Míg párszáz évvel ezelőtt hírből sem ismerték a fogszabályzást, a 21. században már szinte minden gyerek találkozik ezzel az eszközzel élete során legalább egyszer. Mielőtt pusztán a technika fejlődésére fognánk ezt a változást, fontos leszögezni: a változásnak antropológiai és civilizációs okai vannak.
Gyakorlatilag nem rágunk eleget, ezért kell annyi fogszabályozó. Kutatások igazolták, hogy a megváltozott fogsori érintkezéshez egyértelműen a rendkívüli módON lecsökkent erejű rágás vezet. Ez azt jelenti, hogy a rágószervünket nem használjuk rágásra, mert azok az ételek, amiket elfogyasztunk – például müzli, szendvics – nem igénylenek komoly izommunkát a rágóizmainktól. Ezzel szemben a régi idők emberei eszközként is használták a fogaikat”
– magyarázta dr. Volom András esztétikai fogászati specialista a Fogászati Trendelő című podcast legújabb epizódjában.
Civilizációs betegség lett a kusza fogazat
A kora kőkorszaki emberek nemcsak a hús és a vadon termő növények rágásával edzették izmaikat, hanem például a bőrt is rágással puhították. Ez nagymértékben igaz a mai, civilizációtól elzártan élő törzsi népekre is, akik körében szintén nem olyan elterjedt a rosszul növő fogazat, mint a fejlett, nyugati világban. Az antropológiai vizsgálatok során ráadásul azt is megfigyelték, hogy amint begyűrűzött a modern civilizációs táplálkozás egy-egy természettől elzárt törzsbe, egy generáción belül megjelent a szájlégzés és vele együtt a fogtorlódás. A két probléma ugyanis összefügg: a nyitott szájon keresztül történő légzés során nem jó pozícióban áll a nyelv, ezáltal nem segíti a fogak és az állkapocs helyes fejlődését.
Orrlégzés, a szép fogsor kulcsa
„A pici gyerekeket legtöbbször azért hozzák, hogy segítsünk leszokni a cumiról, vagy az ujjszopásról. Ugyanakkor egy másik nagyon lényeges probléma is felmerül: az orrlégzésre szoktatás. Ugyanis addig, amíg nyitva van a gyerek szája, addig nincs a helyén a nyelve. A nyelv helyzete kardinális kérdés abból a szempontból, hogy hogyan tud nőni az állcsont. Zárt szájjal a nyelv a szájpadlásnál helyezkedik el, ezzel is segítve a felső állkapocs fogainak helyes fejlődését. A gyereket tehát rá kell szoktatni, hogy a nyelve fönt legyen a szájpadláson, ezáltal jól tágítsa a fölső fogívet” – mondta dr. Volomné Varga Marianna, klinikai nyelvész és myofunkcionális szaktanácsadó.
A gyerekek többsége rosszul veszi a levegőt
A szakemberek arra is rávilágítottak, hogy a szájlégzés a gyerekek 80 százalékát érinti, ez viszont nem csak a fogak fejlődése szempontjából lényeges. Jelentős probléma, hogy a szájlégzők gyakorlatilag hiperventilálnak, ezáltal lecsökken a vérükben a szén-dioxid-koncentráció, tehát kevesebb oxigént tud eljutni a sejtjeikhez, szöveteikhez. Ez hosszú távon érrendszeri problémát okozhat, rövid távon pedig a szülők és a pedagógusok azzal szembesülnek, hogy a gyerek izgága, nem tud megülni a fenekén, nem tud figyelni, nehezen jegyez meg dolgokat, rosszul alszik és fáradtan kel.
A fogszabályzás kudarca mögött is ez állhat
A szájlégzés a fogak rossz növése és a gyerekek látszólagos viselkedési zavara mellett még egy hosszú távú következménnyel bír. 1988-ban megjelent egy cikk, amely az extrakciós fogszabályozások eredményeiről szólt, egy 10-20 éves utánkövetéses vizsgálat alapján. Mint kiderült hosszú távon a fogszabályzások mindössze 10 százaléka bír elfogadható eredménnyel, a többi esetben viszont valamilyen visszarendeződés figyelhető meg. Mára azt is tudjuk, hogy ez a jelenség is összefügg a szájlégzés rossz szokásával: a gyerekkorban nem megfelelően fejlődött állcsonton pusztán a multibandek nem tudnak megfelelően alakítani, így hiába hoznak gyors és látványos eredményt, a visszaesés szinte garantált – mutattak rá a szakemberek.
