A digitális eszközök az élet számos területén egyre inkább átveszik a kézírás szerepét, beleértve az iskolai oktatást is. Praktikus is persze billentyűzeten jegyzetelni, hiszen ez lényegesen gyorsabb szövegbevitelt tesz lehetővé. Csakhogy norvég kutatók egy friss tanulmánya szerint a tanulást nagyban hátráltatja, ha a diákoknak és egyetemi halgatóknak nincs lehetőségük saját kezűleg megformálni a betűket az órákon, előadásokon elhangzó információkat leírva.
A kutatók összesen 36 egyetemi hallgatót vontak be egy kísérletbe. Mindannyiuknak különböző szavakat kellett vagy digitális ceruzával leírnia egy érintőképernyőn, vagy billentyűzeten begépelnie. Eközben a kutatócsapat egy fejre tehető EEG-készülékkel mérte, miként aktiválódnak az alanyok agyterületei. Az így kapott adatokból kirajzolódott, hogy kézírás közben az egyes agyi régiók közötti kapcsolatok sokkal összetettebb, erőteljesebb módon léptek működésbe, mint a billentyűk használata során.
Mindez azért lényeges, mert ez a fajta idegi hálózat rendkívül fontos szerepet tölt be a memóriaképzésben és információfeldolgozásban, illetve általában véve a tanulásban egyaránt. „Eredményeink arra utalnak, hogy a precízen irányított kézmozdulatok biztosította vizuális és mozgási információk nagymértékben hozzájárulnak az agy tanulást elősegítő kapcsolati mintái kialakulásához” – idézi a Frontiers kiadó közleménye Audrey van der Meer agykutatót, a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem professzorát.
A Frontiers in Psychology című folyóiratban közölt tanulmány szerzői szerint, noha kísérleti alanyaik érintőtollat használtak, a felfedezés éppúgy érvényes a hagyományos tollakra és papírra is. A különbség a billentyűzethasználathoz képest ugyanis abból fakad, ahogyan kézírás közben gondosan megformáljuk a betűket egymás után, közben több érzékünket is használva. Ezzel szemben a billentyűk ismételt nyomkodása sokkal kevésbé stimulálja az agyat.
Van der Meer szerint mindez egyben azt is megmagyarázza, hogy azok a gyerekek, akik tableten írnak és olvasnak, miért küzdenek gyakran azzal, hogy megkülönböztessék egymástól az egymás tükörképeiként működő betűket, mint amilyen például a b és a d betű. „Szó szerint nem érezték korábban a testükkel, milyen érzés létrehozni ezeket a betűket” – fogalmazott a kutató. Hangsúlyozta, mindenképpen lehetővé kell tenni a tanulók számára a kézírást az iskolákban. Persze csak észszerű keretek között: egy hosszabb szöveget vagy esszét nyilvánvalóan praktikusabb lehet inkább begépelni.
