A gombás hüvelyfertőzés a második leggyakrabban előforduló hüvelyi fertőzés, amely visszatérő betegségként a nők 5 százalékát érinti. Hátterében leggyakrabban a Candida-csoportba tartozó gombák Candida albicans nevű faja áll. Fontos tudni, hogy ezek a gombák számos baktériumfajjal együtt normál körülmények között is jelen vannak a hüvelyben. A tejsavbaktériumoknak, más néven Lactobacillusoknak az a szerepük, hogy megakadályozzák a gombák térhódítását: amíg tehát a tejsavbaktériumok mennyisége elegendő, a Candida gomba jelenléte nem okoz problémát. A kényes balansz azonban könnyen felborulhat, a gombák elszaporodása, illetve a mélyebb hüvelyi sejtrétegekbe való behatolása nyomán pedig megjelennek a fertőzés jellegzetes tünetei: a sűrű, fehér, túrószerű váladék, az erős szeméremtájéki viszketés, a duzzadt, kivörösödött szeméremajkak, valamint a szexuális aktus és vizelés közben jelentkező égő érzés.
Ezek a legfontosabb hajlamosító tényezők
Számos olyan hajlamosító tényező ismert, amelyeknek hatására a hüvelyben "túlerőbe" kerülhetnek a gombák. Az egyik ismert rizikófaktor a gyógyszerszedés, azon belül is az antibiotikumok alkalmazása. A széles spektrumú antibiotikumok, amelyek számtalan baktériumot el tudnak pusztítani, sajnos a jótékony hüvelyi baktériumoknak sem kegyelmeznek, aminek következtében felborul az intim egyensúly, és elszaporodnak a gombák. Ugyancsak kockázatot jelent a megnövekedett ösztrogénszint : ez az oka annak, hogy azoknál a nőknél, akik ösztrogéntartalmú fogamzásgátló tablettát szednek, hormonterápiát kapnak, esetleg várandósok, sokkal gyakoribb a hüvelygomba.
A kezeletlen diabétesz is növeli a veszélyt: azok a nők, akiknél a vércukorszintet nem sikerül megfelelően kontrollálni, jóval hajlamosabbak a hüvelygombára, mint azok, akik stabilan tartják a vércukorszintjüket. Az immungyengeség, immunhiányos állapot szintén kedvez a betegségnek, nem véletlen, hogy például a szteroidterápián lévő vagy HIV-fertőzött betegek sokkal kitettebbek.
Bizonyos életmódbeli tényezők is hajlamosíthatnak hüvelygombára. A szoros, műszálas anyagból készült fehérneműkben nem szellőzik jól az intim tájék, az így kialakuló nedves, párás környezet pedig kedvez a gombák szaporodásának. Ezért is fontos, hogy edzés, úszás után minél hamarabb lecseréljük a vizes fürdőruhát vagy az átizzadt alsóneműt. A hüvelyöblítés, az illatosított intim termékek (beleértve az intim mosakodókat, betéteket, tamponokat) és a spermicid krémek használata károsíthatja a hüvelyflórát és elősegítheti a gombák elszaporodását csakúgy, mint a szénhidrátdús, magas cukortartalmú étkezés, valamint az erős stressz. Sokszor a meleg vizes medencékben történő fürdőzés után csap le a betegség, vigyázzunk tehát, ha strandon, uszodában vagyunk.
A szexben is érdemes körültekintőnek lenni. Bár a hüvelygombát nem szexuális úton terjedő betegségként tartják számon, az aktus során megfertőzhetjük a partnerünket, és ő is visszafertőzhet minket. Emiatt gombás fertőzés esetén a teljes gyógyulásig nem ajánlott a szex - vagy, ha már nem bírunk várni, kizárólag óvszerhasználat mellett szerelmeskedjünk.
Hogyan zajlik a kezelés?
A hüvelygomba terápiája a fertőzés súlyosságától, illetve a visszatérés gyakoriságától függ. A kiújulásra kevéssé hajlamos enyhe, középsúlyos fertőzés esetén általában helyi kezelést (hüvelygomba-ellenes kúpokat, kenőcsöket) alkalmaznak, de az orvos szájon át szedhető gyógyszer szedését is előírhatja. Ilyenkor jellemzően 1-7 napig tart a terápia. Ha a beteg állapota súlyos, vagy nem javul a kezelés hatására, esetleg a fertőzés időről időre visszatér, akkor hosszabb, komplexebb terápia alkalmazása indokolt. Bár a partner kezelése elvileg nem szükséges, előfordulhat, hogy az oda-visszafertőződés elkerülése érdekében őt is kezelni kell.
A fentebb már ismertetett hajlamosító tényezők kiiktatására egyébként különösen visszatérő fertőzésnél van szükség, hogy elkerülhessük a fertőzés újbóli kialakulását. Mindazonáltal, mint minden más betegségnél, úgy általánosságban a hüvelygombánál is igaz, hogy jobb félni, mint megijedni: a rizikófaktorok kiiktatása éppen ezért a megelőzés fontos eszköze is lehet. Arról nem is beszélve, hogy akár visszatérő fertőzésről van szó, akár először küzdünk meg a hüvelygombával, gyorsabban gyógyulhatunk, ha tudjuk, mivel teszünk jót vagy rosszat a hüvelyflóránknak.
