A leukémia a fehérvérsejteket érinti, ezért is nevezik ezt a betegséget fehérvérűségnek. A fehérvérsejtek egészséges esetben a fertőzések elleni küzdelem „élharcosai”. Ha viszont a csontvelő túlzott mennyiségű, nem megfelelően működő fehérvérsejtet termel, az már komoly betegséget okoz. Mivel a leukémiának több típusa ismert, a kezelés is több irányban folyhat – de mindennek az alapja a felismerés, a diagnózis.
Az alábbi tünetekkel érdemes orvoshoz fordulni
A leukémia kezdeti tünetei sokszor nem specifikusak, és akár visszatérő fertőzésekben is megnyilvánulhatnak. Nem ritka, hogy esetleg csak egy más célból végzett laborvizsgálat során derül fény a diagnózisra – ismertette dr. Kárpáti Ágnes hematológus, a Trombózis- és Hematológiai Központ szakembere. Mindenképpen érdemes tehát orvoshoz fordulni az alábbi tünetekkel – még akkor is, ha nem mindegyik van jelen:
- láz és hidegrázás,
- állandó fáradtság, gyengeség,
- gyakori és komoly fertőzések,
- indokolatlan fogyás,
- duzzadt nyirokcsomók,
- sokáig tartó vérzés egy-egy sérülés után,
- gyakori orrvérzés,
- csontfájdalom,
- pontszerű bevérzések a bőrön,
- erőteljes izzadás, különösen éjszaka.
A leukémia rizikófaktorai
Bizonyos kockázati tényezők növelik egyes leukémiatípusok kialakulásának veszélyét, ezért érdemes ezekkel is tisztában lenni.
- Korábbi daganatos betegség kezelése – Egy előző életszakaszban megélt daganatos betegség kezelésében szerepet játszhattak olyan kemoterápiás és sugárkezelések, amelyek megnövelhetik bizonyos leukémiatípusok kialakulásának rizikóját.
- Genetikai betegségek – Úgy tűnik, bizonyos genetikai rendellenességek hajlamosíthatnak a leukémiára. Ezek közé tartozik például a Down-szindróma.
- Egyes kemikáliákkal való gyakori érintkezés – például a benzinben található és a vegyiparban használatos benzol – szintén növelheti a leukémia kockázatát.
- Dohányzás – A cigarettázás az akut mieloid leukémia egyik ismert rizikófaktora.
- Családi halmozódás – Ha a vér szerinti családban előfordult már leukémia, az növelheti a kialakulás veszélyét.
Ugyanakkor Kárpáti doktornő hangsúlyozta, hogy önmagában egyik rizikófaktor sem jelenti azt, hogy mindenképpen kifejlődik az érintetteknél a leukémia. Sőt, az is előfordulhat, hogy valaki úgy lesz beteg, hogy egyik kockázati tényező sincs jelen az életében.
Ilyen vizsgálatok kellhetnek a diagnózishoz
Akár egy más célú vérvizsgálat eredménye, akár a tünetek miatt merül fel a leukémia gyanúja, bizonyos vizsgálatokra mindenképpen szükség van a pontos diagnózis felállításához – mondta a hematológus.
Elsőként a fizikális vizsgálat során keresünk olyan jeleket, amelyek erre a betegségre utalhatnak. Ilyen lehet a vérszegénységtől sápadt bőr, a megduzzadt nyirokcsomók, valamint a tapintással megállapítható máj- és lépmegnagyobbodás. Ezeken túl szükségesek speciális laborvizsgálatok és csontvelő-biopszia is” – sorolta a szakember.
A vérvizsgálatok eredményei alapján meg lehet állapítani, hogy rendellenes-e a vörös- és fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék száma – ami a leukémiára utalhat. Csontvelővizsgálatra is mindenképpen szükség van, amely kétféle módszerrel történik. Az egyik módszer, hogy a szegycsontból kis tűvel csontvelőmintát szívnak ki, vagy csontbiopsziát végeznek, amely során egy kis csonthengert és csontvelőt vesznek a csípőcsontból egy hosszú, vékony tűvel. Ennek a vizsgálatnak az is lehet az eredménye, hogy a leukémiás sejtek bizonyos karakterjegyei alapján meghatározható lehet a kezelés módja.
