Derékfájás több okból is kialakulhat, beleértve az életmódot, a genetikát, az ergonómiát, a sportsérüléseket, de még a hólapátolást és a balszerencsét is. A leggyakrabban azonban a kiváltó ok ismeretlen marad.
A legtöbb ember első találkozása a hátfájással csak egy múló ismerkedés. Azonban a probléma nyomasztó gyakorisággal visszatérhet, s becslések szerint mintegy 75 százaléknál egy éven belül ismét megjelennek a tünetek.
Ha elkezdődnek az ismétlődő esetek, az elvezethet abba az állapotba is, amit az orvosok és kutatók spirális hanyatlásnak hívnak. Ha ugyanis valaki a fájdalom miatt sokat fekszik, hogy a mozgás miatti hasogatást elkerülje, azzal elgyengíti az izmokat és az ízületeket, s így még kevésbé képes elviselni az azonos intenzitású fizikai tevékenységet, mint korábban, azaz egyre nehezebben tér vissza a normális életvitelhez. Minél több a kényszerű tétlenség, annál gyorsabb lesz a fájdalomspirál.
A University of Sydney és a JAMA Internal Medicine kutatói ezért elhatározták, hogy annyi releváns adatot gyűjtenek össze és elemeznek, amennyit csak lehet. Összesen hatezer tanulmányt vizsgáltak át, s ezek közül mindössze 23-at találtak módszertanilag eléggé megalapozottnak. De ezek a vizsgálatok is összesen több mint 30 ezer derékfájós embert érintettek, így elegendően nagy mintát képeztek a megfelelő következtetésekhez.
Az ülő életmód is okozhat derékfájást. Fotó: iStock A megelőzési technikák számos területre kiterjedtek, így az az oktatásra, az életmódbeli változásokra, a cipő ortopédiai vonatkozásaira , a derékkötők és övek viselésére, a különböző edzésprogramokra és a testmozgási programok bizonyos típusú oktatására is.
A felülvizsgálat azt fogadta el sikeres megelőzési programnak, amelynek végrehajtása után legalább egy évig nem újultak ki a derékfájdalmak, s nem kellett a munkából mulasztani derékfájás miatt.
Az ilyen sikerek aránya, mint kiderült, rendkívül korlátozott. Az oktatások önmagukban semmiféle eredményt nem hoztak, azaz a fájdalmas tünetek megismétlődésének elkerülését képtelenek voltak megakadályozni. Az övek, fűzők és talpbetétek is szinte teljesen hatástalanok, így az emberek, akik ezeket a módszereket alkalmazták többször is visszatérő hátfájással kellett, hogy megküzdjenek egy éven belül.
De az edzésprogramok, oktatással egybekötve, vagy nélkülük hatásosan segítették a megelőzést.
"Tény, hogy a gyakorlatokból származó védőhatás elég nagy volt. A gyakorlatok az oktatással együtt a következő évben 45 százalékkal csökkentették a derékfájós eseményeket. Más szavakkal, majdnem a felére csökkent ezen az úton a tünetek megjelenésének kockázata" - mondta Chris Maher professzor, a felülvizsgálat vezetője.
Érdekes, hogy a testgyakorlási programok fajtái nem számítanak. Dr. Maher és kollégái erre többféle kísérletet is elvégeztek. A megfigyelt páciensek ellenőrzött környezetben heti két-három alkalommal edzettek, és két hónapig kitartottak emellett. A végeredmény az lett, hogy ha egy hátfájós edzi magát a szokásos módon, lényegesen kevésbé valószínű, hogy ismét fájdalmakkal fog küzdeni egy éven belül.
Azonban a gyakorlatok védőhatása általában alábbhagyott, s a problémák kiújulása ismét megemelkedett 12 hónap után, valószínűleg azért, mert sok ember, aki részt vett a vizsgálatban abbahagyta az edzéseket - vélekedik Dr. Maher. Elismerte azonban, nem lehet bizonyosan tudni, hogy önmagában a testmozgás javít a helyzeten hosszú távon, vagy bizonyos edzésmódszerek, gyakorlatok jobbak az adott betegeknél, mint mások. Ezt hosszútávú megfigyeléssel lehet csak megállapítani, s a kutatók most erre is készülnek.
A kutatásvezető azonban leszögezte: "A hátfájást megelőző összes jelenleg rendelkezésre álló lehetőség közül a testmozgás az, amely valóban bizonyítottan működik."
Forrás: New York Times
