A nemzetközi futball szerelmeseinek aligha kell bemutatni Royston Drenthét, aki hazájában, a rotterdami Feyernoord együttésben robbant be a köztudatba, majd 2007-ben alig 20 évesen szerződtette őt a Real Madrid. Összesen öt évig állt a királyi gárda alkalmazásában (az utolsó két szezont kölcsönben az alicantei Hercúlesben és a liverpooli Evertonban töltve), ahol olyan világsztárokkal rúgta egy csapatban a bőrt, mint az egyaránt aranylabdás Fabio Cannavaro, Kaká, Karim Benzema és Cristiano Ronaldo, vagy éppen a madridiak saját nevelésű legendái, Raúl González és Iker Casillas. Egy alkalommal – egy Törökország elleni felkészülési mérkőzésen – a holland nemzeti válogatottban is megmutathatta magát.
Bár nagy tehetségként indult, végül sosem tudta beváltani igazán a hozzá fűzött reményeket, és 2016-ban fel is hagyott a labdarúgással. Helyette zenei karrierbe kezdett, de itt sem tudott kiteljesedni, sőt, komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött: 2020-ban csődöt jelentett. Eközben 2018-ban – némiképp váratlanul – visszatért a futballba. Alacsonyabb osztályú holland és spanyol gárdákban szerepelt azóta, jelenleg hivatalosan a spanyol Racing Merida City játékosa, nyártól viszont a holland amatőr ligában vitézkedő Kozakken Boyst erősíti majd. Emellett egy demens betegek kezelésére szakosodott egészségügyi intézményben dolgozik ápolóként hazájában.
Az egykor szupertehetségnek tartott, ballábas szélső a holland NOS lapnak nyilatkozva elmondta, családjától egyébként sem áll távol az egészségügy. Olyannyira, hogy édesanyja és nagynénje is ezen a területen helyezkedett el. Pár évvel ezelőtt az ő példájukat követve kezdett saját maga is ápolói tanulmányokba. Kitért rá, kedveli a mostani munkahelyét. Úgy fogalmazott, ezáltal egészen más oldaláról láthatja a világot, ami segít számára, hogy jobb emberré váljon a társadalomban.
„Mindig is a labdarúgás csillogásában éltem” – tekintett vissza játékos-pályafutására az interjúban Royston Drenthe. Azt illetően is meggyőződéssel válaszolt, hogy a futball a személyiségét is nagyban gazdagította. „Éppen ez is volt, amit kerestem. Sokat aggódtam a karrierem lezárása miatt. Egy dolog tudni, hogy mit akarsz, de amikor belefogsz valamibe, abban a pillanatban elgondolkozol, hogy valóban ezt akarod-e. Úgy gondolom, ez azért van, mert nem lehet egyik pillanatról a másikra elengedni a labdarúgást. Ez csak lépésről lépésre megy” – tette hozzá. A 36. születésnapját a napokban ünneplő játékos aktívan látogatja a Kozakken Boys edzéseit, és izgatottan várja az új bajnoki szezon kezdetét – immár munka mellett, amatőrként.
