Hiperaktivitás (ADHD, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) tünetei és kezelése
2018. 04. 27.
Szabó Emese
Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológus, krízisterapeuta
Mi a hiperaktivitás?
A hiperaktivitás pontos neve figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (attention-deficit hyperactivity disorder, röviden ADHD). Egy olyan gyűjtődiagnózisról van szó, amely főképp a figyelemzavar tüneteit foglalja magába. Jelenleg elsősorban a viselkedéskontroll zavarának tekintik, kialakulását pedig nehezen meghatározható okokra vezetik vissza (feltételezett okait ezidáig nem sikerült bizonyítani).
feledékenység, koncentrációs zavar, önértékelési zavarok, szociális izoláció, teljesítmény romlása, csapongó figyelem, túlzott mozgékonyság, túlzott impulzivitás, balesetek, gyenge normakövetés, türelmetlenség, várakozásra való képtelenség, labilis érzelmi élet, dühkitörések
A hiperaktivitás előfordulása
Iskoláskorú gyerekeknél a hiperaktivitás előfordulási gyakoriság körülbelül 5 százalékos. A zavar előfordulása fiúknál háromszor gyakoribb, mint a lányoknál. Az esetek többségében az egész gyermekkoron végighúzódó kórképről beszélünk: némely esetben a serdülőkorban csökkennek a tünetek, de jellemzően felnőttkorban is megmaradhatnak a problémák.
A hiperaktivitás okai
- 8 mód, ahogy a stressz kikészít minket
- Hiperaktivitás: mi az oka és hogy kezelhető?
- Figyelemhiányos a gyerek? Ezek a jelek utalnak rá!
- Grimaszok, hörgés, akaratlan mozgások: a Tourette-szindróma
- Mi pontosan az ADHD?
- A cukor tényleg felpörget?
- Veszélyes édesség került a boltokba
- Fidget spinner: tényleg segít?
- Húsz eset, amikor orvoshoz kell fordulnia!
- Mielőtt a gipsz felkerül - mit kell tudni a törésekről?
A hiperaktivitás több tényező együttes fennállásának következtében alakulhat ki: ezek közül az egyik a biológiai háttér (korábban a hiperaktivitást minimális agyi károsodás zavarának nevezték), a másik a szociális környezet hatása (például a rosszul működő család), a harmadik pedig a magas stresszhatás. A kutatások a hiperaktivitás hátterében nem találtak egyértelmű genetikai okokat.
A hiperaktivitás tünetei
A figyelemhiányos gyerekeket feladatkitartási problémák jellemzik, azaz az érintettek nem tudnak az adott feladatra koncentrálni, figyelmük csapongó, könnyen elterelhető. A kicsik gyakran elfelejtenek dolgokat, a lényeges és lényegtelen feladatokat nem tudják jól megkülönböztetni, ezáltal céltalannak tűnnek.
A figyelemzavar következtében a gyerekek túlzottan mozgékonyak, túlzottan impulzívak (ez utóbbi azt jelenti, hogy képtelenek az azonnali reakcióik elfojtására, nem képesek átgondolni tetteiket azelőtt, hogy cselekednének).
Tipikus tünet az is, hogy a gyerekek iskolai teljesítménye nagymértékben alulmarad értelmi képességeiknek, mivel képtelenek az utasításokat betartani és a feladathelyzetben maradni, emiatt nem tudnak megfelelni az iskolai követelményeknek sem.
Jellemző a hiperaktív gyerekekre az is, hogy fejletlenebb mozgáskoordinációjuk miatt gyakran "baleseteznek". Képtelenek betartani a szociális elvárásokat is, normakövetésük gyenge, nem képesek várakozni, türelmetlenek. A szülők gyakran panaszkodnak arra, hogy nehezen kezelhetőek. A zavarhoz kapcsolódó problémák - labilis érzelmi élet, gyakori dühkitörések - miatt ezek a gyerekek a közösségekbe sem tudnak jól beilleszkedni, gyakran kiközösítik őket. Komoly probléma az is, hogy a figyelem- és mozgászavara önértékelési problémákat okoz, amely tovább rontja az érintettek állapotát.

A hiperaktivitás pontos neve figyelemhiányos hiperaktivitási zavar
A hiperaktivitás kezelése
A zavar kezelésével kapcsolatban hevesek az indulatok. A gyógyszeres kezelésnél leginkább stimuláns gyógyszereket alkalmaznak, a leggyakrabban emlegetett és használt gyógyszer egy methylphenidate tartalmú készítmény. Ez utóbbi nyugtatólag hat és fokozza az iskolai teljesítményt, csökkenti az agresszív megnyilvánulásokat. Ezzel a gyógyszerrel a probléma az, hogy hosszú távú hatása kérdéseket vethet fel, emiatt alkalmazásakor minden esetben szakemberrel (gyermekpszichiáterrel) kell konzultálni.
A másik segítség a viselkedésterápia, amely minden esetben a szülőkkel és a közvetlen környezettel együtt történik. Ez a módszer minden esetben egyedi, a szakember (pszichológus és/vagy pszichiáter) mindig egyénre szabottan tud megfelelő terápiát összeállítani.
A hiperaktivitás gyógyulási esélyei
A hiperaktivitás tüneteimár csecsemőkorban felfedezhetőek, és ezek tulajdonképpen egész életen át fennmaradhatnak. A korán elkezdett szakszerű kezelés minden esetben javít az érintett állapoton, a zavar kezelhetővé válik. Felnőttkorban is sok tréning (például önfejlesztő, dühkezelési, magatartás áttanulási tréning) és öninstrukciós feladatok (más néven kognitív terápiák) segíthetnek az állapoton.
E zavar esetében tényleges gyógyulásról nem lehet beszélni, csak tünetmentes állapotról (stresszhelyzetekben, krízisállapotokban ismételten fellángolhatnak a tünetek). Sok esetben a jól sikerült terápia következtében pozitív magatartássá alakulhatnak a tünetek (például felnőttkorban az illető sokat utazik, sportol stb.).
Hasznos tudnivalók
A hiperaktivitás nem betegség, hanem zavar, eltérés az "átlagtól". Ettől függetlenül a probléma mindenképpen valamilyen kezelési módot igényel, mind otthon, mind pedig az iskolában. Ezt azért fontos kiemelni, mert a hiperaktivitás tünetei a gyerekek 90 százalékára igazak lehetnek, ámde a hiperaktív gyerekeknél a tünetek tartósak és egyszerre jelentkeznek. Ez pedig hatalmas különbség.
Fontos tudni azt is, hogy a hiperaktív gyerek értelmi képessége és teljesítménye jó, bizonyos helyzetekben pedig kifejezetten jó: például, ha a feladat egyértelmű, a helyzet kétszemélyes, gyakori és azonnali a visszajelzés, sok a pozitív biztatás, rugalmasabb az időkorlát, kevés a szabály és az utasítás. Ezek a tényezők sokat segítenek a kezelésben, a gyógyításban is.
A cikkünk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológusnak.
hiperaktivitás, balesetek, feledékenység, türelmetlenség, figyelemhiányos hiperaktivitási zavar, ADHD, koncentrációs zavar, szociális izoláció, teljesítmény romlása, csapongó figyelem, túlzott mozgékonyság, túlzott impulzivitás, gyenge normakövetés, várakozásra való képtelenség, labilis érzelmi élet, dühkitörések, önértékelési zavarok
Kategória: Pszichiátriai betegségek