Elöljáróban fontos hangsúlyozni, hogy ez a lehető legrosszabb forgatókönyv, ami csak megtörténhet. A közösségi védekezési szabályok célja éppen az, hogy a járvány terjedésének lassítása révén elkerülhető legyen a súlyos állapotú COVID-19-betegek számának drasztikus és gyors megugrása, ezáltal a kórházak túltelítődése. Magyarországon a legfrissebb jelentés szerint 7499 fertőzöttet kezelnek kórházban, közülük 581 ember van lélegeztetőgépen. Önmagában ezek a számok még nem jelentenek veszélyt a hazai egészségügyre, mint azonban arra a kormányzati tájékoztató is felhívja a figyelmet, egész Európában, így a szomszédos országokban és itthon is exponenciálisan nő a fertőzöttek száma. Ráadásul nem lehet biztosan megbecsülni, hol húzódik a kedvezőtlen folyamat végső határa.
A legrosszabb esetben előfordulhat tehát, hogy olyan sok súlyos állapotú beteg kerül a kórházakba, hogy azzal az ellátórendszer nemes egyszerűséggel nem lesz képes megbirkózni az elégtelen számú intenzív ágyak, helyek, lélegeztetőgépek, szakemberek és egyéb erőforrások miatt. Mint azt korábban megírtuk , erre lehetett példát látni a tavasz folyamán Olaszországban. A veszély valós fennállását jelzi továbbá, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) részletes etikai útmutatót adott ki még idén áprilisban azokra a helyzetekre, amennyiben az orvosi erőforrások a koronavírus-járvány felfutása közepette szűkösnek bizonyulnának. A dokumentum három célt hivatott szolgálni.
- Az említett helyzetekben tiszta és helyes etikai irányelvek mellett meghozott döntésekkel lehessen életeket menteni.
- Az útmutató használatával könnyebb legyen az egészségügyi dolgozók számára a súlyos morális dilemmák közötti választás, ezáltal mérséklődjön a szinte elkerülhetetlen lelki traumatizáltságuk.
- Célkitűzés továbbá, hogy a társadalom is láthassa: széles körben elfogadott és tudományosan megalapozott etikai és szakmai szempontok mentén történik a betegek ellátása, ami segíti azt, hogy bízzanak a kórházakban történő kríziskezelések folyamatában.
Mi alapján lehet dönteni beteg és beteg között?
Természetesen, mint azt dr. Hegedűs Zsolt, a MOK Etikai Kollégiumának elnöke az RTL Klub Reggeli című műsorában nyilatkozva leszögezte, e dokumentum is követi a "a legtöbb embernek a legtöbb jót" elvét, azaz az egészségügyi dolgozók még a szűkössé váló kapacitások mellett is igyekeznek a lehető legtöbb betegnek segíteni. Ezzel együtt, ahogy a MOK útmutatója fogalmaz, "a kezelésekhez való hozzáférés igazságos szabályozása a pandémia túlterhelő hatására adandó szükséges válasz." Ilyen helyzetben már nem az a kérdés, hogy kell-e valamiféle rangsort felállítani a betegek között, hanem az, hogy ezt hogyan lehet etikus és következetes módon megtenni ahelyett, hogy az egyes intézmények egyedi megközelítéseire vagy egyes orvosok pillanatnyi megérzéseire kellene hagyatkozni.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A prioritások felállításának elsődleges szempontja a kezelés sikerének esélye. Magyarán kényszerhelyzetben azoknál a betegeknél kell lemondani a kezelésről, akiknél nem látható vagy nagyon alacsony a sikeres kezelés esélye. Így biztosítható, hogy elsődlegesen azok a páciensek kapjanak megfelelő sürgősségi, illetve intenzív terápiás ellátást, akiknél ezek a kezelések jobb túlélési esélyeket eredményeznek, egyszersmind akik jobb prognózisúak. Mindazonáltal a dokumentum világosan megfogalmazza, hogy a gyógyulást követő várható élettartam nem lehet mérvadó a döntés meghozatalakor, kizárólag a gyógyulás, túlélés esélyét szabad mérlegelni. Leegyszerűsítve, nem igaz tehát az a közkeletű tévhit sem, hogy ilyen esetekben a fiatalabb betegek feltétlen előnyt élveznének az idősekkel szemben. Mi több, az életkor alapú megkülönböztetés az Alaptörvénybe ütközik. Szintén nem lehet szempont a döntéskor a többi között a betegek neme, vallása, nemzetisége, szexuális beállítottsága, anyagi helyzete vagy éppen társadalmi pozíciója sem. Előnyt élveznek ugyanakkor a várandós női betegek, mivel esetükben potenciálisan két életet is meg lehet menteni.
