Talán mindenki megtapasztalta már, hogy bizonyos zenék milyen hatással lehetnek a hangulatunkra. Egyes dallamoktól felforr a vérünk, míg mások segítenek ellazulni és kiengedni a felgyülemlett feszültséget. Az IFLScience cikke szerint morális iránytűnk és zenei ízlésünk között is összefüggést lehet felfedezni. Emellett a zene gyógyító hatásaival kapcsolatban is számos ígéretes kutatási eredmény látott napvilágot az elmúlt néhány évben.
Jellemünk is formálható a zenével
A zene az egyik legalapvetőbb kifejezési forma. Ahogy Victor Hugo francia politikus és író mondta egyszer: „A zene azt fejezi ki, amit nem lehet elmondani, és amiről nem lehet hallgatni”. Korábbi kutatások kimutatták, hogy bizonyos dallamok befolyásolhatják érzelmeinket, kognitív teljesítményünket, kreativitásunkat és mentális rugalmasságunkat.
Többször igazolták azt is, hogy zenei ízlésünk sokat elárulhat rólunk. Kedvenc dalaink és előadóink alapján következtetni lehet például temperamentumunkra, vagy akár empátiánk szintjére is. A londoni Queen Mary Egyetem és a torinói ISI Alapítvány kutatói ezúttal a zene és az erkölcsi értékek bonyolult kapcsolatáról kívántak pontosabb képet kapni.
A tanulmányban 1480 résztvevő adatait vizsgálták meg, akiknek egy kérdőív kitöltésével kellett beszámolniuk a kedvenc előadóikról, illetve a személyiségjegyeiket is vizsgálták. Ezután a kedvenc előadók öt legnépszerűbb dalát kellett kielemezni a résztvevőknek, mind a dallam, mind pedig a dalszöveg szempontjából.
A vizsgálat másik részében a résztvevők személyiségjegyeit elemezték ki egy algoritmus használatával. Az úgynevezett erkölcsi alapok elmélete (Moral Foundations Theory, röviden MFT) nevű eljárást használták ahhoz, hogy a morális értékrendjüket osztályozzák. Ezt az eljárást használják a pszichológusok is, segítségével pedig kiszűrhetőek például olyan jegyek, amelyek felvetik az autizmus gyanúját.
Az eredmények szerint az audiovizuális hatások kiváltotta reakciók erősen összekapcsolhatók a vizsgált személyek jellemével. A hangmagassággal és a hangszínnel például a gondoskodás és a méltányosság függött össze, míg a dalszövegekben megfogalmazott érzéseket a hűséggel és tekintéllyel tudták párhuzamba állítani a kutatók. Dr. Vjosa Preniqi, a tanulmány vezető szerzője szerint a zene nem csupán a szórakozás és élvezet forrása lehet, de egy erőteljes hatású médium is, amely tükrözi és formálja erkölcsi érzékenységünket. Mint mondta, ez a felismerés a zenei terápiák új típusa előtt nyithat utat a későbbiekben.
Gyógyítja a szívet és az epilepsziás tüneteket is befolyásolja
A zene terápiás hatásaival egyébként már a huszadik század óta foglalkoznak kutatók, és számos ígéretes kutatási eredmény is született erről. Kiegészítő terápiás lehetőségként megjelent a pszichológiában, de fájdalomcsillapító hatását is igazolták. Egy közelmúltban végzett amerikai felmérés szerint a zene képes elterelni a szorongásos betegségekkel küzdők figyelmét a fizikai fájdalomról. A tudósok szerint a lejátszott dallamok olyan érzelmeket váltottak ki és annyira lefoglalták az önkéntesek agyát, hogy a fájdalmat már szinte nem is érzékelték.
Egy másik tanulmány eredménye szerint a vérnyomás szabályozásában, így a szívbetegségek megelőzésében is szerepe lehet a zenének. A Harvard Medical School tanulmányában ágynyugalomra ítélt, súlyos szívbetegségben szenvedő emberekkel hallgattattak lassú, relaxáló hatású zenét, miközben a vérnyomásukat és kardiológiai értékeiket monitorozták. A mérések szerint lassult a pulzusuk, csökkent a vérnyomásuk és kevesebb feszültséget éreztek, mint a zenét nem hallgató kontrollcsoport tagjai.
Egy másik, Csehországban végzett kutatás a komolyzene hatásait epilepsziával küzdőkön vizsgálta. A Szent Anna Kórház Epilepsziás Centrumának betegei Mozart szonátáit és Haydn 94. g-dúr szimfóniáját hallgatták meg, miközben agyi folyamataikat vizsgálták a szakemberek. Az eredmények szerint a dallamok hatással voltak a betegek tüneteire, meglepő módon azonban jelentős eltérést mértek a két zenemű hallgatása közben. Mozart szerzeménye 32 százalékkal csökkentette a panaszokat felerősítő, úgynevezett epileptiform kisülések számát, miközben Haydn szimfóniája éppen hogy növelte, nem is kevéssel, 45 százalékkal. Külön meglepetés volt, hogy a férfiak és nők is eltérően reagáltak a dallamokra, Haydn zenéje elfojtotta a kisüléseket a nőknél, a férfiaknál azonban növelte. A zenemű akusztikus sajátosságai, mint a ritmus, a dinamika és a hangzás, azt mutatták, hogy ezek a sajátosságok másként hatnak a férfiakra és a nőkre. Ezek az eredmények is megerősítik a felvetést, mely szerint a zeneterápia elsősorban személyre szabott módon, kiegészítő terápiaként működhet hatékonyan.
