Emberek millióihoz hasonlóan az elmúlt egy évben jóval nagyobb tudatossággal kellett vásárolnom és beosztanom a pénzemet, mint korábban. Az elszabaduló árak, illetve egyéb, váratlan kiadások miatt mindez ahhoz vezetett, hogy idén nem tudok elmenni nyaralni. Ez nem tragédia – és persze rengetegen járnak ugyanebben a cipőben – de bevallom, sokszor kihagyva érzem magam, ahogy a barátaim, családtagjaim nyári beszámolóit hallgatom. A közösségi média bújását is igyekszem visszafogni, hiszen ebben az időszakban különösen elárasztják az utazós képek – és persze én is bőszen a világ elé tártam anno, ha sikerült eljutnom valahova. Ez még azzal együtt is negatív érzést képes kelteni az emberben, ha amúgy tisztában van azzal, ami a nyaralós posztokból nem derül ki: hogy hol kellett meghúzni a nadrágszíjat azért, hogy az utazás megvalósulhasson.
A nyaralás, illetve annak hiánya csak a kiteljesedése annak a jelenségnek, amit valószínűleg mindannyian tapasztalunk életünk során. Az iskolai években kötődött barátságok közös élménye volt az is, hogy az embereket jellemzően nem vetette fel a pénz. Aztán a főiskola, egyetem után a munka világában sokszor eltérő anyagi helyzetbe kerültek a felek. És ennek részeként a kapcsolatok dinamikája is megváltozott.
A tabu
Az anyagi helyzetet, illetve a belőle fakadó esetleges feszültséget azért is nehéz kezelni, mert a fizetésünk az egyik legnagyobb tabutéma. Illés Zsófia egészségfejlesztő szakpszichológus szerint ez azért van, mert a pénz fogalma sosem csak az anyagiakról szól.
Ez a téma szerteágazik, és átsző nagyon sok minden mást is: a saját önismertünket, a családi és transzgenerációs mintákat, társadalmi kérdéseket. Összességében minden embernek megvan a maga egyéni viszonya a pénzügyekkel, amit áthat számos egyéni élettapasztalat, akár pozitív, akár negatív értelemben is, amit a generációs különbségek és a változó világszemlélet csak mélyíthetnek. Még ha hasonló háttérrel jövünk is, élettapasztalatot (és pénzügyekkel kapcsolatosat) mindenki maga kezd gyűjteni, érthető tehát, hogy lehetnek különbségek akár egy családi vacsoraasztalnál is
– magyarázza Illés Zsófia.
„A pénz a státusz, a hatalom és a siker univerzális mértékegysége” – mondta Dalton Conley szociológus a Psychology Todaynek. „Az osztálykülönbségek jelentik az egyik legnagyobb különbséget az emberi kapcsolatokban. Nagyon érzékenyek vagyunk, amikor a homofóbiáról vagy a rasszizmusról van szó, de erről mintha nem vennénk tudomást. A legtöbben nem tisztázzák a pénzzel kapcsolatok érzelmeiket” – magyarázta. Szerinte pont ezért nehezebben tudják szavakba önteni az ezzel kapcsolatos gondolataikat – ettől pedig még bonyolultabb megküzdeni velük.
„A pénzről alapvetően nem lenne nehéz beszélni. Viszont társadalmi tabunak számít: pedig mi magunk teremtettük” – mondja Alex Holder pénzügyi problémákkal foglalkozó újságíró a The Guardiannek.
Hasznos is lehet az irigység
Mark Fenton-O’Creevy professzor – akinek szakterülete a szervezeti viselkedés – azt nyilatkozta a The Guardiannek, hogy minél tehetősebb valaki, annál inkább úgy érzi, hogy a siker a kemény munka és a tehetség, nem pedig a szerencse és a privilégium eredménye. „Egy idő után nem nehéz azt hinni, hogy a kevésbé sikeres barátaink azért vannak ebben a helyzetben, mert nem próbálkoznak eléggé” – magyarázza.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A másik oldalról nézve természetes, hogy a barátai sikereit látva az ember önvizsgálatot tart, különösen, ha a barátság mondjuk közös egyetemi évek alatt vagy munkahelyen köttetett – írja J.D. Roth a Forbes magazinban. Ha ők a mi korunkra már elérték a céljaik egy részét, több álmukat is megvalósították, elgondolkodunk rajta, hogy mi hol tartunk hozzájuk képest. Ez akár inspirálhat is minket, hogy változtassunk az életünkön, de irigységet, megvetést is szülhet. A másik félnek pedig bűntudata lehet azért, amiért „lehagyta” a régi barátot.
Illés Zsófia szerint az a jelenség is szerepet játszik ebben, amit Leon Festinger társas összehasonlításnak nevezett. A beérkező impulzusokról ugyan nem mi döntünk, de azzal, hogy mit kezdünk vele, arról igen.
„Ennek mostanában sokkal jobban ki vagyunk téve, ugyanis a lehetőség, hogy belelássunk mások életébe (és hát bizony a pénztárcájukba is), feladja a leckét, hogyan tartsa távol az ember a negatív impulzusokat. A kulcs abban rejlik, hogy tartózkodjunk attól, hogy folyamatosan másokhoz hasonlítgassu magunkat. Értékelni kell az egyediséget, az életutunkat és erősíteni saját önértékelésünket. Fejleszteni azt, gyakorolni a hálát és reális célokat kitűzni magunkkal szemben. Az irigység nem fogja szolgálni a személyes fejlődést, de ha felismerjük az érzést, megvizsgáljuk azt, és a realitás talaján maradunk, már tettünk magunkért” – magyarázza a szakember.
