A gyerekeid már élhetnek a Holdon is

Elsőként Neil Armstrong lépett a Holdra 1969. július 20-án. Később három év alatt hat misszió keretében összesen 12 amerikai férfi fordult meg az égitesten. Az utolsó landolást bő ötven éve valósították meg 1972. december 11-én a 24.hu beszámolója szerint. Azóta nemhogy más űrszervezetnek, de még a NASA-nak sem sikerült újabb űrhajósokat juttatnia az objektumra, a Hold-missziók ugyanis rendkívül költségesnek bizonyultak.

Vissza a Holdra

Az 1960-as és '70-es évekhez képest a 2010-es évekre az űriparnak óriási gazdasági jelentősége lett. A távközléstől a navigáción át a klímakutatásig számos szektor támaszkodik a világűrre.

Bár az idegen élet keresésétől önmagában nem lesz jobb a Földön lakni, a kutatások során született egyéb felfedezések, a megfigyelésekhez szükséges technológiák idővel a laikus életére is kihatnak. Gondoljunk csak a wifire, amely a csillagászok munkája nélkül nem születhetett volna meg. 

A piacon nemcsak olyan óriások vannak jelen, mint amilyen az amerikai SpaceX, hanem immár magyar vállalatok is megjelentek. Az űrben emellett sok még a kiaknázatlan lehetőség, az aszteroidákon található nyersanyagok kinyerése például a távoli jövőben virágzó üzletággá nőheti ki magát. Nem csoda, hogy az elmúlt években újabb, ezúttal elsősorban az Egyesült Államok és Kína között zajló űrverseny kezdett el kibontakozni, amelybe a busás nyereség reményében magáncégek is becsatlakoztak. Amerika legfőbb célja ismét az lett, hogy asztronautát juttasson a Holdra, sőt, a NASA a hosszú távú emberi jelenlétet és az első emberes Mars-missziókat is meg akarja alapozni. A tervet pedig az Artemis-program keretében valósítanák meg.

A célok az elnökökkel együtt változtak

Az elmúlt mintegy két évtizedben a politikai rivalizálás súlyos hatást gyakorolt az amerikai emberes űrmissziós projektekre. George W. Bush már 2004-ben felkérte a NASA-t a tartós holdi emberi jelenlét kialakítására, Barack Obama adminisztrációja ugyanakkor 2010-ben törölte az úgynevezett Constellation-programot, Mars- és aszteroida-fókuszú űrpolitikát vezetve be. De ez a csapásirány sem bizonyult hosszú élettartamúnak: Donald Trump ugyanis 2017-ben úgy döntött, hogy az elsődleges cél mégis a Hold, majd ezt követően a Mars legyen – ezzel megszületett az Artemis-program. Az egymásnak ellentmondó elnöki döntések megnehezítették a NASA munkáját – még akkor is, ha a programok között egyes fejlesztéseket át tudtak menteni.

Az asztronauták Holdra szállítása, illetve a szükséges technológiák létrehozása ma sem olcsó mulatság, viszont sokkal kisebb gazdasági kihívást jelent a folyamat, mint 50-60 évvel ezelőtt, és a kockázatok is sokat mérséklődtek. A folyamatot az Egyesült Államok újabb megközelítése is könnyíti: számos fejlesztést, így az űrhajók kidolgozását a NASA-nál hatékonyabban működő magánvállalatoknak, például a SpaceX-nek szervezik ki, ezzel nemcsak pénzt, hanem időt is spórolhat az űrhivatal.

Az Artemis-program a NASA egyik, ha nem a legnagyobb vállalkozása. A robotizált és emberi küldetések révén Amerika űrhajósokat juttatna a Holdra, űrállomást építene fel az égitest körüli pályán, egy bázist alapítana a felszínen, valamint a Holdtól indulva idővel a Marsra is asztronautákat küldene. Amennyiben a program sikeres lesz, történelmünkben egészen új fejezet kezdődhet: az emberiség több égitesten megtelepedett fajjá válhat.A történelmi missziókat a NASA nem egyedül tervezi kivitelezni. A már fentebb említett magáncégek mellett az európai, a japán és a kanadai űrügynökség is részt vesz a küldetésekben. Az újabb Holdra szállás az Artemis-2 keretében előreláthatóan 2025-ben jöhet e. A tervek szerint a misszióval első alkalommal léphet majd nő és nem fehér személy a Hold felszínére.