Helicobacter pylori: a legelterjedtebb kórokozó

A nyolcvanas években derült ki, hogy az igen gyakori, civilizációs betegségnek tartott gyomor- és bélrendszeri fekélyt is baktériumok okozzák. Barry J. Marshall és J. Robin Warren, ausztrál orvospárosnak köszönhető ez a felfedezés: gyomor- és nyombélgyulladásban szenvedő betegek szövetmintáiban addig nem ismert baktériumokat mutattak ki és tenyésztettek ki laboratóriumban 1983-ban.

Ez a Helicobacter pylorinak nevezett kórokozó felelős az emésztőrendszeri gyulladások és az azok talaján kialakult fekélyek nagy részéért, sőt, növeli az emésztőrendszeri tumorok kockázatát is.

Marshall professzor úgy ellenőrizte eredményeit, hogy saját magát fertőzte meg a felfedezett kórokozóval, amely ki is váltotta nála a feltételezett gyulladásos megbetegedést. Munkatársaival nemcsak a baktérium-fertőzés vérből és a kilélegzett levegőből való kimutatását, hanem a megfelelő antibiotikum-kombinációkkal történő kezelését is kidolgozta. Felfedezésüket 2005-ben Nobel-díjjal jutalmazták.

A Helicobacter pylori a legelterjedtebb kórokozó, mely az emésztőrendszert támadja meg. A világon minden második ember fertőzött. Jelentős különbség van a fejlődő országok és a fejlett országok Helicobacter pylori fertőzöttsége között: a harmadik világ országaiban a felnőtt lakosság 80-90 százaléka, a fejlett országokban ugyanakkor csak a felnőttek 20 százaléka baktériumhordozó.

Hazánkban a felnőttek Helicobacter pylori átfertőzöttsége 50-60 százalék közötti. Jó hír azonban, hogy a fertőzöttek 85%-a soha nem tapasztal magán tüneteket, nem alakulnak ki nála krónikus betegségek. Nagyjából minden 15. fertőzöttnél alakul ki gyomorfekély, és mindössze 1-2% az esély arra, hogy gyomorrákhoz vezet a Helicobacter plyori fertőzés.



A Helicobacter pylori fertőző, ám az átviteli mechanizmus pontosan még nem ismert. A szakemberek szerint a legvalószínűbb afertőzésútja feco-orális jellegű, vagyis a széklettel szennyezett kéz, ételek, tárgyak vagy víz szájüregbe jutása. Nagyon ritka a szájból szájba terjedés (ezt csak néhány afrikai törzsnél tapasztalták), illetve nem bizonyított a szennyezett orvosi eszközök útján való átvitel. A rossz higiéniés körülmények között élőknél gyakoribbak a fertőzések (ezért is van, hogy a fejlődő országokban sokkal többen hordozzák a baktériumot).

A fertőzés számos betegséggel - krónikus vagy akut gyomorhurut, fekélybetegség, óriásredős gyomorhurut, gyomorrák - összefüggésbe hozható, de a fertőzés önállóan egyik kórképet sem váltja ki törvényszerűen, sőt a legtöbb fertőzöttnél nem is alakul ki semmilyen betegség. A Helicobacter pylori tehát önmagában nem jelenti azt, hogy mindenképpen megbetegszünk, inkább csak hozzájárul a kór kialakulásához, felerősíti a környezeti, genetikai és életmóddal összefüggő tényezőket.

Mivel a Helicobacter pylori alapvetően nem betegség, így tulajdonképpen csak azt lehet kideríteni, hogy jelen van-e a baktérium a szervezetben. A fertőzés kimutatására a következő lehetőségek vannak: szövettani vizsgálat gyomortükrözés során vett biopsziás mintából, ureakilégzési-teszt, Helicobacter pylori székletantigén-vizsgálat, tenyésztés biopsziás mintából vagy vérvétel. 

Ha a Helicobacter pylorit felfedezik a szervezetben, akkor teljes kiírtására kell törekedni, főleg azért, hogy az alapbetegség is gyógyulhasson. Ennek ajánlott módja rövid ideig tartó, kombinált antibiotikum és savlekötő terápia. A kezelést követően 6-12 héttel az eredményt ellenőrzik. Ha sikertelen volt az első terápia, újabb hétnapos kúra indokolt, de már több gyógyszer kombinációjával. A második kúra sikertelensége esetén a baktérium tenyésztése és antibiotikum rezisztencia vizsgálata tanácsolható.