Az orrüregünkben, a szaglóhámban 8-10 milliónyi szaglósejt található. A szaglóidegek a szaglóérzéksejtekből indulnak, amelyek az orrüreg felső részében találhatók. A szaglósejtek felszínét szaglószőr borítja, és azt az orrnyálkahártyát bevonó folyadékrétegben oldódó anyagok ingerlik.
A szaglás központja az agy úgynevezett limbikus rendszerében található, a nagyagyvelőnek abban a részében, amely körülveszi az agyféltekék és az agytörzs kapcsolódási területét. A szaglóhámból érkező ingerületek nemcsak a szaglókéregbe juthatnak el, hanem az agy más részeibe is, ezért okozhatnak például egyes szagingerek émelygést, rosszullétet is. A szaglókéreg az agyban az ízlelőkéreg mellett helyezkedik el, amelyhez szorosan kapcsolódik.
A szaglás figyelmeztethet bizonyos veszélyekre (például gázszivárgásra vagy az étel romlottságára), szerepet játszik a szeretteinkhez való kötődésben, sőt a boldogságérzet kialakulásában is.
Az, hogy egy szagot vagy illatot jónak vagy rossznak tartunk-e, a legtöbb esetben szubjektív: azaz hosszan tartó „tanulási” folyamat eredménye. Mint annyi mást, azt is szüleinktől, környezetünktől tanuljuk el, hogy mire fintorgunk undorral és mit szaglászunk élvezettel. Ezt támasztja alá, hogy a szagérzékelések kultúránként némileg változnak, egy távol-keleti ember számára nem ugyanazok az illatok keltenek kellemes vagy taszító érzést, mint egy európai számára. Azt, hogy valamit kellemes illatúnak vagy épp rossz szagúnak gondolunk bizonyos egyéni tapasztalatok, sokszor tudatalatti emlékek is befolyásolják. Egy, a többség számára nagyon kellemes illathoz is rögzülhet negatív emlék, élmény és fordítva. Bevésődéseink végül is személyes, családi, kulturális környezetünk, múltunk és élményeink függvényei.
„Az ízlelés az evolúció során kifejlődött érzék, amely a szájba kerülő anyagok kémiai összetételét határozza meg. Az általában „íznek” nevezett érzéklet a szűkebb értelemben vett ízlelés és a szaglás összejátszása a szájüregbeli bőrérzékletekkel. Fiziológiai értelemben az ízlelés csak a nyelv által érzékelt alapízeket foglalja magában” – olvasható a Wikipedián.
Hogyan függ össze a szaglás és az ízlelés?
A szaglás és az ízérzés az életminőség szempontjából kiemelt fontosságú.
Köztudott,
hogy a jó szaglás az ízérzéssel együtt adja meg az ételek élvezetét, biztosítja
a jó közérzetet és a szervezet jó komfortérzését. De hogy a szaglás és az
ízlelés miért és hogyan függ össze, azt sokféleképpen próbálták már meghatározni.
Ennek egyik oka, hogy az ízlelés és a szaglás sok tekintetben szubjektív és
rengeteg különböző dolog által befolyásolt érzékelés, mind más szagokra vagyunk
érzékenyek, és mindezt befolyásolja a hormonális és az érzelmi állapotunk is.
„Nemcsak az orrunkkal érzékelünk ízeket, hanem a nyelvünkkel, sőt, még a gyomorban és a garatban is vannak ilyesféle receptorok. A négy alapízt szaglás nélkül is éreznünk kell, de egy összetett ízprofilt már nem vagyunk képesek átélni az orr funkciói nélkül. Mint amikor befogott orral veszünk be egy keserű pirulát, és nem érezzük az ízét, vagy amikor nagyon náthásak vagyunk, és bedugult orral még a rántott hús is fűrészpor. Az orrban lévő receptorok és a nyelven lévők együtt hozzák létre azt az ízélményt, amit megszoktunk – olyan az ízlelés orr nélkül, mint a zene felhangok nélkül” – magyarázza Szentpéteri Szabolcs, fül-orr-gégész.
