„Édesanyám most 60 éves, és egész életében depresszióval küzdött, ami jelentősen kihatott a családunk életére. Ám amióta a szülei elhunytak COVID-19-ben, egyre rosszabb az állapota. Nem eszik, pánikrohamai vannak, állandóan sír, mindenkivel gyűlölködik, próbál minket egymás ellen fordítani, és gyakran vannak dührohamai is. Ennek ellenére semmilyen segítséget nem hajlandó igénybe venni, nem szed gyógyszert és nem akar terápiára járni. Úgy érzem, teljesen kimerültem” – kezdte történetét egy kétségbeesett olvasó, aki a The Guardian szakértőjéhez fordult tanácsért.
„A problémái lerombolnak mindent, amit eddig elértem”
A levélíró arról is beszámolt, hogy anyai nagyanyja is krónikus depresszióval küzdött, és 65 éves kora után már szinte nem is hagyta el a házát. 90 éves koráig élt, az utolsó 25 évében a lánya gondozta őt.
Úgy tűnik, anyám most ugyanezt várja tőlem, de én nem szeretném, hogy a történelem megismételje önmagát. 34 éves koromra, hosszas terápia és sok küzdelem után végre összeraktam az életemet, nemrég kezdtem el igazán élni, de úgy érzem, anya problémái minden eddigi erőfeszítésemet lerombolják. Ha viszont eltávolodom tőle, az bűntudatot kelt bennem – bár ezt valószínűleg ő is tudja, és rá is játszik. Mégis mit kellene tennem?” – tette fel kérdését az olvasó.
„Nem érdemes feladni az életedet, hogy őt megmentsd”
A levélírónak Philippa Perry pszichoterapeuta válaszolt. Véleménye szerint azzal egyáltalán nem segítene az édesanyján, ha feladná a saját életét. „Ha mindent felborítasz érte, attól ő nem lesz jobban, viszont lenne még egy indoka arra, hogy ne kérjen segítséget, közben pedig téged is magával rántana. Igen, lehet, hogy nélküled megfullad ebben a helyzetben, de ha beugrasz utána, hogy megmentsd, te is meg fogsz fulladni” – fogalmazott a szakértő.
A szakember szerint egy ilyen helyzetben a segítségnyújtás megtagadása miatt érzett bűntudat és a kikényszerített gondoskodás miatt kialakuló neheztelés között kell választani – és valószínűleg a bűntudat a kisebbik rossz. „Egy ilyen döntés igen fájdalmas, ezért a meghozatalához sok bátorság kell. De ha nem húzod meg a határokat, a saját jólléted kerül veszélybe, amiért olyan keményen dolgoztál” – mutatott rá Perry.
Mivel a levélíró arra is utalt, hogy rettegéssel tölti el, amikor meglátja a telefonja képernyőjén, hogy az anyja hívja őt, a pszichoterapeuta azt javasolta neki, hogy korlátozza azt az időt, amikor elérhető a depressziós asszony számára.
Add meg neki egy lelki segélyszolgálat telefonszámát, amelyet felhívhat helyetted, amíg te pihensz vagy a saját dolgoddal foglalkozol. Ha pedig úgy gondolod, hogy édesanyád közvetlen életveszélyben van, és még úgy sem hajlandó segítséget kérni, akkor érdemes bevonni a háziorvosát, vagy felvenni a kapcsolatot egy mentális egészségügyi kríziscsoporttal” – írta a szakember.
