Karikó Katalinnak – kutatótársával, az amerikai Drew Weissmannel megosztva – ítélte a Svéd Királyi Akadémia a 2023-as fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat. Indoklásuk szerint az elismerést az mRNS-alapú orvoslás alapjainak megteremtéséért veheti át, ami a koronavírus elleni mRNS-vakcina gyors kifejlesztését és gyakorlati alkalmazását is lehetővé tette. Ő az első Nobel-díjas magyar nő, aki munkájáért eddig is több mint száz díjat és kitüntetést vehetett át.
„Apám hentes volt, és azt akarta, hogy én is az legyek, ezért együtt töltöttük a kolbászt a hentesüzletben. Van azonban egy emlékem, amire a gimnáziumi tanáraim azt írták: belőlem tudós lesz, úgyhogy nem hiszem, hogy bármi más megfelelő lett volna nekem” – mondta el a The Journal of Clinical Investigation-nak adott interjújában. Szintén ebből az is kiderül, hogy Karikó egy egyszerű kisvárosi otthonban nőtt fel, nem is tudta, mennyi minden hiányzott az életéből, hiszen a többi szomszédnál sem volt folyóvíz, televízió, vagy hűtőszekrény. „Nem voltam kiemelkedő, de szerettem a növényeket, ezért azokkal akartam foglalkozni. Erre azonban sokan mondták nekem: az túl unalmas” – idézte fel a kezdeteket.
„Mi amolyan befogott gyerekek voltunk, számunkra mindig adódott valami munka otthon, a kukoricásban, a veteményesben vagy az állatok körül. Karácsonyra kiskannát kaptunk ajándékba, hogy tudjunk vizet hozni az utcai kútról. A munka a mindennapi életünk részét képezte” – idézte fel szintén a gyerekkoráról.
Munkával töltött éveinek kezdeteiről is sok helyen nyilatkozott már. „Ha maradtunk volna a szegedi laborunkban, akkor valószínűleg panaszkodó, középszerű kutatók lettünk volna. Talán azért alkottunk többet, mert állandó küzdelem volt az életünk a fennmaradásért, az érvényesülésért” – emlékezett vissza a Qubiten a biokémikus, aki 1985-ben családjával együtt kiköltözött az Egyesült Államokba. Munkahelyein ugyanis korábban többször is ellehetetlenítették, de kutatási témájához mindvégig ragaszkodott.
Mint abba akkor beavatta az olvasókat: laboratóriumban akkor járt utoljára, amikor valamelyik kollégáját kereste. "Régebben laborasztalnál dolgoztam, de már nem megyek be, mert tudom, hogy mindent jobban tudok, mint a többiek, és így örökké csak egzecíroztatnám őket, hogy ne úgy, hanem így csináld" – fogalmazott. Korábban persze rengeteg időt töltött laborban: „nagyon szeretek elmélyülni a tudományban, ilyen a kutatószakma. Az ember állandóan agyal valamin, és alig várja, hogy reggel legyen, és bemehessen a laborba kipróbálni. Ötvennyolc éves koromig a saját kezemmel végeztem minden kísérletet” – emelte ki a Nők Lapja vele készített interjújában.
A koronavírus-járvány kitörése utáni évben a Telexnek adott interjújában kifejtette: „most hirtelen mindenki járványszakértő lett, de én nem vagyok az. Én egy biokémikus vagyok, aki ért az RNS-ekhez.”
A kutatónők helyzetét is fontosnak tartja. „A nőknek karrierre és boldog családra van szükségük” – állította Karikó az Aargauer Zeitung hasábjain. Ugyanitt arra is felhívta a figyelmet, hogy miután az ember szakmát választ, biztosan meg fogja tapasztani, hogy mindig lesz egy kolléga, aki kevesebbet dolgozik, mégis előbb léptetik elő, vagy több pénzt keres. „Ez sok embernek okoz csalódást, különösen most, hogy a társadalom egyre egocentrikusabb. Azonban ha folyton erre figyelsz, akkor kevesebb figyelmet fordítasz olyan dolgokra, amelyeken viszont változtathatsz. Kérdezd meg magadtól: mit tudok én személy szerint jobban csinálni? A körülményeken ugyanis te legtöbbször nem változtathatsz” – fogalmazott.
"Tudom, hogy a fiatal lányokat inspirálják a női tudósok. Sok lány nem hiszi, hogy professzor lehet belőle, de én arra bátorítom őket, hogy ne ijedjenek meg a feladattól” – mondta az inews-nek, szerinte ugyanis fontos beszélni a nők tudományban betöltött szerepéről. A sikerrel kapcsolatban a The Guardiannek elismerte: mindig is biztos volt abban, hogy végül sikerülni fog a vakcina kifejlesztése, az állatkísérletek ugyanis mindvégig erre utaltak. Csak azt kívánta, elég sokáig éljen ahhoz, hogy lássa: jóváhagyják az eredményeit. Karikó állítja, hogy a kísérletek sosem tévednek, csak az elvárásaid. "A sikert pedig nem az elismeréssel, hanem a kitartással lehet kiérdemelni vagy mérni” – idézi a kutatót egykori alma mátere, a Szegedi Tudományegyetem.
Karikó felidézte, hogy még diákként olvasta Selye János stresszről szóló könyvében: az ember úgy őrizheti meg a józan eszét és a boldog életét, hogy nem hasonlítgatja magát másokhoz. "Úgy érzed, téged illetne meg az előléptetés, mégis más kapja meg? Ne törődj vele, mert amin nem tudsz változtatni, azzal nem kell foglalkozni. Csak abba érdemes időt és energiát fektetni, amin változtatni tudsz. Azt is Selyétől tanultam, hogy semmit se csináljak csak azért, hogy megfeleljek másoknak. Nagyon fontos, hogy az ember olyasmivel foglalkozzon, amit szeret, mert akkor mindig örömmel csinálja” – hangsúlyozza a Nobel-díjas Karikó, aki személy szerint a tudományt és a kutatást önmagában is jutalomnak tartja.
