A koronavírus november végén, Dél-Afrikában azonosított omikron variánsának eredete a mai napig bizonytalan. Ennek legfőbb oka, hogy e változat tüskefehérjéje számos olyan mutációt rejt, amelyek a korábban szekvenált, embert megbetegítő koronavírus változatokban ritkán fordulnak elő. Ahogy arról korábban írtunk , tudományos berkekben az a legnépszerűbb elmélet, miszerint az omikron nem valamelyik aggodalomra okot adó koronavírus-változatból (az alfából vagy a deltából) fejlődhetett ki - mivel nincsenek ismert, köztes változatai -, hanem azokkal párhuzamosan, szinte észrevétlenül alakult ki.
Eredetére egyébként többféle tudományos elmélet létezik. Az egyik szerint az omikron egy olyan populációban fejlődhetett ki, ahol nem vették észre, és nem szekvenálták. Virológusok és epidemiológusok szerint ennél sokkal valószínűbb, hogy egy elhúzódó fertőzéssel küzdő, legyengült immunrendszerű beteg szervezetében alakult ki. A harmadik, potenciálisan számbavehető magyarázat, hogy nem emberben, hanem állati rezervoárokban fejlődött ki, és onnan ugrott át az emberre.
Egerek és emberek: a vírus gyorsan alkalmazkodik
A pekingi Kínai Tudományos Akadémia munkatársainak közelmúltbeli felfedezése viszont a harmadik elméletet látszik igazolni. Az omikron variánsban olyan mutációs mintázatot találtak, amely az egereket megfertőző koronavírusra jellemző. Úgy vélik, hogy a SARS-CoV-2 korábbi, B.1.1 vonalból származó variánsa fajközi evolúciós pályát követve 2020 közepén ugrott át az emberről az egérre. Miután alkalmazkodott az új gazdaszervezethez, és gyorsan felhalmozott olyan mutációkat, amelyek eredményesen fertőzhetnek, 2021 végén átkerült az emberre - írja témával foglalkozó összefoglalójában a Medical News Today.
Az omikron variáns RNS-ében 45 - bázisokat érintő, azok cseréjén alapuló - pontmutációt azonosítottak, amelyek a kínai kutatók szerint azután keletkeztek, hogy a variáns "elszakadt" utolsó, ismert hordozójától, az embertől. Megállapították, hogy az omikron mutációs mintázata különbözik azon variánsok mutációs mintázatától, amelyekről már bebizonyosodott, hogy az emberben fejlődtek ki. Beleértve három olyan változatot, amelyet elhúzódó fertőzéssel küzdő betegekből izoláltak.
A tudósok - akik eredményeiket a Journal of Genetics and Genomics című folyóiratban publikálták - azt is megállapították, hogy az omikron tüskefehérjéjében több mutáció is elősegíti, hogy a vírus szorosabban kötődhesen a célreceptorhoz - egerekben.
Nem mindegy, hogy milyen egerekről van szó
Matt Ridley biológus a Twitteren reagált a pekingi tanulmányra, felvetve a kérdést, hogy vajon milyen egerekben fejlődhetett ki ez a variáns: a természetben szabadon élő egyedekben vagy laboratóriumi kísérletekhez használt példányokban. A tanulmány vezető szerzője, Wenfeng Qian ezzel kapcsolatban elmondta: azon az állásponton vannak, hogy az omikron variáns egy vadon élő egérpopulációban fejlődött ki. "Nem valószínű, hogy egy laboratórium B.1.1-es variánst használna egér adaptációs kísérletekhez" - tette hozzá.
