„Bodnár Gyula őrvezető nehéz időkben, 1943. november 7-én adott fel egy reményteli szerelmeslevelet kedvesének Kassán. Azt nem tudni, hogy a címzett megkapta-e valaha. Évtizedekkel később az alakulatunk miskolci toborzóirodáján szolgálatot teljesítő Bukta László tartalékos zászlós egy antikváriumban lelt rá az érzelmes sorokra” – olvasható az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság vasárnapi Facebook-posztjában. Mint azt a beszámolóban írják, Bukta hadisírok felkutatásával és hősi emlékművek nyilvántartásával foglalkozik. A levélre egy évtizeddel ezelőtt talált rá egy könyvben, majd nyomozásba kezdett, hogy feltárja annak történetét.
Munkája során kiderítette, hogy Bodnár Gyula őrvezető Kassán teljesített szolgálatot, a helyi gépkocsizó könnyűtüzér osztály, első üteg katonájaként. A levelet 1943-ban a kassai laktanyában írta meg az akkor 22 éves őrvezető. A levél címzettje az ő „Marikája” volt, szerelmi vallomásában pedig reményét fejezte ki, hogy a háború után össze tudnak majd házasodni. A levelet a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Aszalóra címezték.
Bukta László a helyi anyakönyvvezető segítségével kiderítette, hogy mind a feladó, mind a címzett túlélte a háborút, a férfi azonban hadifogságba került. Szerelme több mint öt évig várt rá, mire végül 1951 áprilisában össze tudtak házasodni. A világháborút és a hadifogságot is túlélő katona 1984-ben hunyt el, nem sokkal később pedig szerelme a sírba is követte őt. Házasságukból két gyermekük született, közülük a fiatalabb Busku Jánosné Bodnár Anna Mária ma is Miskolcon dolgozik gyógyszerészként. Bukta Lászlónak azt nem sikerült kiderítenie, hogy a Mezőkövesd és Aszaló közötti körülbelül hetven kilométert hogyan tette meg a levél, illetve milyen körülmények között került a könyvbe. Emellett az sem derült ki, hogy a címzett, Marika megkapta-e valaha is a levelet.
Bárhogy is történt a múltban, a szerelmes levél idén szeptember 6-án eljutott a „címre”. A miskolci toborzóirodában Busku Jánosné Bodnár Anna azt mondta, családja ezzel a levéllel korábban nem találkozott, mindössze néhány tábori levelezőlap és képeslap maradt fenn eddig édesapja háborúbeli írásaiból. Bukta László tartalékos zászlósnak köszönhetően mostantól a néhai Bodnár Gyula őrvezető leszármazottai őrzik tovább a nehéz időkben, de a boldogság reményében megírt szerelmes sorokat mint családi örökségük egy gyönyörű darabját.
