Száz évvel ezelőtt Japánban egy akita több mint kilenc éven keresztül minden nap kiballagott a vasútállomásra, és ott várta gazdáját, aki azonban akkor már rég halott volt, így többé nem térhetett haza. A kitartó eb először Japánban, később világszerte a szeretet és a feltétlen hűség szimbólumává vált. Film is készült a történetből: a Hacsi, a leghűségesebb barát című alkotás középpontjában a hűség és a szeretet áll. De vajon ezek a fogalmak ugyanazt jelentik a négylábúaknak, mint nekünk? Gácsi Mártát, az ELTE etológiai tanszékének tudományos főmunkatársát a Népszava kérdezte.
Ahhoz kötődik, aki megvédheti
Az ELTE etológiai tanszékén komoly kutatások vizsgálják a kutyák kötődését, mivel ez egy olyan szakterület, amely kiválóan mérhető standard tesztekkel. "A szeretet és a kötődés etológiai szempontból ég és föld" – mondta el a portálnak Gácsi Márta. "A kutya is szerethet sok embert, de kötődni ahhoz fog, aki a biztonságot jelenti számára. Míg például a macskák veszély esetén felmásznak a fára vagy elszaladnak, a kutyák jellemzően a gazdájukhoz bújnak védelmet keresve."
De vajon miért és hogyan alakult ki ez az erős kötelék, szövetség a két faj között? Gácsi Márta úgy fogalmaz: a kutya az egyetlen olyan faj, amit nem valamiféle közvetlen haszonszerzésre háziasítottunk – hogy tejet adjon, megegyük, vagy kocsit húzzon –, hanem pusztán társként csatlakozott az emberekhez. Akkoriban még nem lehetett vele vadászni, mert nem osztozott volna a zsákmányon, és nem terelt csordákat sem, hiszen nem is voltak még háziasított patások. Az viszont nagyon fontos volt, hogy kutyáink ősei beilleszkedjenek az emberi szociális közegbe. Ez kiterjedt arra is, hogy figyeljenek ránk, megpróbálják megérteni, mit próbálunk nekik mondani, alkalmazkodjanak a mi életformánkhoz és viselkedésünkhöz. Amelyik egyed nem tudott jól együttműködni az emberrel, az kiszelektálódott.
A kutyák életük során több emberhez is képesek kötődni. Ez a képességük elsősorban a segítő- és munkakutyák esetében fontos, hiszen ők több alkalommal is gazdát váltanak. Az ELTE etológiai tanszékének kutatásai úgy találták, hogy bizonyos fajták könnyebben „átkötnek”, míg mások nehezebben. "A németjuhászról például közismert, hogy jól bírja a gazdaváltást, de a retrieverek még inkább, ez teszi őket kivételesen alkalmassá például a vakvezető munkára" – avatta be a portált az etológus.
