Mivel a szexuális élet nehézkessé, sőt, akár egyenesen fájdalmassá is válhat a hüvelyi nedvesség hiányában, ami a párkapcsolatra is negatív hatású lehet, ezért érdemes tisztában lennünk a jelenség hátterében álló okokkal, hogy időben kereshessünk megoldást. A hüvely felületét több rétegű laphám borítja, amelynek a felső sejtjei nem elszarusodnak, hanem elfolyósodva leválnak, amikor az alsó sejtek folyamatos termelődése következtében a hámréteg eléri a megfelelő vastagságot. Tejsavbaktériumok milliárdjainak köszönhetően tulajdonképpen egyfajta fehéres, opálos színű bevonatot képeznek a hüvelyfal felszínén, amely nemcsak védekező, hanem nedvesítő funkciót is ellát. Magában a hüvelyfalban egyébként váladéktermelő mirigyek egyáltalán nincsenek, ezek a hüvelybemenetnél találhatóak, és szexuális inger hatására lépnek működésbe. A rendszert természetesen a hormonok irányítják: ahhoz, hogy minden jól működjön, megfelelő mennyiségű női nemi hormonra, azaz ösztrogénre van szükség. Emellett elengedhetetlen, hogy bőséges legyen a nyálkahártya vérellátottsága is.
Logikusan következik ebből, hogy a hormonszintek változása miatt, vagy ha valamilyen okból kifolyólag a véráramlás sem ideális a hüvelyben, megjelenhetnek a hüvelyszárazság tünetei. A hormonális változások természetesen klimax idején, illetve szülés után a leggyakoribbak a nőknél. Menopauzában a petefészek-működés megszűnése, szoptatás alatt pedig a tejtermelést beindító, úgynevezett prolaktin hormon szintjének emelkedése vezet az ösztrogénszint csökkenéséhez, ami végeredményképpen hüvelyszárazságot is eredményez. Számos esetben azonban nem természetes folyamatok állnak a háttérben, hanem gyógyszeres, vagy egyéb kezelések mellékhatásaként tapasztalhatják a nők a kellemetlen tüneteket.
Antihisztaminok, antibiotikumok, antidepresszánsok
Kevesen tudják, hogy a hüvelyszárazság számos gyógyszeres kezelés mellékhatásaként is megjelenhet. A szakemberek szerint például a manapság alkalmazott depresszió elleni szerek legtöbbje okozhat szexuális téren zavarokat. A problémák között a nemi vágy csökkenését, az orgazmuskészség gyengülését, az erogén zónák érzéketlenné válását és a hüvely szárazságát szokták felsorolni. Más elv alapján ugyan, de az antibiotikumok is veszélyt jelentenek. Megakadályozzák ugyanis a hüvely falát bevonó, a védekezésért felelős tejsavbaktériumok szaporodását. Ennek eredményeként olyan kórokozók szaporodhatnak el, amelyek végső soron hüvelyszárazsággal együtt járó gyulladásos megbetegedésekhez vezethetnek. Az antihisztaminok az allergia és a nátha tüneteit csökkentő gyógyszerekben is fontos összetevőnek számítanak. Hatásmechanizmusuk szerint ugyanis dehidratálják az orrnyálkahártyát, ezzel pedig mérséklik az orrfolyást és a tüsszögést. Sajnos a hüvely nyálkahártyáját is kiszárítják, így azoknak, akik ezeket a medicinákat szedik, gyakran hüvelyszárazsággal is szembesülniük kell.
Fogamzásgátlók
A fogamzásgátlók működésének az a lényege, hogy megakadályozzák az ovulációt, azaz tüszőrepedést, vagyis az érett petesejt kiszabadulását a petefészekből. Ezen kívül a méhnyak nyákját is megvastagítják, sőt megváltoztatják magát a méhnyálkahártyát is, hogy ha mégis megtermékenyülne egy petesejt, ne tudjon beágyazódni. A legtöbb szer szintetikus ösztrogént, valamint a progeszteron hormon szintetikus változatát, úgynevezett progesztint tartalmaz, azaz hormonálisan fejti ki a hatását. Sajnos ez gyakran olyan kísérőjelenségekkel jár együtt, mint például a nemi vágy csökkenése, illetve a hüvelyszárazság.
Mellrák és endometriózis
Az emlő daganatos megbetegedése becslések szerint tíz nőből legalább egynél valószínű. Mivel a hormonok fokozzák a rosszindulatú sejtek osztódását, mellrák esetében az egyik lehetőség az antihormon-terápia, amelynek célja tulajdonképpen az ösztrogénszint csökkentése. Ez valójában a menopauzához hasonló állapotot idéz elő - annak minden velejárójával, így a hüvelyszárazsággal együtt. Sajnos az endometriózis is rendkívül gyakori, a szakemberek úgy számolnak, hogy minden ötödik nőnél fordulhat elő. Jellemzője, hogy a méh felszínét borító szövet, amelyet endometriumnak nevezünk, a méhüregen kívül is burjánzik. Ösztrogén hatására pedig pontosan úgy viselkedik, mint a méhen belül. Éppen ezért ebben az esetben is az az egyik legelterjedtebb gyógymód, hogy a női nemi hormon szintjét csökkentik le, így a peteérés megszűnésével párhuzamosan az endometriózisos terület is visszafejlődik. Sajnos a mellékhatások között ebben az esetben is sokszor szerepel a hüvelyszárazság.
Kemoterápia és sugárkezelés
Ha a valamelyik női nemi szervet érintő daganat miatt kemoterápiára vagy sugárkezelésre szorul a beteg, számolnia kell azzal, hogy a rosszindulatú sejtek elpusztítását célzó módszereknek gyakran az egészséges sejtek is áldozatul esnek. Például amennyiben a kismedence területét sugarazzák, károsodhatnak a hüvelyhám sejtjei, amelynek következtében maga a hámréteg elvékonyodik, elsorvad, aminek hüvelyszárazság lehet az eredménye. Az sem ritka, hogy a rákos elváltozás miatt a petefészkeket el kell távolítani. Ilyenkor automatikusan lecsökken az ösztrogénszint, ami újfent a hüvelyszárazság tüneteinek megjelenéséhez vezet. Ezekben az esetekben elsősorban hormonmentes, hiarulonsavat, valamint gyulladáscsökkentő hatású gyógynövényeket tartalmazó síkosítók és kúpok használatát javasolják az orvosok.
