Az aranyérbetegség - vagyis a végbélnyílás vagy a végbél falában kialakuló vénatágulatok - becslések szerint ma már nagyjából minden harmadik embert érint valamilyen formában. Ötven éves kor felett ez az arány még rosszabb: körülbelül minden második ember küzd vele. Az aranyeres csomók viszont nem járnak szükségszerűen fájdalommal. A belső aranyér többnyire fájdalommentes és szabad szemmel nem is érzékelhető, a külső aranyér viszont általában már kellemetlen tüneteket okoz. Ezek közé tartozik a végbéltájékon jelentkező égő, szúró, viszkető érzés. A csomók megnagyobbodhatnak, begyulladhatnak – ami rendszerint komoly fájdalommal jár –, székletürítés közben vagy után vérezhetnek, sőt súlyos esetben ki is fordulhatnak a végbélnyíláson.
Sokan gondolják, hogy elsősorban azoknak kell aranyérbetegségtől tartaniuk, akik nap mint nap erős fizikai megterhelésnek vannak kitéve – például nagy súlyokat emelgetnek –, vagy gyakori székrekedés miatt székletürítéskor szinte mindig erőlködnek. Ezek is szerepet játszhatnak az aranyér kialakulásában, ahogy számos más tényező is az örökletes kötőszöveti gyengeségtől kezdve az ülő, mozgásszegény életmódon át a várandósságig vagy az elhízásig.
Így okozhat a túlsúly aranyérbetegséget
A mozgásszegény, elkényelmesedett életmód ülőmunkával és egészségtelen – rostszegény, szénhidrátdús – táplálkozással társulva világszerte egyre több embernél vezet elhízáshoz. Ami az aranyér kialakulásának szempontjából már önmagában is kockázati tényező. Ennek ellenére nem törvényszerű, hogy minden túlsúllyal küzdő, vagy elhízott embernél aranyérbetegség alakul ki, de nekik nagyobb esélyük van rá.
A túlsúly miatt ugyanis fokozott terhelés nehezedik a hasüregre, a kismedence szerveire és vénáira, valamint a végbélre és a végbél ereire. A végbél környéki vénás fonatokban nem találhatók billentyűk, mint a többi gyűjtőérben, ami a szív felé szállítja a szén-dioxidban dús vért, egyfajta szelepként megakadályozva annak visszafelé áramlását. Amennyiben a végbél vénáira folyamatosan nagy nyomás nehezedik, idővel pangás jelentkezhet a végbél környékén. Ilyenkor az érintett erek kitágulnak, romlik a vérellátás ezen a területen, az aranyeres csomók megduzzadnak, érzékenyek lesznek, vérezni kezdenek, kidörzsölődnek, és nehezen gyógyulnak.
Egy, a researcgate.net oldalán megjelent aranyérrel kapcsolatos fizikai aktivitásról és testtömeg-indexről készült esettanulmány szignifikáns összefüggést talált a testtömeg-index (BMI) és az aranyérbetegség között. Eszerint a sovány (normál testsúly alatti) emberek esetében kevésbé valószínű az aranyér kialakulása, mint azoknál, akik nem ebbe a csoportba tartoznak (vagyis a normál testsúlyú, a túlsúlyos, vagy elhízott kategóriába tartozó válaszadóknál).
Megéri lefogyni
A túlsúly leadása – amellett, hogy csökkenti az életet is veszélyeztető betegségek kialakulását, mint a diabétesz, egyes szív- és érrendszeri betegségek, mozgásszervi rendellenességek – ugyan a már kialakult aranyérbetegséget nem szünteti meg, de több szempontból is hozzájárulhat a panaszok enyhítéséhez.
Ennek legideálisabb és leghatékonyabb módja egy rostokban gazdag étrend kialakítása sok zöldség, gyümölcs és teljes kiőrlésű gabona fogyasztásával. Az üres szénhidrátok, ezzel együtt a fehér lisztből vagy liszttel készült ételek és a cukor minimalizálása, valamint a bőséges – legalább napi 1,5-2 liter – folyadék bevitele hozzájárul az emésztés javításához, a bélműködés zavartalanságához. Lágyabb székletet eredményez, amivel csökken annak esélye, hogy a székeléssel járó erőlködés aranyérbetegséget okozzon, vagy már meglévő betegség esetén tovább rontson az érintett állapotán. Ha mindehhez még rendszeres testmozgás is társul – egyes kutatások szerint napi 30 perc séta is elég –, és a szükséges alvásmennyiséget is biztosítjuk szervezetünk számára, nem csak az ideális súly eléréséért, hanem a kiegyensúlyozott életért is sokat teszünk.
