A véralvadás egy komplex, bonyolult, több faktorból álló mechanizmus, amely a vérzés megszüntetésére törekszik. A véralvadás folyamatáról rovatunk másik cikkében olvashat bővebben.
Ennek a rendszernek a betegsége például a hemofília , amely egy örökletes véralvadási rendellenesség miatt fellépő vérzékenységet jelent. Ezzel szemben az úgynevezett trombofília fokozott alvadékonyságot jelent. Ha a vér az egészséges mértéknél könnyebben alvad, az trombusképződéshez vezet, amely főleg a lassabb folyású, vénás vérben okozhat problémákat. Ennél nagyobb veszély azonban, hogy ezek a trombusok nem fixen ülnek az érfalon, hanem egy részük lesodródhat és bekerül a véráramba. Ez pedig a tüdőbe jutva tüdőembóliát, ezzel pedig hirtelen halált okozhat. Ezeket a problémákat véralvadásgátlóval lehet kezelni.
Az artériás oldalon is kialakulhat trombus: ha az érfal sérül, úgynevezett plakk-lerakódás alakul ki, melyekbe zsírok és kalciumkristályok épülnek be. A plakkok ki is fekélyesedhetnek. Ez oka lehet például szívinfarktusnak , vagy agyi infarktusnak, stroke-nak.
Ezekből is elsodródhatnak trombus-darabok, amelyek az agyban, a végtagokban, vagy a zsigeri szervekben (pl. máj) okozhatnak embóliát. (Embólia akkor jön létre, amikor valamelyik ér üregében idegen test jelenik meg, és elzárja az áramló vér útját). Az artériás oldalon keletkező trombusok ellen úgynevezett trombocita aggregáció gátló szereket alkalmaznak.
Trombus ezen kívül a szívüregen belül is létrejöhet, például egy nagy infarktus területén. Ez is úgynevezett artériás embolizáció. Ezen kívül létezik még úgynevezett paradox embolizáció is, amikor a szív két oldala között, vagy a pitvari, vagy a kamrai szeptumon van defektus, egy rés, amelyen át a vérrög a kis vérkörből a nagy vérkörbe át tud jutni.
