Akut hasnyálmirigy-gyulladással Magyarországon évente 4500-5000 ember kerül kórházba, 3-4 százalékuk pedig életét veszti a leggondosabb ellátás mellett is. Mária egy ilyen betegségből épült föl, ráadásul annak a legsúlyosabb formájából. Kórházban összesen két hónapot töltött, majd újabb két hónapot otthonában lábadozott, azt követően térhetett vissza végzős osztályához, ahol a gyerekek már nagyon várták. Az ötvenes évei elején járó tanárnő egy nagykátai általános iskolában dolgozik, akut hasnyálmirigy-gyulladása a derült égből érkezett. Családjával épp egy szlovéniai nyaralásból tért haza, ahol kirándult, hegyet mászott, úszott, remekül érezte magát férjével és három gyerekével.
„Szombaton érkeztünk haza, én pedig boldogan ébredtem vasárnap reggel, egyből kimentem a kertbe, láttam, hogy a virágok szépen fejlődtek a távollétünk alatt. A fájdalom nem sokkal ezt követően jelentkezett, iszonyatos erővel, közvetlenül a szegycsont alatt, a gyomorszájnál. Soha nem éreztem hasonlót, igazából azt sem tudtam eldönteni, mim fáj. Alig tudtam ülni, később hánytam is” – emlékszik vissza. Mivel a panaszok nem múltak, férje bevitte a jászberényi kórház sürgősségi osztályára, ahol az ügyeletes orvos kikérdezte, majd egyből CT-vizsgálatot kért. Ezt követően vénásan kapott fájdalomcsillapítót, de a fájdalom nem enyhült. Órák teltek el így, a gyanú egyre inkább hasnyálmirigy-gyulladásra terelődött. „A doktor úr azt valószínűsítette, hogy annak súlyos változatáról van szó, ezért azt javasolta, hogy Budapesten kezeljenek, a Pankreász Betegségek Intézetében. Azzal nyugtatott, hogy a Semmelweis Egyetem hasnyálmirigy-osztálya a legjobb hely, ahova kerülhetek, az ottani specialisták tehetik értem a legtöbbet. Hívott mentőt is, így jutottam föl Budapestre, a férjem nem sokkal később jött utánunk a csomagokkal.”
Kis szerv, nagy baj
Mária este fél nyolcra ért a Tömő utcai intézetbe, a mentőautóban végig hányás és fájdalom gyötörte. A mozgás is nehezére esett, a mentőápolók az ággyal együtt vitték föl a kórházi osztályra. Ismét vénásan kapott fájdalomcsillapítót, de a görcsös fájdalom így is csak másnap délre enyhült, mellette jelentkezett egy újabb tünet is. „Levegőért kezdtem kapkodni, egy időre az eszméletemet is elvesztettem. Amikor magamhoz tértem, már katétert kaptam, a mellkasomra pedig tappancsok kerültek, orrszondán keresztül tápláltak. Onnantól kezdve orvosok és ápolók vettek körül, folyamatosan figyeltek. Ekkor már egyértelművé vált, hogy az állapotom életveszélyes. A fulladást az okozta – ez egy újabb CT-vizsgálatból derült ki –, hogy a hasnyálmirigy-gyulladás nyomán véres folyadék gyülemlett fel a tüdőm és a bordáim között, ami nyomta a tüdőt" – mondja Mária.
A légzési elégtelenséget azzal hárították el, hogy a lapocka felől egy dréncsövet vezettek a pangó folyadékhoz, ami azon keresztül távozni tudott a mellkasból. A légvétel ezt követően könnyebbé vált, de a tortúra még messze nem ért véget, a következő hetekben fel kellett számolni az akut pankreatitisz egyik súlyos szövődményét, az úgynevezett walled-of-necrosist. Ez a hasnyálmirigy és a környező szervek elhalt szöveteiből jön létre, tartalmaz zsírt is. Azért keletkezik, mert a hasnyálmirigy emésztőenzimet termel, ami a szerv gyulladásakor kijut annak környezetébe, és emészteni kezdi azt. Ebből képződik egy szétfolyó massza, majd abból – nagyjából egy hónap alatt – egy letokolt ciszta vagy cisztarendszer, amit már el lehet távolítani.
Szike helyett endoszkóp
„Mi ezt már endoszkóppal tesszük, ami sokkal hatékonyabb a korábban alkalmazott hasi műtétnél, amelynél gyakoriak a szövődmények, és a felépülés is lassabb” – veszi át a szót dr. Lázár Balázs gasztroenterológus, Mária kezelőorvosa. A hasi műtétet követően kialakulhatnak például sipolyok, és a terület is befertőződhet, sokszor megesik, hogy az operációt ismételni kell. Az endoszkópos megoldásnál nem kell megnyitni a hasfalat, hanem elég behelyezni az endoszkóppal egy olyan sztentet, ami az elhalt szövetekből képződő cisztát, annak tartalmát a gyomorral összeköti. Az ilyen beavatkozások után minimális az esélye a posztoperatív szövődményeknek is. Az endoszkópos módszer gyógyulási esélyei össze sem mérhetők a régi típusú, sebészi megoldással, Nyugat-Európában már tizenöt éve így kezelik az akut hasnyálmirigy gyulladás ezen szövődményét. Ilyen jellegű beavatkozásokat Magyarországon négy-öt éve végeznek, de egyelőre csak kevés helyen.
„Ezzel a módszerrel háromperces művelet behelyezni azt a 15 milliméter átmérőjű fémszerkezet, ami rugószerűen kinyílik, majd rajta keresztül – a gyomron át bejutva oda – kimosható a ciszta, kiszedhető belőle az elhalt szövettörmelék. Ez áll szemben a sokkal nagyobb terhelést jelentő, jellemzően másfél órás műtéttel. Vannak esetek, amelyeknél a beavatkozást ismételni kell, de maga a sztent a helyén marad, azt csak a felépülést követően vesszük ki, szintén endoszkóppal. Az elhalt szövettörmelék egy részét fölfele hozzuk ki, az egy centi átmérőjű endoszkópon keresztül, a másik részét pedig a gyomorba helyezzük át, ami egy idő után megtelik. Ekkor az endoszkópos beavatkozást abba kell hagyni, és meg kell várni, amíg az elhalt szövetet a gyomor megemészti és a bél felé továbbítja. Ez általában pár napot jelent, a beavatkozást akkor lehet folytatni” – mondja dr. Lázár Balázs.
Többlépcsős művelet
Máriánál az endoszkópos beavatkozást nyolcszor kellett ismételni, mert nála a ciszta 15-16 centis volt, ami igen nagynak számít. „Két-három naponta ismételtünk, de a fájdalmam már az első alkalom után megszűnt. A beavatkozás bódításban történt, de ébren voltam, tudtam, mi történik körülöttem. Ketten folyamatosan figyeltek rám, próbáltak számomra kellemes környezetet teremteni, időnként barátilag átöleltek. Az endoszkópos beavatkozások után a sebet át is mosták az orron keresztül leengedett szondával. Ezt naponta háromszor-négyszer ismételték, ami ijesztően hangzik, de nem volt rossz érzés. Szenzációs csapat dolgozik az osztályon, tájékoztattak, biztattak, úgy éreztem magam, mint egy meseországban. Biztos vagyok abban, hogy a gyógyulásomhoz ez is hozzájárult” – mondja Mária.
Az utolsó beavatkozás után még öt napig bent kellett maradnia a kórházban, utána mehetett haza. Kontrollra egy hónap múlva hívták vissza, majd egy hónappal később újból ellenőrizték az állapotát. Ez idő alatt betegállományban volt és erősödött, amire nagy szükség volt, hiszen a komoly betegség miatt húsz kilót fogyott. Ebben az időszakban – és általában a felépülést követő évben – fontos az érintettek követése, náluk ugyanis nagyobb eséllyel jelentkezik cukoranyagcsere-zavar, és emelkedik a szív- és érrendszeri betegségek rizikója is. Máriánál például cukorbetegség alakult ki. Ez sajnos gyakori az akut hasnyálmirigy-gyulladás után, hiszen annak során elpusztul a hasnyálmirigy kisebb-nagyobb területe, és azzal együtt az inzulint termelő béta-sejtek száma is csökken. Emiatt kell Máriának pótolnia az inzulint, ami szerencsére csak abból áll, hogy az esti órákban inzulintollal be kell adnia a szükséges adagot. A visszaesést megelőzendő hamarosan eltávolítják az epehólyagját is, amit már egy egyszerű sebészeti osztályon is el tudnak végezni, nem igényel külön felkészültséget.
Főszerepben az epehólyag
„Ez a műtét nagyon fontos, mert ha a hasnyálmirigy-gyulladás epeprobléma miatt alakult ki – ahogyan ez Máriánál is történt –, akkor annak eltávolítása nélkül nagy az ismétlődés rizikója. Emiatt mondják ma már egyértelműen azt az orvosi irányelvek, hogy az epekövesség miatt kialakult hasnyálmirigy-gyulladásnál az epehólyagot amint lehet, el kell távolítani. Ha a hasnyálmirigy-gyulladás nem annyira komoly, mint Máriánál volt, akkor ezt a beavatkozást öt-hét nappal a kórházi távozást követően meg lehet ejteni” – emeli ki dr. Lázár Balázs.
Az epehólyag-eltávolítására nem csak az epekövesség nyomán jelentkező hasnyálmirigy-gyulladás után kell figyelni, hanem epekövességnél is. Az ilyen műtétet nem jó tologatni, ilyenkor ugyanis nem csak újabb epeköves roham jelentkezhet, hanem akut hasnyálmirigy-gyulladás is, ami akár végzetes lehet. Ennek lehet elejét venni azzal, ha felismert epekövességnél az epehólyagot amint lehet, eltávolítják.
