Komoly előnyt jelenthet, ha valaki időt szán a felsőteste mellett a lábizmai erősítésére is. Azt már ugyanis többször is alátámasztották, hogy az izom építése jótékony hatással lehet a szívre, sőt, szívroham után is jobb eredményekhez vezethet – egy friss kutatás szerint ráadásul a lábizom erősítése kiemelten jótékony hatású lehet. A kutatók állítása szerint a nagyobb lábizom összefügg a szívinfarktus utáni szívelégtelenség kialakulásának alacsonyabb kockázatával, azaz sokkal több esélye van valakinek túlélni egy szívrohamot akkor, ha a lábizmait is rendszeresen erősíti – számol be a friss kutatás eredményeiről az Index.
Edzéssel megelőzhető akár a szívelégtelenség is
Az eredmények rávilágítanak a rendszeres testmozgás és az izomerő megőrzésének fontosságára, mivel az izomtömeg csökken az életkor előrehaladtával, ami hatással lehet a szív- és érrendszer egészségére is. A szívinfarktus után a szív átesik egy olyan folyamaton, amely során rostos szövet halmozódik fel, ami a szív megnagyobbodásához vezet, ez pedig később a szívelégtelenség kialakulásának legfőbb oka lehet. Edzéssel azonban akár ez is megelőzhető – hívta fel a figyelmet dr. Kentaro Kamiya, a japán Kitasato University School of Allied Health Sciences kutatója. A testedzés segíthet meggátolni a szív effajta átalakulását. Ráadásul a közelmúltban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a vázizomzat maga is miokineket és citokineket szabadít fel, amelyek többek között megakadályozzák az érelmeszesedést, stabilizálják a vérnyomást, és megakadályozzák az életkorral összefüggő betegségek kialakulását. Maga a vázizomzat erősítése összefüggésbe hozható a szívelégtelenség kialakulásának kockázatával is – mondta Kamiya.
A kutatók ezer, 2007 és 2020 között szívinfarktus miatt kórházba került, 57 és 74 év közötti ember négyfejű combizmának – vagy más néven combfeszítő izmának –, azaz a lábunk elülső felén elhelyezkedő izmának erejét elemezték. A vizsgálat során megállapították, hogy az infarktust követő, későbbi szívelégtelenség előfordulási aránya magasabb volt azoknál a betegeknél, akiknél a négyfejű izom gyengébb volt. A nagy combfeszítővel rendelkezők esetében az előfordulási arány viszont jóval alacsonyabb volt.