„A féltékenység egy erős érzés, amivel jobb tisztában lennünk, mivel segíthet rávilágítani arra, hogy mit is szeretnénk elérni. Ne irigyeljük a másikat azért, amije van. Inkább tegyük fel magunknak a kérdést: Én hogyan érhetem el azt, amit akarok?” – javasolja Jan Yager, a Friendshifts írója.
„Nekem ez nem fér bele”
Abban minden szakértő egyetért, hogy a megoldás kulcsa a megfelelő kommunikációban van. Például ha egy barátunk olyan programra hív, amit nem engedhetünk meg magunknak, ürügyek helyett mondjuk meg az igazat.
Bátornak kell lennünk ahhoz, hogy kimondjuk: nekem ez nem fér bele
– mondja Alex Holder. Valószínűleg mindez egy kellemetlen, de szükséges beszélgetéshez vezet ahhoz, hogy a későbbiekben ne legyen több kínos szituáció.
A határok meghúzása is szükségszerű lehet. A Forbes újságírója azt a példát hozza, hogy amikor ő már dolgozott, a barátai pedig még főiskolára jártak, egyszer csak azt vette észre, hogy minden héten ő állja a köröket. „Mikor ezt szóvá tettem, annyit mondtk, hogy »hát, te most már jobban keresel«. Mintha a felborult egyensúlyt úgy kellett volna kiegyenlítenem, hogy én fizetek” – írta. Mindennek egy kínos beszélgetés vetett véget, mikor tisztázta a barátaival, hogy mivel drágább albérletbe költözött, ezért a kikapcsolódásra szánt kerete neki is annyi, mint korábban. Ugyanakkor az is lehet, hogy a jobb anyagi helyzetben lévő személy ragaszkodik hozzá, hogy ő fizessen. Ilyenkor más módon viszonozhatjuk a szívességet, például ház körüli segítséggel, gyerekre vigyázással.
Hasonló jelenségről számolt be a The Guardian cikkében egy James nevű férfi: nem akar fukarnak tűnni, de abból sem akar rendszert csinálni, hogy ő fizeti a sörözéseket.
Nem akarok az az ember lenni, aki mindig állja a számlát. Nem akarom, hogy csak ezért barátkozzanak velem
– magyarázta. A másik oldalról egy Katrina nevű nő azt mesélte, hogy miután a jól fizető pénzügyi munkahelyét otthagyta, és marketinges területen helyezkedett el kevesebb bérért, azóta szinte sehova sem hívják a régi barátai. „Valószínűleg azt gondolják, hogy így legalább nem kell nemet mondanom az anyagi helyzetem miatt a programokra” – mondja. Szerinte a barátai nem rosszindulatúak, egyszerűen csak a kellemetlen szituációt akarják elkerülni, de helyette olcsóbb közös programokat, például egy kávézást is javasolhatnának.
A megváltozott anyagi körülmények más életmóddal járnak, de ez ne legyen akadálya annak, hogy a korábbi szokásokat folytassuk! Simonne Gnessen pénzügyi coach szerint az legyen a kiindulási pont a közös programoknál, hogy a csoport legalacsonyabb keresetű tagja mit engedhet meg magának, így elkerülhető a konfliktus. Ha pedig valaki bevallja, hogy valamire nincs pénze, akkor keressenek alternatívákat az együtt töltött időre.
„Nem elkerülhetetlen, hogy a különböző anyagi státuszú emberek kapcsolata megszakadjon. Minden attól függ, hogy a két fél mennyit tesz azért, hogy megmaradjon a barátság. Egy igazi barátságban pedig kevés a leküzdhetetlen akadály” – mondja Fenton-O’Creevy.
A pénzkérdés persze csak egy a sok dolog közül, ami próbára tehet egy barátságot: válás, haláleset, üzleti kudarcok, jogi problémák esetén is az őszinte kommunikáció a célravezető út. „A barátságoknak része a kompromisszum, a türelem és a támogatás. Ha mindkét ember fontosnak tartja a kapcsolat fenntartását, akkor képesek kompromisszumra jutni” – magyarázza Carolyn Weisz pszichológus a The Psychology Todaynek.
Én őszintén gondolom azt, hogy két igazi barát között nem kell, hogy éket verjen az anyagi különbözőség. Szociális hálónk, melynek nagyon erős részét jelentik a baráti kapcsolataink, az egyik legfontosabb értéket adja az ember életéhez. Ennek a fontosságát tudatosítani kell. Nem szégyen transzparensnek lenni egymás előtt ezekben a kérdésekben, és tekintettel lenni a másik érzéseivel kapcsolatban. Fel kell ismerni ugyanis, hogy a tartalmas közös élmények egyáltalán nem a pénztől függnek. Hiszen a valódi társas kapcsolatok ápolása az egyik legjobb befektetés
– magyarázza Illés Zsófia.
Legjobban: