"Apám sose vallaná be, hogy neki becsurog"
Valószínűleg sokaknak lesz ismerős Csenge története, amely remek példa arra, hogyan lehet egy szégyenlős, mindenféle gyógyászati segédeszköztől idegenkedő férfit rávenni a nadrágpelenka használatára. Csenge édesapja 75 éves, nyugdíjasan is sportos, mindig is aktív társasági életet élő ember volt. Az utóbbi időben azonban egyre inkább bezárkózott, mogorva lett, és mint kiderült, még a teniszedzéseit is sorra lemondta. Egy hétvégi tanfolyam Csengét abba a nagyvárosba szólította, ahol édesapja is lakik, így egyértelmű volt, hogy nála tölt el két éjszakát.
"A reggeli beágyazásnál vettem észre, hogy apu ágyneműje foltos és vizeletszagú. Próbált apjánál is érdeklődni, hogy mit jelent a ruháiból is áradó vizeletszag, de elutasító választ kapott. "Tudni kell, hogy apám nagyon büszke, sose vallaná be, hogy neki "becsurog" - ahogyan ő fogalmazott -, úgyhogy cselhez kellett folyamodnom" - teszi hozzá.
Az interneten talált egy urológust, aki a tünetek ismeretében megnyugtatta, nem súlyos betegségről van szó, hanem vizelet-inkontinenciáról . "Az orvos mindenképpen javasolt egy kivizsgálást, ő tanácsolta a férfi fehérneműhöz hasonlító nadrágpelenkát is. Gyorsan vettem egy-egy csomaggal a nappali és az éjszakai fajtából is a legközelebbi patikában" - meséli.
"Nem merte szóba hozni a nadrágpelenkákat"
Ám ismerve apja tiltakozó hozzáállását, nem merte szóba hozni a nadrágpelenkákat, ehelyett kirakott egy éjszakait az éjjeli szekrényére, egy nappalit pedig a fehérneműs fiókjába, és megígértette apjával, hogy felkeresi az urológust. Legközelebbi találkozásukkor Csenge lepődött meg a legjobban, amikor észrevette, hogy mindkét pelenka "eltűnt" és édesapja korábbi melankolikus, mogorva hangulata megváltozott: "Épp színházba készült egy régi barátnőjével, amikor egy hét múlva megérkeztem. Nem akartam hinni a szememnek: apámat mintha kicserélték volna! Valószínűleg őt is bántotta és zavarta a vizeletcsepegés , de nem volt kihez fordulnia, arról nem is szólva, hogy egy makacs férfiemberről van szó, úgyhogy azt hiszem, az urológussal való beszélgetés sokat segített apámnak, a nadrágpelenkának hála pedig újra a régi, mozgalmas életét élheti - zárja történetét Csenge.
Ez a rövid beszámoló jól mutatja, hogy hozzátartozóként is mennyire fontos az empátia, s hogy merjünk beszélni a problémáinkról és tenni a megoldásuk érdekében. Fontos tudatosítanunk az érintettben, hogy a megfelelő megoldással visszanyerhető a vizeletszivárgás miatt sérült önállósága és újra aktív, teljesebb életet élhet.
