A projekt a betegtoborzás fázisába érkezett. Mint az a Semmelweis Egyetem közleményében olvasható, a szakemberek célja, hogy összehasonlítsanak két olyan biológiai terápiát, amelyek a HER-2 pozitív, lokálisan előrehaladott, műtétre nem alkalmas, vagy áttétes emlőrákkal élő betegek számára nyújthatnak segítséget. Ezek egyike a Magyarországon már elérhető, intravénásan adható pertuzumab-trastuzumab biológiai kezelés, a másik pedig egy ugyanazon hatóanyagokat fix dózisban tartalmazó, injekciósan bőr alá adható kezelés, amely még nincs forgalomban itthon.
Az összehasonlítás során egészséggazdaságtani szempontokat, betegpreferenciát és egyéb betegközpontú mérőeszközöket is figyelembe vesznek. Vizsgálják azt is, hogy a különböző formában adagolt gyógyszerek miként hatnak a betegek életminőségére és általános állapotára, melyik beadási módot részesítik előnyben a páciensek.
Az intravénás beadáskor a két eltérő hatóanyagot tartalmazó infúzió nagyjából egy óra alatt jut be a beteg szervezetébe, míg a fix adagolású, bőr alá adott injekciós formula beadása 5-10 percet vesz igénybe. Az injekció speciális szerkezete lehetővé teszi, hogy a szövetek közé bejuttatott készítmény fájdalom nélkül bekerülhessen a keringésbe. A vizsgálat során a betegek egy komplex – táplálkozástudományi és pszichológiai tanácsadást is tartalmazó – rehabilitációs programban is részt vesznek. Ennek hatékonyságát szintén a betegek visszajelzései alapján vizsgálják majd.
A HER-2 az összes emberi sejt felszínén megtalálható receptor. Az emlőben normális körülmények között fontos szerepe van a sejtek növekedésének és szaporodásának szabályozásában. Ha viszont túl sok ilyen receptor alakul ki a sejtek felszínén, akkor megnövekszik az emlődaganat kialakulásának kockázata. A primer emlődaganatok 20-30 százaléka HER-2 pozitív. A célzott ellenanyag-terápiák megjelenése előtt a HER2-pozitív emlőrák volt az egyik legrosszabb prognózisú betegség az emlőráktípusok között, amely gyakrabban és korábban adott távoli áttéteket. Mára viszont az ebben a szenvedő betegek hosszú évekig is élhetnek jó életminőségben, a korai emlőrákos betegeknél pedig mintegy felére csökkent a betegség kiújulása.
