A menopauza körüli életkorban a nőknél majdnem megkétszereződik a depresszió kockázata – és ennek oka még nem teljesen tisztázott. Az egyik legismertebb teória szerint ilyenkor kinyílik egy „sérülékenységi ablak”, ami bizonyos nőket sokkal érzékenyebbé tesz a perimenopauzában (a klimax előtti években) zajló hormonváltozásokra. Ez növeli a depresszió kialakulásának rizikóját. Azoknál a nőknél még nagyobb ez a kockázat, akik már korábban is megéltek depressziós hangulatzavart.
„A depressziókockázat az élethelyzettel is összefügghet. A perimenopauza időszakában a nőknek nagyon nehéz egyensúlyozniuk a munkából fakadó kötelességek, a másokkal, a családdal való törődés és az öngondoskodás közt. Néhányan képesek felismerni a szorongás, a stressz okait és tüneteit, de sokaknak nehézséget jelent az önmagukkal való szembenézés” – foglalta össze dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere. Hozzátette, a probléma felismerése az első fontos lépés a megoldás felé vezető úton. Bár számos stresszokozó tényezőt nem tudunk megszüntetni az életünkben, de a megküzdési képesség fejlesztésével a középkorú nők is képesek lehetnek helyes válaszokat adni életük kihívásaira, megújítva az önbizalom, egyensúly, harmónia megteremtésére vonatkozó eszközeiket.
Egyszerű lehangoltság vagy klinikai depresszió?
Bár manapság könnyen elhangzik olyan kijelentés, miszerint valaki depressziós, valójában szakember feladata eldönteni, hogy egy páciens csak lehangolt-e, vagy úgynevezett major vagy unipoláris depresszióban szenved. Ez utóbbi állapot összefüggésbe hozható az agyban található kémiai anyagok kiegyensúlyozatlanságával, ami akár a perimenopauza, menopauza időszakára jellemző hormonváltozások következménye is lehet.
Az unipoláris depresszió (amely ritkább, mint a bipoláris hangulatzavar) olyan tünetekkel hívhatja fel magára a figyelmet, amelyek bárkivel előfordulhatnak, de diagnosztizálható esetben két hétnél tovább tartanak. Ezek az alábbiak (nem minden esetben van jelen mindegyik):
- tartós szomorúság, szorongás, ürességérzés
- reménytelenség, pesszimizmus
- ingerlékenység
- önértékelési zavarok, bűntudat
- érdeklődés elvesztése a korábbi hobbik, aktivitások iránt
- csökkent energiaszint, fáradtság
- lassult mozgás, beszéd
- koncentráció-, memóriazavar, döntéshozási nehézség
- alvászavar, álmatlanság
- étvágy és testsúly megváltozása (bármely irányban)
- fejfájás, hasfájás, más típusú fájdalmak, amelyeknek nincs fizikai oka és nem reagálnak a kezelésre
- öngyilkossági gondolatok, esetleg kísérlet
A segítség elérhető
„Ha diagnosztizáltuk az unipoláris depressziót, mindig személyre szabottan döntünk a leghatékonyabb és legkevesebb mellékhatással járó kezelésről. Szóba jöhetnek a többi között antidepresszánsok és a kognitív viselkedésterápia is, sőt, leginkább a kettő együtt lehet képes visszaállítani a felbillent egyensúlyt. A legtöbb nő jelentős javulásról számol be az antidepresszáns kezelés hatására, még akkor is, ha több hétig is tarthat a teljes hatás elérése. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik a súlygyarapodás, libidócsökkenés és izgatottság, de a legtöbb esetben ezek nem okoznak jelentős életminőség-változást. A pszichoterápia pedig segít az elért változások tartóssá és belsővé tételében, és abban is, hogy a páciensek előbb észrevegyék magukon azokat a tüneteket, amelyekkel orvoshoz kell fordulni” – foglalta össze dr. Veres Andrea.
Ugyanakkor a pszichiátriai kezelésen túl a menopauzában lévő nőknél és már a korábbi években is beválhat az ösztrogénpótlás a hangulatváltozások kezelésére. Ez a megoldás ráadásul az esetleges további menopauzális tünetek ellen is hathat, legyen szó hőhullámokról, álmatlanságról, feszültségről. Az ösztrogénpótlás elrendelésében érdemes menopauza kezelésében járatos nőgyógyász javaslatára támaszkodni.
