A filmművészet és az irodalom számtalan esetben foglalkozott már a kóma jelenségével. A hónapokig, vagy akár évekig húzódó tudatvesztés gondolata érthető módon rettegést válthat ki az emberből, bizonyos esetben azonban orvosi okokból mesterséges úton is előidéznek hasonló, mély eszméletlen állapotot - igaz, sokkal rövidebb ideig és teljes kontroll mellett. A hétvégén a Bordeaux csatárát kellett mesterséges kómába helyezni, miután a Guingamp elleni mérkőzés során súlyos fejsérülést szenvedett, de például a világbajnok autóversenyzőt, Michael Schumachert is ebbe az állapotba helyezték a balesetek után. Súlyos sérülések, illetve életet veszélyeztető betegségek esetén gyakran van szükség mesterséges kómára annak érdekében, hogy a beteg agyát megóvják a további károsodástól. Viszont ez az eljárás sem teljesen veszélytelen.
Az agy védelmében csökkentik annak aktivitását
A Bordeaux 28 éves játékosa a mérkőzés 40. másodpercében fejelt össze egy másik csapat védőjével, majd eszméletét vesztve esett össze a pályán. Az efféle, fejet ért sérülések következményeként az agy bizonyos részein megváltozik a keringés, és jelentősen fokozódhat a koponyaűri nyomás. Az agyszövet megduzzad, a koponya azonban nem képes tágulni vele, így az erek elszorulnak és a sejtek oxigénellátása lecsökken. A nyomásnövekedés életveszélyes szintűvé fokozódhat és további agykárosodást idézhet elő, emiatt azonnal enyhíteni kell azt, erre bevethet az orvos vízhajtókat és szteroidtartalmú készítményeket. Súlyosabb esetben azonban az egyetlen megoldás az lehet, hogy mesterséges módon csökkentik az agyterületek aktivitását, ezzel együtt pedig a tápanyag- és oxigénigényét is. Ez az úgynevezett mesterséges kóma, melynek során a létfontosságú szervek működését gépekkel és gyógyszerekkel tartják fenn az orvosok.
A mesterséges kómát általában intenzív osztályokon alkalmazzák, speciális gyógyszerek intravénás adagolásával. Az egyik ilyen készítmény a propofol, amelyet általánosan érzéstelenítésre is használnak, ilyen esetben azonban nagyobb dózisban adagolják azt. Szintén nagyobb mennyiségben használhatják ilyen esetben az altató- és görcsoldó szerként is ismert barbiturátokat, például pentobarbitált vagy tiopentált.
Az altatás mélységét az orvosok szabályozhatják a beteg állapotának függvényében, miközben folyamatosan monitorozzák a koponyaűri nyomást, a vérnyomást, valamint a légzést. Figyelik emellett a mozdulatlansággal járó egyéb rizikótényezőket: ezek közül a legveszélyesebb a vérrögképződés, a légúti fertőzések és tüdőgyulladás, illetve a különféle keringési zavarok. Mesterséges kóma során a vérnyomás jelentősen lecsökken, ami miatt a szív megfelelő működését, illetve a szövetek vérellátását is biztosítani kell bizonyos készítményekkel. Hosszabb kóma esetén az izomzat károsodása, leépülése is veszélyt jelenthet. Ráadásul a gyógyításhoz szükséges neurológiai vizsgálatok elvégzését is ellehetetleníti, vagy legalábbis jelentősen megnehezíti az, ha a beteget tudattalan állapotban tartják. Az agyi működésének figyelemmel kísérése során adagolják a gyógyszereket, törekedve arra, hogy a legrövidebb szükséges időt töltse csak a beteg ebben az eszméletlen állapotban.
Rémálmok és „látomások” a kóma ideje alatt
Az esetek többségében néhány napig, esetleg 1-2 hétig tartják a sérülteket mesterséges kómában, függően az agyi sérülésektől és a kockázati tényezőktől. Nagyon ritka, hogy egy hónapnál hosszabb ideig szükséges fenntartani. Amennyiben az orvosok azt látják, hogy a koponyaűri nyomás lecsökkent, megpróbálhatják csökkenteni a gyógyszerek mennyiségét, hogy lássák, hogyan reagál a beteg szervezete az „ébresztésre”.
A legtöbb orvosi eljáráshoz hasonlóan az indukált kóma is járhat bizonyos kockázatokkal. Nagyobb a rizikója például a légzőszervi fertőzéseknek, ebben a tudattalan állapotban ugyanis a köhögési reflex nem segíti a tüdőben és légutakban felgyülemlő váladék ürülését. Bizonyos mértékben az immunreakciók is lassulnak, ami tovább növelheti egyes szövődmények kockázatát. Összességében a mesterséges kóma kockázatai kapcsán nincsen egységes álláspont az orvostudományban, sokak szerint a lehetséges kockázatokat nem ellensúlyozzák az előnyök, különösen a 40 év feletti korosztály esetén. Általánosan elmondható, hogy minden esetben a sérülés súlyosságától és a beteg egészségi állapotától függően döntenek az eljárás mellett, figyelembe véve az esetleges kockázatokat.
A Livescience cikke szerint egyes betegek a mesterséges kómából történő felébredést követően rémálmokról és hallucinációkról számolnak be. Dr. Michael J. Souter aneszteziológus szerint ezek a látomáshoz hasonló képek amiatt keletkeznek, hogy az agy megpróbálja értelmezni a külvilágból érkező ingereket, legfőképpen a hangokat. Mint mondta, az agyunk ebben a csökkentett üzemmódban is próbálja begyűjteni és dekódolni az információkat, a feldolgozás során azonban sokan élénk rémálmokat, látomásokat élnek meg.
Az aneszteziológus szerint a továbbra is fennálló kockázatok ellenére az eljárás sokat fejlődött az elmúlt években, nagyrészt a monitorozási technológiában történt előrelépéseknek köszönhetően. A mai eszközök segítségével a beteg állapotát már egyszerű laptopokról is nyomon követhetik az orvosok – hangsúlyozta a cikkben megszólaló szakember.
