Magyarországon évente kilencezer új betegnél diagnosztizálnak vastag- illetve végbélrákot, amivel a kór a második leggyakoribb rosszindulatú betegség lett itthon. A jó hír csupán az, hogy a baj korai felismerésével szinte valamennyi esetben garantált a gyógyulás. Így szinte érthetetlen a riasztó halálozási adat: csaknem minden második páciens belehal a betegségbe. Hogyan ismerhető fel időben, s hogyan orvosolható a halálos kór? Február 4. a rák világnapja.
"Vastagbélpolipot (jó- vagy rosszindulatú szövetszaporulatot) mutatott ki az endoszkópos vizsgálat, pár nap múlva visszahívtak és eltávolították, majd elküldték szövettani vizsgálatra, az eredmény negatív lett" - meséli megkönnyebülten az 51 éves Sándor. Majd folytatja: "az orvos azt mondta, ha néhány évvel később megyek el erre a vizsgálatra, lehet, hogy már késő". A bélpolip ugyanis rákmegelőző állapot: ha éveken át bennmarad a bélben, rosszindulatú daganattá válik, ami gyorsan képez áttéteket leggyakrabban a májban és a tüdőben.
A vastag- és végbélrák a második leggyakoribb - első helyen a tüdőrák áll, évente tizenegyezer új beteggel - daganatos megbetegedés, évente nyolc-kilencezer új beteget diagnosztizálnak. Annak ellenére, hogy a legjobban szűrhető, s ezzel együtt a legjobban gyógyítható rákfajta, évente öt-hatezren halnak meg miatta.
"Míg a tüdőrákban szenvedők többsége igenis felelős a betegségéért - a betegek 95 százaléka erős dohányos -, addig a vastagbélrákban szenvedő páciens alig, vagy egyáltalán nem okolható a kialakult daganatokért, azért viszont igen, ha nem szűrik ki időben" - mondta el a hvg.hu-nak Kolbenheyer Erik, belgyógyász-gasztroenterológus. Kolbenheyer doktor szerint a betegségek öt százaléka familiáris eredetű, azaz genetikailag kimutatható. A maradék kilencvenöt százaléknál viszont családi halmozódás figyelhető meg: abban a családban, ahol a betegség már előfordult a nagyszülőknél, szülőknél, testvéreknél, jóval nagyobb az esély, hogy újra kialakuljon valamely családtagnál. Ám vannak olyan szakemberek, akik az étrenddel is kapcsolatba hozzák a betegséget, főleg a rosthiányos, illetve a zsírdús táplálkozást téve felelőssé a rákos elváltozásokért. Sőt, kockázatnövelő tényezőként emlegetik a dohányzást, a túlzott alkoholfogyasztást és az elhízást is. A belgyógyász-gasztroenterológus szerint ezek csak hajlamosító tényezők, amelyekre azonban nem árt odafigyelni.
Nem egyik napról a másikra alakul ki ez a betegség sem, a vészjelző tüneteket felismerve sokat tehetünk a baj megelőzésére, ha azonnal orvoshoz fordulunk. Negyven év fölött minden emésztőszervi panasz, visszatérő hasi fájdalmak, a székelési ritmus tartós megváltozása, a véres széklet gyanús jel lehet. De ugyanígy nem szabad napirendre térni a minden ok nélkül bekövetkező hirtelen fogyás vagy elhúzódó lázas állapot felett.
A rizikócsoportba tartozók szűrését mindenképpen meg kellene oldani, jelenleg ugyanis a páciensek lelkiismeretére van bízva, hogy részt vesznek-e vagy sem a vizsgálatokon, amely kimutathatja, van-e bármi ok az aggodalomra - mondja Kolbenheyer. Habár szervezett szűrés nincs, a vizsgálatok bárki számára elérhetők, a háziorvostól lehet beutalót kérni, igaz, ebben az esetben számolni kell a várakozással. Magánpraxisokban is végeznek szűréseket, de ott a pár száz forintos vizitdíj helyett 50-150 ezerbe is kerülhet egy vastagbéltükrözés.
"Praktizálásom során igen gyakran találkozom olyan pácienssel, aki tisztában van azzal, hogy a nagyapja, apja is ugyanebben a betegségben halt meg, s mégsem tudatosodik benne, hogy már rég át kellett volna esnie a szűréseken. A hivatalos ajánlások szerint negyven év fölött ajánlott a szűrés, ugyanis negyven éves kor alatt nagyon ritka a vastag- és végbélrák, de ötven fölött ugrásszerűen nő az előfordulása.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Kellemetlen, de életmentő vizsgálatok
Ahol rendszeres szűréseket végeznek - például az Egyesült Államokban és Lengyelországban -, ott tízéves viszonylatban 30 százalékkal csökkent a daganatos megbetegedések száma. Rácz István, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke szerint itthon százezrek szűréséről lenne szó - elsősorban az 55-65 évesek köréről -, s ehhez jelentős műszerbeszerzés, továbbá a szűrőhálózat kiépítése szükséges, amelyre az egészségügy jelen pénzügyi helyzetében nincs reális lehetőség. Egyelőre marad tehát az, hogy mi magunk tegyünk lépéseket a vizsgálatokért.
