelentős csökkenése, örömre való képtelenség,
• alvászavar (elalvási nehézség vagy túl sok alvás),
• súlyos étvágytalanság, jelentős testsúlycsökkenés, ritkán falánkság,
• csökkent energia, fáradtság, kimerültség, lassultság,
• értéktelenség, haszontalanság érzete, önvád, bűntudat,
• a gondolkodás lelassulása, a koncentráció és a figyelem csökkenése,
• halálvágy, öngyilkossági gondolatok vagy kísérlet.

A depresszió diagnózisának felállításához megfelelő számú tünetnek (legalább négynek egyidejűleg) megfelelő ideig kell fennállnia.

Nem kíméli őket sem

A depressziót meghatározó tünetek életkoronként változatosak lehetnek. Gyerekeknél leggyakrabban az alábbiakban nyilvánul meg:

• szomorúság, közömbösség, ingerlékenység, düh, nyugtalanság, sírásra való hajlam,
• örömre való képtelenség, szeretetlenség érzése,
• koncentrációs képesség csökkenése, negatív önértékelés, bűntudat,
• az iskolai teljesítmény romlása,
• a környező világ negatív értékelése, negatív jövőkép, döntésképtelenség,
• visszahúzódás, motiválatlanság,
• kortárs kapcsolatok kerülése,
• öngyilkossági fantáziák,
• fáradékonyság, alvászavarok, hasfájás, fejfájás, az étvágy és a testsúly megváltozása.

Van fény az alagút végén

A gyermekkori depresszió felismerése és hatékony kezelése létfontosságú, mert a gyermek mindennapi életét, életminőségét befolyásolja a betegség. Befolyásolja a jövőjét, hiszen jelentősen ronthatja a tanulmányi előmenetelét, és lemaradást okozhat az iskolában. Hatással van a személyiségfejlődésre, a társas kapcsolatok alakulására, az énképre és így a gyermek egész életére.

Amikor már a gyermek mindennapi életét befolyásolja a kialakult állapot, mindenképpen orvosi segítséget kell kérni. A kezelés gyermekpszichiáter és/vagy gyermekpszichológus feladata, mivel a terápia jártasságot és nagy körültekintést igényel.

Enyhe depresszió esetében a pszichoterápia az elsőként választandó megoldás, terápiás beavatkozás. A pszichoterápiák közül depresszió esetében az egyik leghatékonyabb a kognitív viselkedésterápia. Ez a terápiás módszer azon az elven alapszik, hogy ahogyan gondolkodunk, az hatással van arra, ahogyan érezzük magunkat és ahogyan viselkedünk. Azáltal, hogy megváltoztatjuk a gondolkodási folyamatunkat (kogníciónkat), az elmélet szerint a viselkedésünk is megváltozik. Vagyis a nem megfelelő helyzetértelmezés felelős a felmerülő depressziós hangulatért. Ennek a módszernek az az előnye, hogy viszonylag rövid távú (10-15 ülésből áll), és olyan hatékony megküzdési stratégiákat tanít meg a gyermeknek (például relaxációt), amelyeket a későbbiekben is használni tud. Kamaszok esetében ez a módszer jól használható csoportosan is, nem csupán egyéni terápiában.

Súlyos esetben a gyógyszeres kezelés elkerülhetetlen, de természetesen a szakember szoros ellenőrzésével, megfelelő követéssel és pszichoterápiával kiegészítve.

Gyermekek esetében elengedhetetlen a szülők terápiába való bevonása is, így a konzultáció elsődleges, de adott esetben szükséges és hasznos lehet a családterápia is.