Bár a címben is említett megfogalmazás gyakran hangzik el a szánkból, mindenekelőtt tudni kell, hogy a gyomorégést az esetek többségében nem a túl sok gyomorsav okozza. Kivétel a Zollinger-Ellison-szindróma, a hasüregi szervek daganatos betegsége, amely a gasztrin nevű, a gyomor sósavtermelését serkentő hormon fokozott termelésével jár. Ez azonban meglehetősen ritka betegség, gyomorégés esetén gyakrabban inkább arról van szó, hogy a gyomorsav - amely a táplálék megemésztéséhez szükséges - a gyomorból a nyelőcsőbe jut, és azt irritálja. Normális esetben a nyelőcső végén körkörösen elhelyezkedő záróizom úgy működik, mint egy szelep: a szájból érkező falatot leengedi a gyomorba, ám visszafelé tökéletesen zár. Azonban megnövekedett hasűri nyomás vagy a záróizom gyengülése miatt visszafolyhat a gyomortartalom, ezt nevezzük refluxnak.
Miért okoz bajt a gyomorsav a nyelőcsőben?
Az emberi szervezet egy remekül működő rendszer, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy a gyomorsav egyáltalán miért okozhat emésztési panaszokat. A gyomornedv - amiből általában napi 1 liternyi termelődik - erősen savas vegyhatását a sósavnak köszönheti, amelyet a gyomornyálkahártya sejtjei termelnek. De a gyomornedv nemcsak bizonyos koncentrációjú sósavból áll, hanem fehérjeemésztő pepszint és a gyomornyálkahártyát védő nyákot is tartalmaz. A gyomornyálkahártya ennek köszönhetően ellenáll a savas vegyhatásnak, azonban a nyelőcsövet borító nyálkahártyára ez nem igaz.
A nyelőcsőbe jutott gyomorsav tehát irritáló, maró hatású, és gyulladást okoz, ennek a tünete az égő érzés, fájdalom, esetleg légzési nehézség. Amennyiben a reflux csak ritkán fordul elő, a gyomorsav távozásával, a nyelőcső gyorsan képes regenerálódni, és a kellemetlen panaszok is megszűnnek. Ha viszont a gyomornedv rendszeresen visszafolyik a nyelőcsőbe, a gyulladás és vele együtt a gyomorégés is állandósul.
Mi állhat a reflux hátterében?
A refluxbetegség kiváltója lehet szervi eltérés, például rekeszizomsérv, amely gyengíti a gyomrot záró izomgyűrűt. Ezenkívül megfigyelték, hogy a tartósan refluxszal küzdő betegeknél gyengébb a nyelőcső perisztaltikus izommozgása, amely a falatot továbbítja, emiatt a visszafolyt gyomornedvet kevésbé képes visszaterelni a helyes irányba, vagyis a gyomorba.
A refluxbetegség emellett életmódbeli tényezőktől is kialakulhat, ezért mind inkább civilizációs betegségnek tekinthető. Gyakori azoknál, akik túl sokat ülnek, alkoholt fogyasztanak, valamint dohányoznak, fokozott stressz éri őket. A hasűri nyomás ezenkívül hirtelen megnő, ha egyszerre sokat eszünk, és gyakori mellékhatása az elhízásnak is. Ugyanezért várandós nők is gyakran tapasztalnak refluxos tüneteket. És természetesen az sem mindegy, hogy mit eszünk, iszunk. A túl sok kávé, tea, fűszeres, savas ételek, valamint szénsavas italok fogyasztása ront a refluxos beteg állapotán.
Nem utolsósorban egyes, rendszeresen szedett gyógyszerek is okozhatják, hogy a gyomortartalom gyakran visszafolyik a nyelőcsőbe. Például néhány altató, nyugtató, vérnyomáscsökkentő hatására lazává válhat a gyomorszájat záró izom.
Így enyhíthetjük a panaszokat
Amennyiben rendszeresen refluxot tapasztalunk, semmiképp nem szabad legyinteni, és elhessegetni a problémát. A kellemetlen gyomorégésen túl ugyanis idővel komolyabb szövődményekhez vezethet, például a kezeletlen refluxbetegségtől fekélyek alakulhatnak ki a nyelőcsőben.
Alapvetően életmódváltással tehetünk a legtöbbet a refluxbetegség megszüntetéséért. Fontos, hogy rendszeresen, egészséges, rostban gazdag fogásokat együnk, és egyszerre csak kis adagokat. Étkezés közben üljünk egyenesen, utána pedig ne feküdjünk le azonnal, de ne is kezdjünk a hasunkat megerőltető mozgásba. Ha éjszaka is gyakran ég a gyomrunk, akkor segít, ha fejünket dupla párnával megemeljük.
Olyan esetekre pedig, amikor számítunk rá, hogy gyomorégés jelentkezik (például nagy ünnepi ebéd, vacsora fűszeres konyhát kínáló étteremben, éjszakai mulatozás), jó szolgálatot tehetnek egyes vény nélkül kapható gyógyszerek. Ezeket tévesen mind savlekötőknek szokták nevezni, ám hatómechanizmusuk eltérő. Egyik csoportjuk valóban savlekötőként funkcionál: ezek a szerek úgy csökkentik a gyomor savtartalmát, hogy lúgos hatással közömbösítik a gyomorsavat. Gyorsan megkönnyebbülést adnak, ám hatásuk gyorsan el is múlik, hosszabb távon alkalmazva pedig nem szerencsés, ha túlzottan lúgosodik a gyomortartalom. Másik lehetőség a savtervelmést gátló gyógyszerek alkalmazása (pl. a famotidin hatóanyagú szerek), melyek a gyomorsavat termelő sejtek hisztaminreceptorához kötődnek, ezzel elfoglalják a sósavtermelést serkentő hisztamin helyét. Hatásuk gyorsan érezhető, és rendszeresen, hosszú távon is általában biztonsággal, mellékhatás nélkül szedhetőek.
