Depresszió
26 éves nő vagyok. Kb. 10 éve bulimiás, depressziós és szorongó. Részt vettem 2 éve pszichoterápián egy budapesti intézetben, ahol fél évet töltöttem. Akkor még kényszer és pánikbetegségem is volt mindemellett, de ezek már mondhatni megszűntek, ha nem is teljesen. Mindemellett kényszeresen ragaszkodtam a családomhoz, rettentően féltettem őket. A terápia után sokkal önállóbb lettem, és jobban éreztem magam, el is költöztem egy időre a családomtól, aztán mégis hazajöttem, mert még nem álltam készen erre. De nem jöttem rendbe azt hiszem mégsem. Elkezdtem érdeklődni a spirituális dolgok iránt, egy ideig ebbe kapaszkodtam, aztán kb. fél éve rájöttem, hogy csak illúziókban ringatom magam. Jártam többek között kineziológushoz, tanfolyamokra, terapeutákhoz, de ezek csak ideig-óráig segítettek. Aztán mikor ebbe se tudtam kapaszkodni, fél éve ismét elkezdtem lefelé csúszni. A legfőbb problémám a még mindig meglévő evéskényszer, de már háromnegyed éve nem hánytatom magam, így még inkább hízok. 20 kg felesleg van rajtam. Az önértékelésem szinte nulla, az önbizalmam is, félek, ha emberek közé kell mennem, hogy mikor aláznak meg, mikor bántanak emiatt. Teljesen hátrányban érzem magam, mintha valami leprás lennék, akitől az emberek undorodnak és lenézik. Ez kihat a kapcsolataimra, párkapcsolataimra is, amik nincsenek, pont emiatt, mert nem tudom elképzelni, hogy bárkinek is kellenék. A sok csalódás miatt pedig irtózatos düh van bennem a férfiak felé, mindemellett nagyon-nagyon vágyom egy párkapcsolatra, a szeretetre. A másik, ami problémát okoz, az érzékenységem, illetve, hogy felnagyítok, bebeszélek magamnak dolgokat. Szeretnék kijönni ebből, sajnos a családomra nem számíthatok, az anyagi támogatáson kívül. Most végzek az egyetemen a félévben, utána elvileg el szeretnék költözni és munkát találni. De alig van motivációm, mivel szinte semmi öröm nem ér az életben, eléggé passzív vagyok.
A HáziPatika.com szakértőjének válasza depresszió témában:
Először is, korrigálnék. A legfőbb problémája a megmaradt falási rohamok. A múltra való rátekintés által, nyugodtan kimondhatja, hogy jobban van, mint az évekkel ezelőtti rohamok idején, pláne, ha 9 hónapja nem hánytatja magát. Ez egy kényszeres betegnél óriási fejlődés. Tehát, legyen szíves, máris húzza ki magát, és ne csak képzeletben, hanem valójában veregesse meg a vállát, hiszen óriási önuralom az, amire Ön igenis ma már képes. Ezt napjában minél többször tegye meg, és ha lehet igenis tükörbe nézve! Dicsérje magát ezért. Minden fejlődéshez elengedhetetlen ugyanis, hogy elfogadja magát, és ez által meg tudja szeretni azt, aki. Lehet, hogy a valóságos énképe és az ideális énképe még távoliak, de hát van ideje bőven! Óriási lépésekkel fejlődik. Ma még lehet, hogy nem látja. A problémája, melyeket valójában kivetít a környezetére, ugyanez. Ön saját magát nem fogadja el, és nem szereti saját magát. Mivel ez óriási teher a személyiségének, nem meri megérezni legbelül az önutálatot, így kivetíti a környezetére, akiktől látja ezeket a negatív érzéseket visszatükrözni. Kérem, első lépésként keressen pozitív dolgokat, melyek önt jellemzik. Ehhez sokszor kell a külső objektív segítő (pl. terapeuta), mert aki mélyen van lelkileg, azt gondolja, hogy neki ilyen nincs is. De ez így nem igaz. Olyan, mint a jing-jang jel. Mindenben van fekete és fehér. A kettő külön nem létezik! Ha egyedül vág neki, készítsen egy papírt! Felezze meg, és első körben csak a pozitív tulajdonságokat gyűjtse. Figyelje magát minden egyes helyzetben. Felkeléstől lefekvésig. Bármit ide vehet, ami az ön számára elismerésre méltó. Ne vegyen bele külső segítséget. A másik véleményére ne figyeljen, csak a sajátjára! Ha már írt legalább húsz ilyet, csak akkor írhat le 5 negatívat. Majd megint gyűjtsön pozitív tulajdonságot! Ezt a listát tegye szem elé. És erre támaszkodva dicsérje magát, majd tűzzön ki egy reális célt. 20 kg esetében, minimum fél év kell, hogy ne csak látható, de tartós legyen az eredmény. Minimum heti 3 mozgás illő lenne. Részemről kezdetben 30 perc gyors sétát javaslom, ami aztán lassú kocogássá, illetve súlycsökkenés esetén könnyed futássá változhat. Nem kell mindjárt kondi terembe és aerobikozni menni. Ott amúgy is növekedne az önutálata, hiszen ilyenkor külső személyekhez hasonlítja önmagát, ami belátható, hogy nagy hiba. Tanulja meg, hogy azt a másik embert, akit ma lát, vagy esetleg ismer, nem ismerte, akkor, amikor esetleg neki is lelki nehézségei voltak. Nincs olyan ember, aki az élete során ne zuhant volna meg! Maximum letagadja önmaga előtt, és a külvilág előtt is. Készítsen egy listát arról, hogy mit eszik. Akkor fog alakja változni, ha betart egyfajta diétát. Ma nagyon sokan eredményesen változnak úgy, hogy minden nap csak egyfajta élelmiszert fogyasztanak körforgás szerűen: első nap szénhidrát, második nap gyümölcs, harmadik nap fehérje, negyedik nap zöldség, majd elölről. Azért is jó, mert így mindent ehet, nincs az, hogy valamit, amit imád, de el kell hagyja. A csipszek, rágcsák, édességek, cukros üdítők kerülendők, de ezekről - gondolom - már tud, hiszen aki evészavarban él, az kiképzi magát a táplálkozástudományból.Azt is fogadja el, hogy egyedül van. A spiritualitás nem jön kívülről. Ön, mint függő (az evéstől függő) akkor tud felnőni, és problémáitól elszakadni, ha érzelmileg le tud válni mindenről, ami körülveszi. Nincs más út. Az egyedüllét fogalmával kell megbirkóznia. Lehet nagy családja, egy tucat gyermeke, akkor is egyedül jött a világra és a halálba is egyedül megy majd. A saját család ritkán tud segíteni egy fejlődésben lévő egyént. Sokáig visszahúzó erő tud lenni. Ritka az, hogy valakit a saját környezete megért. Ennek oka a családi múltban van. (Ezt segítem, ha sorsterápiával gyógyítok.) Ám ez csodálatos, mert ez is segíti a leválást a külső dolgokról. Így kap lehetőséget arra, hogy individuum legyen, ami csak elsőre ijesztő, amúgy roppant felszabadító tud lenni. Akkor tud majd bízni a külvilágban, ha megtanul először önmagában bízni. Ez egy gyönyörű munka. Vannak nehéz pillanatai, megrázó eseményei. A végső cél elérése legyen szem előtt. Egy összerendezett, önmagát (pozitív és negatív dolgait is) elfogadó, felnőtt személyiség. Mivel a szorongásai a mélyből fogva tartják, így ezekkel, ha nem megy terápiába, egyedül kell szembe néznie.Kiváló a naplóírás, a blogolás. Ön esetében inkább azokat a formákat részesítse előnyben, ahol nincs egyéb külső visszacsatolás. Tudja, a külső dolgok (tárgyak, személyek) bármikor eltűnhetnek bárki életéből. Ha ezek mentén határozza meg önmagát, és saját értékeit, akkor ezek csak addig élők, amíg ezeket kívülről megkapja. Akkor lesz stabil középpontja, ha ezt magából hozza felszínre. Így örök kincseket tud a saját puttonyában hordani, melyek örökre megtartják önt.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Legjobban: