Mivel az új típusú koronavírus cseppfertőzéssel terjed, ráadásul tünetmentesen is lehet valaki fertőző, a szájat és orrot eltakaró maszk viselete nemcsak saját, hanem közösségi érdek is. Mégis sokan vannak, akik nem hordanak védőmaszkot: vannak, akik azért, mert már megelégelték az azzal járó kényelmetlenséget, mások azért, mert véleményük szerint már nem kell tartani a járványtól, és vannak, akik mindig is elutasították valamilyen okból kifolyólag.
Jártunkban-keltünkben sok ilyen embert láthatunk, és ha nem is tudunk mindenkit meggyőzni a maszkviselés fontosságáról, az nem kerül nagy erőfeszítésbe, hogy szóljunk nekik. Erre buzdít Kemenesi Gábor virológus is. "Ahogy több hazai tudós és jómagam is felemeltem a hangom egy veszélyes megnyilvánulás ellen, mindenkit kérek, hogy a mindennapokban is emeljük fel a hangunkat, ha a társadalmi érdekeket szolgáló tudatosság csorbát szenvedne - szóljunk a benzinkúton, ha nincs maszk a többieken, szóljunk az étteremben, ha nincs maszk a pincéren" - írta egy Facebook-bejegyzésben.
Ne szidjuk le őket!
Persze ha az idegenek figyelmen kívül hagyják kérésünket, akkor egyszerűen elkerülhetjük őket. De az már fogósabb kérdés, hogy mit tegyünk, ha egy barátunk vagy rokonunk maszkellenes. Hogyan próbálhatnánk őt meggyőzni arról, hogy mégis viselje a védőeszközt? Ezzel kapcsolatban kereste meg a Men's Health magazin Dary Appletont, egy New York-i pszichoterapeutát, akinek szakterülete éppen a rossz viselkedési modellek leküzdése. Elsőként azt tanácsolja, hogy semmiképp se indulatosan hozakodjunk elő a témával, és ne is próbáljunk meg bűntudatot kelteni a másikban. Ne mondjuk tehát olyat, hogy neki és a többi maszkot nem hordónak köszönhetően jobban terjed a vírus - még ha van is ebben igazság. Ezekkel ugyanis nagy eséllyel csak azt érjük el, hogy egyre vehemensebben próbálja védeni majd saját álláspontját, a helyzet elmérgesedik.
Segítenek az "én-állítások"
Klasszikus meggyőző technika, ha ahelyett, hogy végig egyes szám második személyben beszélünk arról, hogy ő mit tesz (vagy jelen esetben nem tesz), inkább arra fókuszálunk, hogy ez bennünk milyen érzéseket vált ki. Például: "én nem érzem magam biztonságban, ha nincs rajtad maszk , mikor találkozunk" vagy "én is zavarónak találom a maszkokat, de inkább egy kis kényelmetlenség, mint a kórházi ápolás." Ez segíthet felnyitni a szemét, illetve közelíteni egymáshoz az álláspontokat, valamint ez a fogalmazási trükk segít elkerülni, hogy a másik támadásnak, számonkérésnek fogja fel a mondanivalónkat.
Természetesen előfordulhat, hogy minden meggyőzőerőnket bevetjük, de a barátunk hajthatatlan, nem akar maszkot hordani. A szakértő szerint vannak, akiknél nem hatnak az észérvek, mert ők a maszkviselésről érzelmi alapon döntenek, márpedig az érzelmek nagyon erősek tudnak lenni. Ilyenkor csak rajtunk áll, mit reagálunk: ha úgy érezzük, nyugodtan közöljük, hogy a járványveszély elmúltáig inkább csak online szeretnénk vele tartani a kapcsolatot. És mielőtt ebből vita vagy sértődés lenne, magyarázzuk el, hogy tiszteletben tartjuk az ő döntését az arcmaszkokkal kapcsolatban, cserébe ő ugyanígy legyen tekintettel a mi meggyőződésünkre.
