Ha az emberi agyat pszichedelikus drogok hatása alatt kellene megjeleníteni, az valahogy így nézhetne ki:
Ez a videó több tucat agyi felvétel összevonásával készült, amelyeket a St. Louis-i Washington University School of Medicine kutatói készítettek, akik pszilocibint, a varázsgombák vegyületét adták a tanulmány résztvevőinek, majd elküldték őket egy MR-vizsgálatra. – írja a The New York Times.
Az
általuk rögzített színek örvénylése lényegében az agyi változások hőtérképét
mutatja be. A vörös, narancssárga és sárga árnyalatok folyamatos változásai
jelentős
eltérést tükröznek a normál agyi aktivitási mintáktól, amelyeket a kék és zöld árnyalatok tükrözik az úgynevezett funkcionális hálózatokban, az
agy különböző területeit összekötő idegi kommunikációs útvonalakon.
A Nature folyóirat által a közelmúltban közzétett vizsgálatok ritka bepillantást engednek a tudatmódosító szerekkel kapcsolatos „agyviharba”. A kutatók szerint potenciális útmutatást nyújthatnak annak megértéséhez, hogy az olyan pszichedelikus vegyületek, mint a pszilocibin, az LSD és az MDMA hogyan vezethetnek a depresszió, a szorongás és más mentális egészségügyi problémák tartós enyhítéséhez.
"A pszilocibin, ellentétben bármely más gyógyszerrel, amelyet teszteltünk, hatalmas hatással van az egész agyra" - mondta Dr. Nico Dosenbach, a Washington Egyetem neurológus professzora és a tanulmány vezető szerzője.
Hét egészséges felnőttet nagy dózisú pszilocibin (25 mg) és metilfenidát (40 mg) - amely a Ritalin amfetamin generikus változata - alkalmazása előtt, közben és után három hétig követtek nyomon, majd 6-12 hónappal később egy további pszilocibinadagot kaptak. Minden résztvevőről összesen 18 agyi MR-felvételt készítettek. Bár a metilfenidátot kapó résztvevők vizsgálata akut változásokat mutatott az agyi aktivitási mintákban, a pszilocibint szedők idegi zavarai háromszor nagyobbak voltak. A zavarok nagy része az agy azon részein következett be, amelyek részt vettek az álmodásban és az emlékezésben.
Talán még meglepőbbek voltak a napokkal vagy hetekkel később készült vizsgálatok. A pszilocibint szedők agyműködése nagyrészt normalizálódott, de maradt egy kisebb, ám annál jelentősebb változás, ami arra utal, hogy a gyógyszer hatásai jóval azután is megmaradtak, amikor a pszilocibin szedése befejeződött.
Dr. Joshua Siegel, a tanulmányt vezető szerző szerint úgy tűnik, hogy „a pszilocibin megzavarja az agy alapértelmezett módú hálózatát, egy összekapcsolt területet, amely általában akkor aktív, amikor az agy nem összpontosít semmire. Ezzel szemben az alapértelmezett módú hálózat stabil maradt azoknál a résztvevőknél, akik metilfenidátot kaptak. Ezekben a hálózatokban a tevékenység sokkal szervezetlenebbé vált, és a hálózatok közötti határok lényegében elpárologtak" - mondta Dr. Siegel.
A normális mindennapi tevékenység során neuronok milliói működnek szinkronban, de amikor egy pszichedelikum, például pszilocibin "átmossa" az agyat, ezek a neuronok kaotikusan kezdenek funkcionálni. "Ez olyan, mintha szurkolók ezrei mintegy találomra felemelnék a kezüket egy stadionban" – mondta.
Dr. Siegel szerint a kódolt agyi aktivitás valószínűleg az agy azon képessége, hogy új gondolkodásmódokat alakítson ki, és fémjelzi, hogy a pszichedelikus gyógyszerek hogyan segíthetnek a betegeknek megtörni a destruktív gondolkodási mintákat. "Szinte más emberré tesznek, hogy úgy mondjam."
A tanulmány súlyt ad annak az elképzelésnek, hogy a pszichedelikus élmény - az intenzív vizualizációk, az idő és a tér torzulásai, valamint az éntől való elszakadás - egy terápiás folyamat lényeges része lehet. Bár egy ilyen hipotézis magától értetődőnek tűnhet, mégsem általánosan elfogadott a pszichedelikumok kutatói körében. Néhányan közülük most olyan új vegyületek kifejlesztésén dolgoznak, amelyek a pszichedelikus drogok előnyeit biztosítják - zavaró hatások nélkül.