Ki hozza meg a döntést?
Érdemes megemlíteni, hogy szükség esetén a betegek rangsorolása nem a kezelőorvosok feladata, hanem egy háromfős triázscsapat tölti be ezt a szerepet. A team vezetője a triázstiszt, aki a feladatot lehetőség szerint önként vállaló oxyológia, sürgősségi, oxyológia és sürgősségi orvostan, aneszteziológia és intenzív terápia vagy intenzív terápia szakorvos. Mellette dolgozik egy legalább tízéves intenzív terápiás vagy sürgősségi gyakorlattal rendelkező, BSc/MSc képesítésű szakdolgozó, valamint egy kommunikációt, dokumentációt támogató, a triázs elveit ismerő és elfogadó személy, aki adminisztratív feladatokat lát el. A végső szó minden esetben a triázstiszté, és ebben a hatáskörben még az osztályvezető főorvos sem adhat számára utasításokat.
Korlátozottan elérhető orvosi források esetén tehát egy prioritási sorrend alapján látják el a betegeket. A sorrend felállításának alapján egy pontszám szolgál. Minden beteg kap egy úgynevezett triázspontszámot egy 1-8-ig terjedő skálán. Minél alacsonyabb a pontszám, annál nagyobb valószínűséggel lesz eredményes az adott páciensnél a kezelés, tehát annál előrébb kerül a rangsorban. A pontszámok megállapítása során a lehető legtöbb információt figyelembe kell venni, beleértve:
- a beteg korábbi és jelen klinikai állapotával kapcsolatos információkat;
- a beteg önrendelkezésével kapcsolatos információkat;
- anamnézist, klinikai összefoglalót a kísérő betegségekre vonatkozóan;
- laboratóriumi paramétereket, amennyiben rendelkezésre állnak;
- prognosztikai szempontból releváns pontértékeket (például MSOFA-pontrendszer).
A pontszámok alapján három különböző prioritási csoportba sorolják a betegeket, majd naponta határoznak arról, hogy e csoportok közül hány részesülhet a kritikus erőforrásokból. Szélsőséges esetekben kialakulhatnak patthelyzetek, amikor már kifejezetten a betegek nyers prioritási pontszámát kell figyelembe venni a döntéshozatalkor. Ha pedig a patthelyzet továbbra is fennáll, akkor véletlenszerű sorsolással (!) lehet feloldani a problémát.
Azoknak a betegeknek is, akik a triázs alapján nem részesülnek intenzív osztályos ellátásban, biztosítani kell orvosi ellátást. Ez a többi között magában foglalja a tüneti kezelést, a palliatív ellátást és a lelki támogatást. Ahol ez elérhető, kijelölt palliatív csapat nyújt támogatást és konzultációs lehetőséget. A döntésről vagy a triázstiszt, vagy a kezelőorvos, vagy ketten együtt értesítik a betegeket és közeli hozzátartozóikat.
Mit tehetünk, hogy elkerüljük a bajt?
Nem szükségszerű, hogy a fent vázolt szituáció bármikor is előálljon a magyar kórházakban. Mindaddig, amíg a járványgörbe nem szökik hirtelen az egekbe, nem kell ettől tartanunk. Ez azonban mindenkitől felelősségteljes viselkedést követel meg. Tartsuk be a koronavírus terjedése ellen hozott járványügyi intézkedéseket, azaz viseljünk az orrunkat és szánkat eltakaró védőmaszkot, ha kimozdulunk otthonról. Ügyeljünk a megfelelő higiéniára, valamint tartsunk távolságot másoktól mind fizikai értelemben, mind a nem feltétlenül szükséges kontaktok elkerülése révén.
Legjobban: