„Ha a szüleik nincsenek rendben, akkor az ő életük is problémás lesz” - Idén már 20 esetben küldtek mentőt öngyilkosságra készülő tinédzserhez

Az elmúlt három évben megduplázódott azoknak a fiataloknak száma, akik félelem, szorongás, öngyilkos késztetések vagy önsértés miatt fordultak a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványhoz segítségért. Mi lehet a háttérben, és miért nem reagál erre a társadalom?

Az újpesti önkormányzat közelmúltban végzett felmérése szerint – melyet azért rendeltek el, mert tavaly két hét alatt tíz diák kísérelt meg öngyilkosságot – minden ötödik középiskolás elszenvedett már szexuális bántalmazást, míg 35 százalékukat verbálisan, 15 százalékukat pedig fizikailag bántalmazták. A résztvevők mintegy harmadának családjában él mentális vagy pszichiátriai beteg, 26 százalékuk érezte már úgy, hogy elhanyagolják érzelmileg, illetve minden negyedik fiatal családtagjai között van, aki valamilyen függőséggel küzd.  Az eredmények alapján jól látható, hogy hatalmas a probléma, ám nem új keletű, és persze nem is korlátozódik Újpestre: a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány harminc éve nyújt telefonon segítséget az érintetteknek. A riasztó eredmények mégis arra utalnak, hogy a fiatalok folyamatosan romló mentális állapota mögött leginkább a velük kapcsolatban álló felnőttek egyre nagyobb problémái húzódnak meg. Táler Orsolya, az alapítvány ügyvezető pszichológusa segít most a sokkoló adatok mögé nézni.

erőszak, bántalmazás, családon belüli erőszak, verés, pofon, ütés
Minden hatodik gyerek átélt már családon belüli erőszakot. Fotó: Getty Images

A felmérés eredményei nyilvánvalóan sokkolóak. Számított erre?

Ez egy anonim kérdőív volt, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy több válaszadó merte megosztani a negatív élményeit. Sajnos egyébként hasonló eredményekkel találkoznánk országos szinten is, mert a felnőttek mentális egészsége is romló tendenciát mutat, a gyerekek pedig nem tudnak jobban lenni az őket körülvevő felnőtteknél. Minél több negatív életesemény van jelen egy fiatal életében, annál valószínűbb, hogy ez negatívan fog hatni a mentális egészségére, a tanulmányi eredményeire, de akár az egész életére is kihathat, és akár élete végéig mentális problémákkal fog küzdeni. Nyilván ha a szüleik nincsenek rendben, akkor az ő életük is problémás lesz, majd pedig az ő gyerekeiké is. Ez tehát egy ördögi kör.

Ez egy folyamatosan romló tendencia, vagy volt már hasonló helyzet korábban?

A Covid kitörése után kezdtük tapasztalni, hogy dinamikusan növekedett azoknak a megkereséseknek a száma, ahol a hívó szorongás, félelem, lehangoltság, depresszió, valamilyen már diagnosztizált pszichés probléma, önsértés, vagy akár öngyilkossági gondolatok miatt telefonált. Az elmúlt három évben például az önsértéssel, öngyilkossági gondolatokkal küzdő gyerekek, fiatal felnőttek száma minimum megduplázódott a mi lelkisegély-szolgálatunknál.

Mi állhat ennek a hátterében?

Megfelelő szakmai háttér hiányában a Covid miatti lezárások, az ellátás lassulása miatt megnövekedett a mentális zavarral küzdők száma, ez pedig nyilvánvalóan az érintettek családjaira, gyermekeire is hatással van. A gyerekek mindig tükröt tartanak a felnőttek elé: ahogyan ők érzik magukat, úgy vannak a gyerekeik is; megmutatják, hogy mi felnőttek milyen mentális állapotban vagyunk.

Pintér Marianna úgy nőtt fel, hogy kisgyerekkorától folyamatosan bántalmazták: már óvodásként is verték, éheztették a szülei. Később a verbális és fizikai bántalmazás mellett 11 éves korától az apja rendszeresen meg is erőszakolta. Néhány éve eljutott a feldolgozásban addig, hogy már arcát, nevét is vállalja, hogy sorstársain segítsen. „A bántalmazás egy olyan eszköz a bántalmazó kezében, amivel a másik felett uralkodhat. A bántalmazó nem tudja fékezni az indulatait, nincsen megfelelő eszköze a valós és megfelelő kommunikációra. A mai helyzetben, amikor halmozódnak a gondok és az emberek türelmetlenek egymással, valahol lecsapódik ez. Ennek pedig legrosszabb formája, mikor agresszíven fordulunk a másik felé ahelyett, hogy más eszközt találnánk” – mondta el Mariann. Szerinte bár Magyarországon törvény mondja ki, hogy a gyermekbántalmazásban zéró tolerancia van, ez sajnos a gyakorlatban még mindig nem elfogadott. Mint fogalmazott: az emberek többsége még mindig azt gondolja, hogy egy pofon nem pofon. Pedig meg kéne érteni: senkinek nincs joga semmilyen eszközzel sem bántani a másikat, főleg nem társadalmilag elfogadni, hogy az agresszió a nevelés eszköze lehet.

Mi számít ma Magyarországon abúzusnak?

Amikor a bántalmazó kontrollt akar gyakorolni a bántalmazott felett, visszaél a hatalmával, és tartósan, visszatérően rossz érzést, megalázottságot, testi vagy lelki fájdalmat okoz a másiknak, annak beleegyezése nélkül.

Miért egyre gyakoribb a kortárs csoportokon belüli, például az iskolai bántalmazás?

Fontos tudni, hogy a bullying sosem csak a bántalmazó és a bántalmazott problémája, abban a közösség többi tagja is részt vesz. Akárcsak azzal, hogy elfordítja a fejét, úgy tesz, mintha nem látná, némán jelen van vagy akár bátorítja is az elkövetőt. Ebben tehát nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is részt vesznek. Néhány évtizeddel ezelőtt ez úgy nyilvánult meg, hogy elvették egy osztálytárs uzsonnáját vagy megverték a folyosón. Ezek a helyzetek most is jelen vannak, de súlyosbodott azzal, hogy a fizikai és verbális bántalmazás mellett már az online térben is "ki lehet valakit készíteni", ennek a súlyát pedig legtöbben nem mérik fel. „Engem is vonalzóval kergettek a fiúk, mégis túléltem”, vagy „Engem is megvertek, mégis ember lett belőlem” sokan így reagálnak ezekre a problémákra. Pedig ezzel ők maguk is részesei lesznek a bántalmazásnak.

erőszak, bántalmazás, családon belüli erőszak, verés, pofon, ütés
Ha otthon nem egészséges a közeg, az a gyerek későbbi életére is kihat. Fotó: Getty Images

Miért van az, hogy akit gyerekkorában otthon bántalmaztak, később gyakran ő maga is bántalmazó kapcsolatban él?

A gyerekkori bántalmazásban a megszokás a legrosszabb. A gyerek ugyanis egy idő után ezt veszi természetesnek, jogosnak, úgy gondolja, ennek így kell működnie, ilyen az élet rendje. Ezzel együtt pedig azt tanulja meg, hogy nem értékes, hiszen biztosan ő az oka a bántásnak, és úgy kell viselkednie, hogy ne bántsák. Összességében pedig magáévá teszi azt a gondolatot, hogy neki ez jár, és felnőttként is ezt tartja alapvetésnek. Pedig a bántalmazást senki nem érdemli meg.

Konkrét példával szemléltetve az érintett Mariann kifejtette: a gyermekeddel sétálsz, aki elengedi a kezedet és elkezd szaladni az úttest felé, te pedig rohansz utána, és még épp időben elkapod a kezét. Azzal a lendülettel el is fenekeled, hogy ilyet legközelebb ne tegyen. Vajon a gyermeked legközelebb miért nem fog az úttestre szaladni? Azért, mert fél, hogy akkor anya ismét elveri, és ezzel mind fizikai, mind lelki fájdalmat fog okozni. És nem azért, mert anya elmondta neki, hogy milyen veszélyekkel jár kiszaladni az úttestre.

