"Lyukas szívvel születtem, de ezt csak 17 éves koromban tudtam meg. Mivel egészséges voltam, és a 'problémám' abban sem akadályozott meg, hogy aktívan éljem a mindennapjaimat, úgy döntöttem, nem műttetem meg magam. Ugyanakkor, mint minden szívbetegség, az én állapotom is növelte a stroke kockázatát, amit igyekeztem rendszeres testmozgással és egészséges étkezéssel enyhíteni. Egyebek mellett futottam, bicikliztem, jógáztam, pilateseztem, illetve olyan étrendet követtem, amelyben a nyers, feldolgozatlan ételeké volt a főszerep" - idézi Meghant a Health cikke.
Innen tudta a párja, hogy valami nincs rendben
Attól függetlenül azonban, hogy odafigyelt az egészségére, a stroke lehetősége szinte mindig ott motoszkált Meghan fejében. Ezért amikor 2014-ben összeköltözött a barátjával, Stevennel, részletesen elmondta neki, milyen tünetek utalhatnak stroke -ra, és megkérte, jegyezzen meg mindet, hogy ha baj van, az ne kerülje el a figyelmét. A baj végül 2015-ben, egy átlagos szombati napon következett be. "Aznap reggel spinningórára mentem, aztán sétálni indultunk Stevennel, majd megebédeltünk. Amikor hazaértünk, úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. Az éjjeliszekrényemen lévő vizespalackért nyúltam, de a bal kezem elhibázta a mozdulatot, és helyette az éjjeliszekrényre csapódott, mint valami élettelen tárgy" - emlékszik vissza Meghan.
A lánynak akkor még nem tűnt fel, hogy mennyire furcsa is ez, inkább a jobb kezével nyúlt a vizespalackért. Nagyon nehezen tudott viszont inni: kortyolt egyet, és köhögni, fuldokolni kezdett. De emiatt sem aggódott. Nem úgy a párja, aki feszülten figyelte őt, mert az eddigieken túl azt is észrevette, hogy Meghan arcának bal oldala eltorzult, a beszéde pedig elmosódott. A lány nem tudott megállni a bal lábán, a párjának a karjába kellett vennie, és úgy kellett lefektetnie az ágyra, mielőtt hívta volna a mentőket. A mentőautóban Meghan próbálta meggyőzni a mentőket, hogy neki nem lehet stroke-ja, hiszen csak 31 éves. Csak akkor fogadta el végre, hogy mi történik, amikor a mentősök rámutattak, hogy képtelen felemelni a bal karját.
"Olyan szerencsés voltam, hogy a lakásomtól mindössze 10 percre lévő kórházban volt egy speciális stroke-központ, ahol gyorsan el tudtak látni. Tizenkét órán belül már újra talpon voltam és járkáltam, persze, valakinek mindig fognia kellett a kezemet. Az arcom is kezdett helyrerázódni, a mosolyom egyre szimmetrikusabbnak tűnt. Az orvosnak nem kellett elmondania, mi történt volna, ha nem kapok ilyen hamar szakszerű segítséget: a testem bal oldala lebénult volna, a beszédem elmosódott maradt volna. Összefoglalva, az egész életem megváltozott volna" - mondja Meghan, aki egy hétig maradt bent a kórházban. Ez alatt az idő alatt megműtötték a szívét, hogy csökkentsék a strokekockázatot.
Nem érzi úgy, hogy lenne oka panaszra
Miután hazaengedték, rengeteget dolgozott azon, hogy visszanyerje erejét, állóképességét. Eleinte csak sétálni tudott a futópadon, két hónappal később azonban már kocogott. Tizennégy hónappal a stroke után pedig annyira jól volt, hogy benevezett egy versenyre is, ahol egy közel 15 kilométert futott le . Jelenleg azzal is beéri, ha pár kilométert kocog, miközben egyéves ikerlányait tolja a babakocsiban (Stevennel 2017-ben házasodtak össze). Bár a bal lába és a keze a mai napig nem mozog olyan jól, mint régen, Meghan mégsem érzi úgy, hogy lenne oka panaszra - tudja, sokkal rosszabbul is alakulhattak volna a dolgok. "Ha a történetemből valaki csak annyit jegyez meg, hogy milyen tünetek utalhatnak stroke-ra, és hogy ha az említett jeleket tapasztalja, azonnal hívja a mentőket, akkor már megérte elmesélni, min mentem át" - így Meghan. Hozzátette, nem lehet elég hálás Stevennek azért, mert figyelmes volt és gyorsan cselekedett - ezzel ugyanis megmentette az életét.
