Az autonóm neuropátia a szervezet globális alkalmazkodóképességének károsodása, amely a diabétesz szövődményeként a betegek nagyjából felének rontja az életminőségét és rövidíti meg az életét – mutatott rá Dr. Kempler Péter, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára. A mindkét nemre egyaránt jellemző neuropátia érintheti a mozgásrendszer működését, emellett negatív hatást gyakorolhat a szív- és érrendszerre is. Összességében elmondható, hogy az életkor előrehaladtával mindenkinél fokozatosan romlanak a vegetatív funkciók.
A diabéteszesek több mint fele lehet neuropátiás, ám az érintettek többsége nem tud erről. Márpedig ez különösen veszélyes, hiszen vegetatív idegbántalom esetén a beteg sokszor lábon hordja ki az infarktust anélkül, hogy jelentkezne nála a jellemző mellkasi fájdalom. Ugyanakkor egyéb tünetek is utalhatnak infarktusra, így például a fulladás, a köhögés, az ájulásérzés, a hányás vagy a vércukorértékek magyarázat nélküli emelkedése. Ilyen esetben tehát a cukorbetegeknek érdemes infarktusra gyanakodniuk.
Sokszor véletlenül derül ki az infarktus
Mivel a neuropátiás betegeknél gyakran egyáltalán nincsenek panaszok, sokszor utólag, véletlenül derül ki az infarktus, így elmarad az újabb infarktus megelőzését célzó gyógyszeres kezelés. A cukorbetegek mintegy háromnegyedének a vérnyomása is magas, autonóm idegbántalom esetén pedig még gyakoribb a hipertónia előfordulása.
Dr. Kempler Péter a megelőzés fontosságát hangsúlyozva elmondta, cukorbetegség esetén gondolni kell az autonóm neuropátia kialakulásának kockázatára is. A diagnosztika sokszor azért nehézkes, mert az idegbántalom a diabétesz szövődményeként a belgyógyászathoz tartozik, ugyanakkor idegrendszeri károsodással jár, így jelentős neurológiai vonatkozásai is vannak. Az egyetemi tanár szerint fontos, hogy a cukorbetegek évente elmenjenek háziorvoshoz, aki szükség esetén belgyógyászhoz vagy neurológushoz irányítja majd őket.