Ezért gyakori, hogy nem kérnek segítséget az érintettek?

Sokan azért nem kérnek segítséget, mert attól tartanak, hogy őket fogják hibáztatni, és ez az esetek nagy részében így is történik. Ha egy felnőtt bántalmazott segítséget kér, sokszor megkapja: miért volt olyan hülye, hogy összeállt egy ilyen alakkal, lám, neki ezt már korábban is tudnia kellett volna. Szintén gyakori reakció a külvilág részéről, hogy „biztos nem is olyan szörnyű ez a dolog, hiszen mindannyian ismerjük XY-t, aki amúgy egy rendes családapa, nekem soha nem volt vele problémám. Biztos te vagy az, aki kiprovokálod belőle, hogy bántson!” Az áldozat hibáztatásával azt érik el, hogy az érintett végül nem kér szakszerű segítséget.

Miért olyan nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból? 

Leggyakrabban a férfi a bántalmazó, ilyenkor pedig mit tehet egy nő akár több gyerekkel? Sajnos sokszor az egyetlen kiút az anyaotthon. Neki kell tehát elhagynia az otthonát, és egy bizonytalan, rosszabb környezetbe költözni.

Mit tehet az, aki külső szemlélőként tanúja egy bántalmazó szülő-gyerek vagy párkapcsolatnak?

Még egyszer hangsúlyozom: az áldozatot sose hibáztassuk! Ezt sokaknak azért nem könnyű betartani, mert alapvetően egy bántalmazó társadalomban élünk, ahol a hatalommal való visszaélést ki-ki napi szinten megtapasztalhatja a családi életében, a munkahelyén, vagy akár társadalmi szinten. Jó lenne ezért minél több olyan érzékenyítő programot, kampányt szervezni, ami erre hívja fel a figyelmet. Emellett elengedhetetlen lenne a megfelelő védőháló akár családi, kisközösségi szinten, akár pedig a segítő szolgáltatások szintjén.

A segítő szolgáltatások színvonalán mit lehetne javítani?

Nagyon fontos lenne, hogy az érintetteknek legyen könnyen elérhető mentálhigiénés segítségük, tudjanak hova fordulni, ha bajban vannak. Sajnos azonban mind a felnőtt, mind pedig a 18 év alatti korosztály számára nehezen hozzáférhetők az ingyenes, pszichés segítséget nyújtó szolgáltatások. Nincs minden iskolában elérhető iskolapszichológus, pedig az ő kompetenciája lenne, hogy észlelje a problémákat, és tovább küldje az érintett fiatalokat a pedagógiai szakszolgálathoz, illetve akár olyan országos intézménybe, ahol tartós mentális segítséget kaphatnak. Ebben a rendszerben azonban még mindig súlyos hiányosságok vannak. Segítséget már Budapesten, vagy egy megyeszékhelyen is nehéz kapni, és akkor a kisebb településekről ne is beszéljünk. Egyre többen szorulnak ki a magánellátókhoz – ahol egyébként szintén hosszú várólisták vannak –, feltéve, hogy a család ezt meg tudja engedni magának anyagilag. Sajnos emiatt nagyon komoly pszichés problémákkal küzdő fiatalok és családok hosszú időn keresztül nem kapnak értelmezhető, tartós segítséget sem egyéni, sem csoportos terápia formájában. Emellett kiemelten fontosnak tartom, hogy szülessenek olyan jogszabályok, amik valóban védik a bántalmazott feleket, legyen ő felnőtt, vagy gyerek. És itt például azokról a gyerekekről is beszélek, akiket nem ér konkrétan fizikai bántalmazás, „csak” látják, hogy az egyik szülő veri a másikat. Ez ugyanis óriási trauma.

Mariann szerint az áldozatokat hibáztatni azért is rossz, mert az áldozatnak eleve bűntudata van, többségük önmagát hibáztatja, és erre még rájönnek olyan, elég gyakori kérdések, hogy "mit csináltál, hogy ezt tették veled?", vagy "miért nem kértél segítséget?" Pedig egy bántalmazásban élő ember gondolkodása beszűkült, és az önhibáztatás mellett folyamatosan a túlélésre koncentrál. Az ilyen kérdések miatt nem mernek sok esetben lépni – hangsúlyozza Mariann. Hozzáteszi: a bántalmazás ráadásul nem tiszteletet, hanem félelmet szül. Azt is meg kell érteni, hogy a gyermek nem a szülő tulajdona, nem tehet meg vele azt, amit akar. „Ha otthon vagy közösségben bántalmaznak, mindenképp fordulj segítségért valakihez, akiben megbízol! Fontos, hogy ne maradj egyedül ebben a nehéz helyzetben, ha már csak meghallgatnak, az is óriási segítség” – üzeni sorstársainak Mariann.

A Kék Vonalat kik kereshetik fel?

Elsősorban gyerekeknek és fiataloknak, 24 éves korig nyújtunk ingyenes, éjjel-nappal hívható lelki segélyt, de ha valakinek öngyilkossági gondolatai vannak, bármilyen életkorban is van, felhívhat minket, hiszen elsődleges célunk az öngyilkosság megelőzése. A legtöbb telefonáló a kiskamasz, kamasz korosztály tagja, de számos esetben szülőktől, pedagógusoktól és szakemberektől is fogadunk hívásokat, ha egy-egy konkrét eset ügyében szeretne velünk konzultálni. A chatszobánk is nyitva áll, sőt e-mailes formában is fogadjuk a megkereséseket, de igyekszünk minél több gyerekkel személyesen is találkozni iskolákban, táborokban, családi rendezvényeken, hogy tudják: van segítség.

Milyen konkrét segítséget tudnak adni az érintetteknek?

Szakképzett segítőink beszélgetnek velük, sokszor már ez óriási segítség. Vannak olyan fiatalok, akik egy-egy nehéz élethelyzet miatt rendszeresen telefonálnak nekünk. A Kék Vonal figyelmet és meghallgatást tud nyújtani, illetve ha olyan problémáról számol be valaki, amivel kapcsolatban a segítő beszélgetés már nem elegendő, felajánljuk, hogy ha lemond az anonimitásáról és megadja nekünk az adatait, mi felvesszük a kapcsolatot az illetékes gyermekjóléti szolgálattal. Súlyosabb esetben, ha például már konkrét öngyilkossági kísérlet tervével keresnek fel, mentőt küldünk a helyszínre. Idén sajnos erre már húsz esetben volt szükség.

Hívd a 116 111-et, ha szomorú, magányos, vagy dühös vagy, illetve ha kérdésed van, amit másnak nem szívesen tennél fel! Bármi is történt veled, mi melletted leszünk, ítélkezésmentesen gondolkodunk veled közösen. Ne izgulj, nyugodtan telefonálj, akkor is, ha nehezen fogalmazod meg, mi bánt, vagy félsz segítséget kérni – javasolja a Kék Vonal weboldala.

A legfrissebb tartalmainkért kövess minket a Google Hírekben, Facebookon, Instagramon, Viberen vagy YouTube-on!

Orvosmeteorológia
Fronthatás: Melegfront
Maximum: +26 °C
Minimum: +14 °C

Délelőtt átmenetileg csökken a felhőzet, ezt követően az északkeleti megyékben erőteljessé válhat a gomolyfelhő-képződés, míg nyugaton, délnyugaton többnyire kevés fátyol- és gomolyfelhő zavarhatja a napsütést. Eleinte az északi, majd a déli óráktól már az északkeleti megyékben fordulhat elő zápor, zivatar, de a nyugati határszélre is besodródhat egy-egy csapadéktömb. A szél egyre nagyobb területen nyugatira, északnyugatira fordul, és megélénkül. Zivatar környezetében erős lökések lehetnek. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24 és 30 fok között alakul. Késő estére 17 és 23 fok közé csökken a hőmérséklet. Ma még melegfronti, holnap már hidegfronti hatás várható.

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Hogy érzed most magad fizikailag?

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Milyen most a lelkiállapotod?

Hogy érzed magad?

Legjobban:
Legrosszabbul:
Kezdjük újra