Becslések szerint átlagosan minden hetedik felnőtt és minden nyolcadik gyermek rászokik az ultrafeldolgozott ételekre, amelyek csomagolásán a kutatók szerint fel kellene tüntetni, hogy addiktívak. Mint azt a Sky News írja, azok, akik gyakran fogyasztanak zsírban és szénhidrátokban gazdag élelmiszereket, megfelelhetnek a szerhasználati zavarok diagnózisához szükséges kritériumoknak. Ezek közé tartozik például az intenzív sóvárgás, a megvonási tünetek, a fogyasztás feletti kontroll elvesztése, illetve a fogyasztás folytatása a káros következmények ellenére is, mint amilyen ebben az esetben az elhízás, a túlevés, a fizikai és mentális egészség romlása, illetve általában véve az életminőség romlása.
Egy nemzetközi kutatócsoport összesen 281 korábbi tanulmányt vizsgált át, megállapítva, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek iránti függőség a felnőttek 14 és a gyermekek 12 százalékánál fordul elő. Az eredményeket bemutató tanulmány a The British Medical Journal című folyóiratban jelent meg. A szerzők szerint, amennyiben egyes szénhidrátokban és zsírokban gazdag élelmiszereket hivatalosan is addiktívnak nyilvánítanának, azáltal talán enyhíthető lenne a probléma. „Ha tudatosítanánk, hogy bizonyos feldolgozott élelmiszerek olyan tulajdonságokkal bírnak, mint az addiktív szerek, úgy talán képesek lennénk közegészségügyi előrelépéseket elérni” – fogalmazott Ashley Gearhardt, a Michigani Egyetem pszichológus professzora, a tanulmány társszerzője.
Az amerikai, brazil és spanyol kutatókból álló csoport szerint a finomított szénhidrátok és a zsírok fogyasztása hasonló mértékű dopaminfelszabadulást képes előidézni az agy jutalmazó rendszerében, mint egyes addiktív vegyületek, például a nikotin és az alkohol. Emellett az is hozzájárul az ultrafeldolgozott élelmiszerek addiktív hatásához, hogy fogyasztás után nagyon rövid időn belül eljutnak a bennük lévő tápanyagok a bélrendszerbe, ahol aztán gyorsan fel is szívódnak. Továbbá felerősítik a függőség kialakulásának kockázatát az ízesítésért felelős adalékanyagok is.
