Történelme során kevés dolog foglalkoztatta jobban az emberiséget a szerelemnél. Talán nincs is olyan téma, amit ilyan sokszor és ilyan változatosan dolgoztak volna fel: megjelent festményeken, versbe foglalták, dalt írtak róla, és számtalan módon meg is filmesítették már. Az ókori görög mitológiában az istenek cselekedeteit nagyrészt a szerelmi ármánykodások befolyásolták, az emberek pedig háborúkat vívtak miatta és a legfontosabb értékeiket is feláldozták érte. Hogyan lehet, hogy ez az érzelem ilyen erős hatást gyakorol ránk? Az Iflscience cikke bemutatja, mit mond a tudomány a szerelemről.
A hormonok, amiktől megőrülünk, és a feromon, amitől valószínűleg nem
A szerelem egy őrült tempóban száguldó hullámvasút, amelyre ha felül az ember, szédületes magaslatokat és letaglózó mélységeket is megtapasztalhat. Talán nem véletlen, hogy a költők sokkal hathatósabban körül tudják írni ezeket az érzéseket, mint a tudósok. A hátterében húzódó neurokémiai folyamatok bemutatása kevésbé átélhető, de érthetőbbé teszi, miért is van ilyen komoly hatással ránk ez az érzelemhullám.
A tudósok egészen a közelmúltig nem rendelkeztek megfelelő eszközökkel ennek a kérdésnek a kivizsgálására. A 21. század elejéig a legtöbb kutatás a szerelem és a fizikai vonzalom pszichológiájára összpontosított, elsőként egy 2007-es tanulmány összefoglalta az ezen területen készített neurobiológiai vizsgálatokat.
Azt már korábban is megfigyelték, hogy a szerelem megélésekor olyan agyi területek aktiválódtak, amelyek nagy koncentrációban tartalmazzák a dopaminnak hívott neurotranszmittert. A dopamin az információ továbbításában szerepet játszó fehérjemolekula, mely serkentőleg hat a szervezetre, energikusabbá tesz minket és kellemes érzéssel társul a felszabadulása.
Míg a dopamin megnövekszik a vágy első rohama alatt, egy másik neurotranszmitter szintje éppen hogy lecsökken: ez a szerotonin. A kutatást jegyző neurobiológus, Dr. Semir Zeki szerint hasonló hatás figyelhető meg a kényszerbetegségben szenvedők agyában is, ami arra sarkall, hogy a vágyott "dologra" (esetünkben a szeretett személyre) korlátozódjon a figyelmünk és a gondolataink. Az agy egyes területeinek aktivitása is lecsökken a szerelem hatására. Ezek közé tartozik az amygdala és a frontális kéreg területei, amelyek Zeki szerint tompítják a kedvesünk iránt érzett ítélőképességünket, lehetővé téve számunkra, hogy akár irreálisan pozitív fényben tekintsünk rá.
Fontos még megemlíteni a szerelemhormonként is gyakran hívott oxitocint is, ami fokozza a kötődést, és az erős érzelmek kialakításában is komoly szerepe lehet. Ez nem csak szerelem lehet: egyes tanulmányok szerint az oxitocin szintje magasabb volt azokban az édesanyákban, akik odaadóbb szülőként viselkedtek, például többet nézték babájukat, gyakrabban kifejezték szeretetüket, és többször érintették meg szeretetteljesen gyermeküket.
A szerelem kapcsán gyakran kerülnek szóba az úgynevezett feromonok is. Ezek olyan kémiai anyagok, amelyek a bőrfelszínre kerülve váltanak ki vonzalmat a fajtársakból. Az állatvilágban ezen anyagok befolyásoló szerepe jelentősebb, mint az embereknél, kevés kutatás jutott arra a következtetésre, hogy ezeknek bármilyen jelentősebb szerepe lehet a párválasztásban vagy a szexuális vonzalomban az emberek között. Tény, hogy bizonyos illatokat kellemesnek, másokat pedig taszítónak találunk, kutatások ugyanakkor még nem igazolták, hogy létezne az a bizonyos emberi feromon, ami az állatvilágban megfigyelt hatást váltaná ki.
Préripockok és a szerelem
Egy tudóscsoport 2017-ben préripockok megfigyelésével próbálta tudományos oldalról megközelíteni a szerelem kérdését. Ezek a hűséges kis állatok ugyanis jellemzően monogám természetűek, a hímek a párzást követően "beleszeretnek" párjukba és kitartanak mellette, más nőstényekkel szemben pedig elutasítóan viselkednek. A vizsgálatuk során a kutatók megállapították, hogy ez a pocokfajta több receptorral rendelkezik mind az oxitocin, mind a rokon vazopresszin hormon befogadására, mint a kevésbé monogám természerű rokonaik, a hegyi pockok. Mindez megmagyarázhatja, miért találják neurokémiai szinten annyira kifizetődőnek a monogám kötődést.
A felsorolt biokémiai folyamatok így jelentősen hozzájárulhatnak az érzelmi kötelékek kialakulásáért. A 2017-es préripocok-tanulmány szerzői manipulálni tudták az idegi folyamatokat úgy, hogy az általuk kiszemelt pocokpár "egymásba szeretett". Ez azt jelenti, hogy a szerelem valóban csak manipulálható kémiai folyamatok sorozata?
Persze az állati és az emberi idegrendszer között óriási különbség van, mint ahogy a társadalmi berendezkedésünk és a párválasztási szokásaink is merőben eltérőek. A tudósok még mindig sok mindent nem tudnak arról, hogy az oxitocin és a közeli rokon vazopresszin hormon hogyan járul hozzá az emberek közötti szerelem kialakulásában. Nem lehet azonban kizárni, hogy a későbbiekben elkészülhetnek az első olyan, eddig csak a népmesékben szereplő "varázsfőzetek", amelyek befolyásolhatják majd az érzelmeinket egy másik ember iránt.
