A híres német filozófus, Friedrich Nietzsche 1882 elején egy különös gépezetet kapott, amelyet Malling-Hansen-féle írólabdának hívtak. Ez egy korabeli írógép volt, amely visszaadta az írás képességét az addigra rendkívül leromlott látású gondolkodónak. Az új eszközzel Nietzsche tavasszal már folytatni tudta szerzői munkásságát. Mint azonban azt az esetet felidéző Javier Marín Serrano és Miguel Ángel Pérez-Sánchez, a Murciai Egyetem pszichológusai, valamint Olena Vasylets, a Barcelonai Egyetem filológus kutatója közösen írják a The Conversation oldalán megjelent cikkükben, a technológiai előrelépés váratlan változásokat hozott Nietzschénél. Egyik barátja, Heinrich Köselitz zeneszerző például szóvá tette, hogy a filozófus írógéppel született írásai stilisztikailag eltértek a korábbiaktól, illetve a szövegei tömörebbé is váltak. Egyszersmind látszólag az általa megfogalmazott gondolatok tartalmára is kihatással lehetett, hogy immár nem tollal, hanem írógéppel jegyezte le azokat.
Különös, hogy a történelem egyik legnagyobb elméjét is képes volt pusztán egy olyan bagatellnek tűnő tényező érdemben befolyásolni, hogy milyen eszközzel ír, nemde? Nos, a három spanyol szakember szerint magyarázatul szolgálhat a történtekre az úgynevezett megtestesült kogníció elmélete. Leegyszerűsítve, a modern kognitív tudomány úgy tartja, hogy viselkedésünk motoros és szenzoros aspektusainak messzebbre nyúlhatnak a következményei, mint azt elsőre sejtenénk. Elménket ugyanis nem testfüggetlen gondolatok töltik ki. Figyelembe kell vennünk saját testünket és érzékszerveinket ahhoz, hogy magyarázatot találhassunk egyébként megmagyarázhatatlan jelenségekre. De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Érzékletes példa lehet egy 2005-ben publikált tanulmány, illetve az annak alapjául szolgáló kísérlet. A résztvevőknek különböző kifejezések hallatán kellett eldönteniük, hogy az adott szó pozitív vagy negatív kicsengésű-e. Például az édes szó nyilvánvalóan a pozitív kategóriába tartozik, míg az ostobaság a negatív irányt képviseli. A kísérlet érdekessége abban rejlett, ahogyan a résztvevők értékelni tudták az elhangzó szavakat. Ehhez ugyanis egy joystickot kellett mozgatniuk: az alanyok egyik fele saját maga felé húzta a kart a pozitív kifejezések esetén, míg a csoport másik felének éppen ellenkezőleg, magától eltolva kellett használnia az eszközt, ha ugyanezt szerette volna kifejezni. Értelemszerűen a negatív hangzatú szavak esetén fordítva mozgatták a botkormányt.
A kísérlet során a kutatók megfigyelték, hogy a szavak jelentése és a mozgás között erős összefüggés volt kimutatható. Ha ugyanis pozitív szavakról volt szó, gyorsabban tudtak reagálni, azaz értékelésüket visszajelezni, akiknek ilyenkor maguk felé kellett húzniuk a kart, és hasonlóképpen gyorsabb reakciót figyeltek meg akkor is, amikor a negatív kifejezéseket maguktól a kart eltolva jelezhették. Magyarán a résztvevőknek könnyebbséget jelentett, ha a pozitív benyomásokat úgymond magukhoz szoríthatták, míg a negatívakat ellökték maguktól. Serrano, Pérez-Sánchez és Vasylets szerint a test és az érzékek ilyesfajta közvetlen részvétele a mentális folyamatokban választ adhat arra is, hogy miért tudunk például könnyebben megtanulni betűket és szavakat, ha kézzel írjuk le azokat, nem pedig más módon. Ráadásul nem ez a kézírás egyetlen előnye.
A memóriát is erősíti a kézzel írás
Egy 2021 áprilisában bemutatott tanulmány azt hasonlította össze, hogy miként hat különböző szavak rövid és középtávú felidézésére, ha kézzel vagy billentyűzettel leírva tanuljuk meg azokat. Az eredményekből egyértelműen kirajzolódott, hogy ebben a tekintetben a toll és a papír nyer. Egy korábbi, még 2006-ban megjelent tudományos munka pedig olyan felnőtteket vizsgált, akiknek ázsiai eredetű szimbólumokat kellett megtanulniuk, majd reprodukálniuk azokat vagy egy toll, vagy egy billentyűzet segítségével. Mindkét esetben ugyanolyan hatékonyan fel tudták idézni a tanultakat, hosszabb távon viszont azok, akik a billentyűzetet használták a kísérletben, számottevően többet felejtettek.
Egyes szakértők úgy tartják, hogy a tollal és papírral történő jegyzetelés, tanulás azért lehet hatékonyabb, mert sokkal inkább megtestesült. Azaz sokkal komplexebb szenzoros-motoros folyamatokat foglal magában minden egyes betű kapcsán. Ez a fajta komplexitás pedig sokkal mélyebb nyomot hagy a memóriánkban, végeredményben megkönnyítve a memorizálást és a későbbi visszaidézést.
Időt nyerhetünk a tanuláshoz
A három spanyol szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy a kézírás kisebb terhet jelent agyunk számára. A gépelés sokkal jobban lefoglalja mentális erőforrásainkat, ami a szótanulásban is nehézségeket okozhat. Egyszerűen arról van szó, hogy a billentyűzeten gépelve sokkal gyorsabban tudunk írni, ami erősebben leterheli az agyat, hiszen adott idő alatt több nyelvi elemmel kell megbirkóznia.
Érdemes gyakorolni
Ahogyan írunk, az kihatással lehet a magasabb szintű szófeldolgozási folyamatokra is agyunkban. A kognitív folyamatok üteme ugyanis ilyenkor az írás típusához igazodik. Ha lassú és nehézkes az írás folyamata, az zavart okozhat a magasabb szintű folyamatokban is, amelyekre építkezik. Végül így könnyebben elfelejthetjük a leírni szánt gondolatokat és releváns információkat. Több múltbeli kísérlet is arról tanúskodik, hogy általában véve az írásminőség, illetve a szövegek hossza és folyékonysága javult, ha előzőleg a résztvevők kézírási gyakorlatokat végeztek. Hasonló elv mentén továbbá egy 2001-es kutatás kimutatta, hogy az egyetemi hallgatók alaposabban megtervezik a beadandóikat, amikor papírt és tollat használnak az íráshoz, mint amikor billentyűzeten teszik ugyanezt.
Nincs elme test nélkül
A Mátrix filmek központi eleme a test nélküli elme ötlete. A valóságban azonban nem létezik ilyen. Elménk egész testünkkel összhangban tud csak működni. Amikor egy olyan eszközön írunk, amely alig-alig vonja be érzékelésünket a folyamatba, közelebb kerülünk egy szimbolikus, testtelen elme állapotához, mintha kézzel írnánk.
„Mindezen kutatási eredmények azt jelzik, hogy a kézírás megszüntetése az iskolákban – ahogyan az a beszámolók szerint Finnországban megtörtént – nem jó ötlet. Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy fel kellene hagynunk a billentyűzethasználattal, még gyermekkorban sem. Oda kell azonban figyelnünk a témával kapcsolatos jövőbeli tanulmányok eredményeire, és a lehető leghamarabb fel kell lépnünk az oktatási szektorban jelentkező nemkívánatos következmények ellen” – fogalmaz Serrano, Pérez-Sánchez és Vasylets.
