A szúnyog cikázik és szinte mindig kereket old, de miért ilyen nehéz leütni a kis galádokat? – teszi fel a kérdést az Index. Azért is annyira aktuális a kérdés, mert nem régen itthon is megjelentek az ázsiai tigrisszúnyogok, amik számos veszélyes patogént hordozhatnak.
Kutatják a technikáját
A szúnyogok menekülési stratégiáit már többször tanulmányozták a kutatók, Antoine Cribellier, a holland Wageningeni Egyetem munkatársa kollégáival a maláriaszúnyogot és az egyiptomi csípőszúnyogot vizsgálta: emberi kéz támadását szimulálták mechanikus légycsapóval. A kamerákkal rögzített szúnyogmozgásokon megfigyelték, hogy amikor egy állat a légycsapó hatókörébe került, támadásba lendült, ezt pedig védelmi csapásnak hívták.
A kutatók tesztjei kimutatták, hogy meglepően sok szúnyog inalt el a légycsapó támadásától: a több mint tízezer mechanikus attakból csak nyolc százalék volt eredményes. A siker azonban a fény intenzitásától függött, mert az éjszaka aktív maláriaszúnyog a sötétben mutatott maximális kitérési teljesítményt, míg az egyiptomi csípőszúnyog nappal volt ügyesebb. Mindkét szúnyogfaj különféle trükköket alkalmazott, amelyek javították az elkerülés esélyét. Ilyenek voltak a sebességváltoztatások és az éles kanyarok.