A megelőzést és a korai diagnosztizálást kell a középpontba állítani a rák elleni európai uniós küzdelemben - áll abban a jelentésben, amelyet az elmúlt héten fogadott el az Európai Parlament környezetvédelmi és közegészségügyi bizottsága. Leszögezték, szükség van európai rákellenes stratégiára, hiszen minden harmadik európainál diagnosztizálnak daganatot, s minden negyedik európai rákban hal meg. Hangsúlyozták, a rákkeltő vegyi anyagok nagymértékben felelősek azért, hogy egyre több a daganatos beteg, s ez csak azzal védhető ki, ha megakadályozzák a rákkeltő anyagokat tartalmazó termékek importját. Azt is sürgetik, hogy az unió egész területén hasonló esélyei legyenek egy rákos betegnek, jelenleg ugyanis daganatos megbetegedés esetén sokkal rosszabbak a kelet-európaiak túlélési esélyei, mind a nyugatiakéi. Ne csak a már vészjelző tünetek vigyenek be minket a rendelőbe: az elsőfokú rokonságban előfordult méh-, petefészek-, emlő-, prosztatarák szintén indokolttá teszi a szűrést. Szintén érdemes felkeresni az orvost, ha hosszabb ideje áll fönn gyulladásos bélbetegség vagy bármilyen krónikus emésztőrendszeri zavar, mert ezek idővel rákmegelőző állapotot, majd daganatot okozhatnak. Ami a szűrések gyakoriságát illeti, évente-kétévente érdemes egyszerű széklet- és vértesztet végeztetni, öt-tíz évente pedig teljes vastagbéltükrözés ajánlott.
"Szűrésnél mindig arra törekszünk, hogy panaszmentes embereknél végezzünk fájdalommentes vizsgálatot" - magyarázza a belgyógyász-gasztroenterológus. Az első vizsgálat, a széklet-vérteszt (Haemocult-teszt) teljesen fájdalommentes; a lényege, hogy szabad szemmel nem látható vérnyomokat keresnek. Akinél a teszt nem mutat ki semmi elváltozást, annak nem muszáj alávetnie magát a további, már kevésbé fájdalommentes vizsgálatoknak. De nem árt tudni, hogy ez a vizsgálat csak 65 százalékos biztonságot ad, s ezt is csak akkor, ha évente elvégzik. Amennyiben pozitív a teszt ereménye, elhagyhatatlan a vastagbéltükrözés, a kolonoszkópia.
Kolbenheyer doktor szerint mivel a vastagbéltükrözés nem a legkellemesebb vizsgálatok közé tartozik, a pácienst csak akkor lehet erre rávenni, ha előzeg már kiderült, baj van. (Ahol ennek megvannak a technikai feltételei, ott bódításban is elvégezhető a vizsgálat.) A vizsgálat során a végbélnyíláson egy hajlékony, csőszerű eszközt (kolonoszkópot) vezetnek be, amelyben üvegszálas optika továbbítja a fényt, illetve a bélcsatorna belsejéről készített képet, amit az orvos monitoron követhet. Amellett, hogy ez a legmegbízhatóbb viszgálat - 98 százalékos biztonságot ad -, ha polipot fedeznek fel, az akár azon nyomban eltávolítható, mert sebészi beavatkozásra is képes a műszer. Negatív eredmény esetén pedig akár tíz évre is békén lehet hagyni a pácienst. Ellenkező esetben azonnal elkezdik a szükséges kezelést, ami a beteg állapotától függően lehet műtéti beavatkozás (áttétek eltávolítása), kemoterápia vagy gyógyszeres kezelés.
Ma már létezik virtuális vastagbéltükrözés is, amely teljesen fájdalommentes, de egyelőre nem alkalmazzák szűrővizsgálatra. Leginkább azért, mert drága, érzékenysége viszont nem éri el a kolonoszkópiáét, s mivel még új eljárás, nincsenek összehasonlító vizsgálatok. Arról nem beszélve, hogy ha ezzel a módszerrel kimutatnak valamilyen elváltozást, a polipok eltávolítása végett elengedhetetlen az endoszkópos vizsgálat is.
Legjobban: