Placebónak nevezzük azokat a gyógyszereket és egyéb gyógykészítményeket, amelyek nem tartalmaznak valódi hatóanyagot. Korábbi cikkünkben bővebben olvashatsz arról, hogyan és miért készítik ezeket, illetve milyen szerepet töltenek be a gyógyszerkísérletekben. Az alábbiakban pedig hat meglepő tényt mutatunk be dr. Jeremy Howick, a Leicesteri Egyetem kutatója által a The Conversation oldalán megjelentetett gyűjtés alapján. Howick immár két évtizede tanulmányozza a placebót, így jelentős rálátása van erre a ma is nagyon rejtélyes tudományos területre.
A placebo gonosz rokona: a nocebo
Egy 2017-ben megjelent esettanulmány egy 29 éves építőmunkás történetét mutatja be, aki azok után került kórházba, hogy véletlenül ráugrott egy 15 centiméteres szögre, amely teljesen átlyukasztotta a cipőjét. Olyan nagy fájdalmakkal küzdött, hogy kábító hatású, erős fájdalomcsillapítókat – fentanilt és midazolámot – kapott, még mielőtt az orvosok megpróbálták volna kiszabadítani a lábát. Amikor aztán levették róla a cipőt, kiderült, hogy a szög nem is sértette meg egyáltalán, mert akadálytalanul áthaladt a lábujjai között. Az építőmunkás szörnyű fájdalmát valójában az a tudat idézte elő, hogy azt hitte, a szög átszúrta a lábát.
Ezt nevezzük nocebohatásnak. Mivel túlélésünk mindig is a veszélyek elkerülésén múlott, így evolúciós okokból a nocebohatás jellemzően erősebb, mint a placebohatás. Howick hozzáteszi ehhez, hogy a betegek gyakran túl részletes tájékoztatást kapnak orvosaiktól a lehetséges kockázatokat illetően, amiből aztán könnyen önbeteljesítő jóslat kerekedhet. Ha például egy páciens azt hallja, hogy egy, a kezelésére szolgáló gyógyszer mellékhatásként hányingert vagy fájdalmat idézhet elő, akkor valóban elő is állhat nála a hányinger vagy fájdalom pusztán a tudat miatt is.
Akkor is működik a placebo, ha tudjuk, hogy az
Ugyancsak 2017-ben a The Guardian számolt be egy IBS-beteg, Linda Buonanno történetéről. Tünetei miatt a nő sokszor hetekig nem tudott kimozdulni otthonából. Végső elkeseredésében jelentkezett egy kísérletre, amelynek során az orvosok úgy adtak placebót a betegeknek, hogy el is mondták nekik, hogy amit kapnak, az teljesen hatástalan összetevőkből áll. Hozzátették ugyanakkor, hogy klinikai tanulmányok szerint ezek a tabletták is számottevő javulást idéztek elő az IBS-sel kezelt betegek tüneteiben a test és az elme öngyógyító folyamatain keresztül.
Az őszinte placebo pedig működött: Buonanno a terápia hatására visszatérhetett normál életviteléhez. Nem ez az egyetlen ilyen beszámoló: hasonló megfigyelések születtek már a többi között a depresszió, a hátfájdalom és a figyelemhiányos hiperaktivitás (ADHD) kezelése kapcsán egyaránt. „Az őszinte placebo tudatalatti várakozásainknak köszönhetően működik. Korábbi tapasztalataink az orvosok és kórházak kapcsán beindíthatják tudatalatti reményeinket, amelyek aztán aktiválják a szervezet belső gyógyszertermelését, endorfinokat és egyéb hatásos vegyületeket felszabadítva” – magyarázza a szakember.
Az őszinte placebo etikailag sem kifogásolható
Sok esetben éri kritika a placebók alkalmazását etikai oldalról azért, mert ilyenkor az orvosok lényegében hazudnak a betegeiknek. Elvégre mégiscsak az történik, hogy például egy egyszerű cukortablettáról azt állítják, hogy az egy hatásos gyógyszer. Az őszintén alkalmazott placebo ellenben elkerüli ezt az etikai aggályt, hiszen nem társul semmiféle hazugsággal. És hogy ez mennyire működőképes? Nos, egy jelenleg is zajló klinikai kísérletben például az orvosok eleve megkérdezik betegeiktől, hogy szeretnének-e kipróbálni egy valódi fájdalomcsillapítókat és placebót elegyítő kombinált kezelést a hagyományos fájdalomcsillapítók helyett. Az egyébként műtéti beavatkozáson áteső résztvevők pedig hasonló mértékű enyhülésről számolnak be fájdalmaik kapcsán, miközben sokkal kisebb arányban alakul ki náluk gyógyszerfüggőség.
A legtöbb kezelésben tetten érhető a placebohatás
Amikor az orvosok például hátfájdalmakra ibuprofén hatóanyagú gyógyszert írnak fel betegüknek, akkor annak hatásai részben az ibuprofénnek, részben a beteg várakozásainak tudhatók be – utóbbiban pedig az orvos kommunikációja is közrejátszik. Ha a szakember pozitívan, empatikusan beszél a pácienssel, az a gyógyszer hatékonyságát is javítja. Hasonlóképpen az is ismert, hogy a pirulák mérete, színe is meghatározó. Egy hatalmas, narancssárga tabletta például jobban tudja csillapítani a fájdalmat, mint egy apró és piros tabletta. A kék tablettáknak pedig általánosságban nyugtató hatást tulajdonítanak, ami alól csak az olasz férfiak jelentenek kivételt, mivel szeretett futballválogatottjuk is kék mezben játszik, ezért náluk ez a szín inkább élénkítő hatást fejt ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a placebohatásban a kulturális tényezők is fontos szerepet töltenek be.
Nem kell placebo a placebohatáshoz
Beszédes eredményekről adott hírt egy 2004-ben megjelent olasz tanulmány is. Egy kísérlet során intravénásan adott morfiummal csillapították a műtétből lábadozó betegek fájdalmait. Ugyanakkor csak a betegek egyik felének mondták el, hogy milyen gyógyszerrel kezelik őket, a többieknek nem. Előbbiek átlagosan 50 százalékkal kevesebb fájdalmat éltek át, mint azok, akik nem tudták, hogy morfiumot kapnak. Ez egy jó példa a placebo nélküli placebohatásra.
Magunkban is előidézhetünk placebohatást
A kommunikáció bármely formájának lehet akár előnyös, akár hátrányos hatása közérzetünkre. Korábbi kutatások kimutatták például, hogy amennyiben a családok célzott tréningeken elsajátítják a megfelelő kommunikációs készségeket, az segíthet csökkenteni a családban élő betegek szorongását és depresszióját. Másfelől arra vonatkozóan is születtek bizonyítékok, hogy gyengébb azon párok immunrendszere, akik párkapcsolati életében problémák adódtak. „A nagylelkűség gyakorlása, a szebb jövőre való összpontosítás, vagy a hála egyaránt bizonyított módszer a negatív kommunikáció hatásainak mérséklésére. Könnyen előidézhetünk magunkban placebohatást egy kis kedvességgel, például azzal, ha készítünk egy csésze teát egy kollégánknak, vagy egyszerűen csak rámosolygunk és ráköszönünk valakire” – húzza alá Howick.
