Ha az egészséges szervezet egyensúlyát nézzük, a szexualitás ugyanolyan fontos tényező, mint az emésztés vagy az alvás, noha ezt a tényt az emberek - különböző kulturális, társadalmi és vallási okok miatt - gyakran száműzik a tudatukból. Az orvostudomány fejlődésével azonban az életkor egyre inkább kitolódik, ezért az élet minőségének megőrzése mindinkább fontossá válik.
Lanyhuló érdeklődés
A változókor beköszöntével a nők hormontermelése csökken, és gyakran a szexuális életben is változások állnak be. Ez enyhébb esetekben alig észrevehető, viszont vannak, akik a testi és mentális izgatásra adott válasz jelentős gyengüléséről számolnak be. Gyakori panasz, hogy a nőknek a klimaktérium elérésével hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy izgalmi állapotba kerüljenek. Előfordul, hogy az alacsonyabb ösztrogénszint eredményeképp a hüvely fala szárazabbá és vékonyabbá válik, ami a szexuális aktus alatti fájdalomhoz vezethet. A menopauzában lévő nők arról is beszámolnak, hogy az orgazmus rövidebb, mint azt eddig tapasztalták, és a gyönyör alatt átélt izomösszehúzódások esetenként kellemetlen érzést keltenek. A klimax általános tünetei, mint a hőhullámok, a viszketés, az alvászavar, a fejfájás vagy a természetesnek tekintett hangulati hullámzás szintén hozzájárulhatnak a szexuális élet ritkulásához.
A korral természetesen nem kizárólag a hormonális változások jelennek meg: az olyan megbetegedések, mint az ízületi gyulladás vagy cukorbetegség, de még a kezelésükre adott gyógyszerek is mind negatívan befolyásolhatják a szexuális vágyat és az aktus alatti élvezetet.
A szexuális diszfunkciót nemcsak testi, de lelki tényezők is befolyásolják. Korunk "szexideálja" fiatal, karcsú és tökéletes, ezért nem meglepő, hogy számos, a változókorban lévő nő küzd testképének zavarával. A szexualitás gondolata ilyenkor gyakran jár önbizalomhiánnyal, félénkséggel vagy szégyennel, esetenként bűntudattal, hiszen a társadalom részéről elenyésző az aktív szexuális életet élő középkorú nők képének pozitív megerősítése, sőt, az általános álláspont szerint ilyenkor már "nem illik" akárcsak gondolni is a szexre.
Ne hagyja annyiban!
Ha érvényes az az álláspont, amely szerint a hormonpótlás a szexuális nirvána beköszöntével jár, akkor a progeszteron és/vagy az ösztrogén posztmenopauzális adagolása minden nőnél hasonlóan erős vágyat és izgalmi állapotot idézne elő. Sokuknál ténylegesen előnyös változásokhoz vezet a hormonális terápia, ám a menopauza és a szexuális élet hanyatlásának összefüggése nem ennyire egyszerű és egyértelmű, hiszen a nők vágyát ennél lényegesen több tényező befolyásolja: a szociokulturális hatások, az intim kapcsolat jellege, a munkahelyi és a családi nyomás, az önmagukról kialakított kép mind hozzájárul az izgalmi állapot megjelenéséhez.
Egy, az Észak-Amerikai Menopauza Társaság folyóiratában megjelent kutatási eredmény szerint tehát ez a változás több olyan tényezőt is érint, amelyek nagy részét a nők igenis képesek kontrollálni. Ám pont azért, mert a női szexuális diszfunkció ilyen sok faktort érint, általában a kezelés sem egyszerűsíthető le egyetlen tablettára, amely mindenre gyógyírt jelent. Az első és legfontosabb feladat a háttérben megbúvó okoknak a felderítése. Lévén a szexuális problémák egy pár mindkét tagját ugyanolyan mértékben érintik, a "kutatómunkának" érdemes együtt, egy pár- vagy szexuálterápia keretében nekilátni. Valószínű, hogy a stresszoldó terápia vagy a relaxáció segít a pszichés gátak feloldásában.
Ha az aktivitás csökkenése a menopauza hormonális változásainak következménye, meg lehet próbálni a hormonális terápiát, amelynek célja a változás előtti állapotok visszaállítása. A hüvely szárazságára jótékony hatással lehetnek az ösztrogént tartalmazó krémek. A testi elváltozások után kutatva az orvosok gyakran először a pajzsmirigyet és a belső nemi szerveket vizsgálják át; nem ritka, hogy az élvezet hiánya egy fájdalmas fibroidban, a kötőszövet túlburjánzásában keresendő. Előfordul, hogy csak a már meglévő gyógyszerek adagolását kell megváltoztatni, esetleg alternatívákat kell keresni olyan gyógyszerek esetén, amelyek jelentősen csökkentik a szexuális vágyat. Ez természetesen a különböző szakterületek szoros együttműködését igényli. A szakértők nem félnek bevallani azt sem, hogy a kezelés eredményességét a páciens elvárásai is befolyásolják. Nem egy olyan szert ismernek, amelynek "gyógyhatása" maximum a savanyúcukorkáéval vetekedhet, ám a kliens szexuális vágyával csodákat tesz.
Az orvosok és a pszichológusok tehát óva intik a változókorba lépő nőket attól, hogy elfogadják a társadalom által róluk kialakított sztereotípiákat: egy nőnek 50 év felett is lehet ugyanolyan izgalmas és kielégítő szexuális élete, mint egy huszonéves lánynak. És noha jól eshetnek a vigasztaló - és szintén elkeseredett - szavak a szomszédasszonytól és a fodrászüzletben, érdemesebb szakmai segítséget keresni, hiszen a probléma igenis orvosolható.
