A körömrágás egészségtelen, csúnya és szégyenletes, mégis sokan csinálják

A Psychology Today összefoglalása szerint a körömrágás, vagy más néven onikofágia egy legtöbbször átmeneti, kis mértékben ugyan, de önmagunknak ártó szokás. Széles skálája van: az is lehet, hogy valaki csak alkalmanként csinálja, öntudatlanul, mások viszont napi szinten. Gyakran együtt jár a dermatofágiával, a köröm környéki bőr lerágásával.

Általában csak esztétikai problémákat okoz, de kisebb, súlyos esetekben komoly egészségügyi gondokat. Ez a krónikus, rendellenes szokás nemcsak a körmöket és a körülötte lévő bőrszövetet, hanem a fogakat és az ínyt is károsíthatja. Bár az érintetteknek megkönnyebbülést okoz, többnyire szégyellik is ezt a szokásukat mások előtt, és tartanak attól, hogy emiatt nem kívánatosnak fogják minősíteni őket.

A körömrágás jellemzően kisgyermekkorban, legtöbbször az iskolába kerüléskor alakul ki, és a frusztrációkból fakadó belső feszültség levezetését szolgálja. Egyrészt van egy jutalmazó (ujjszopás), másrészt van egy önbüntető szerepe (harapás) is, mely szimbolikusan kielégíti a szülői, gondozói funkciókat. Így – bármily furcsa is – erős jutalmazó, megnyugtató értéke van. A gyermek számára ez egy megoldási kísérlet az érzelmek, és ezen keresztül a viselkedés szabályozására

– magyarázza Bodnár Csilla gyermekpszichológus.

Ha a gyerek elkezdi rágni a körmét, fontos, hogy nem szabad megbüntetni miatta. Helyette a szülőnek kell átgondolnia, hogy milyen külső körülmények, változások válthatták ki ezt a gyermeknél.

„Például túlszabályozzuk, túl sokat várunk tőle, és nem kap elég segítséget, túlzottan meg akar felelni a környezetének, hiányzik neki a meleg, szeretetteljes légkör és még számtalan ok lehetséges. Ha ezeken változtatunk, akkor valószínűleg a tünet is csökken vagy akár meg is szűnik. Emellett taníthatunk neki más módszereket is, ami a körömrágást helyettesíti” – javasolja Bodnár Csilla.

Bár sokan a keserű körömlakkban, vagy a folyamatos kesztyűviselésben látják a megoldást, Bodnár Csilla szerint ezek nem igazi visszatartó erők. Csak abban segíthetnek, hogy az egyén tudatosan felfigyeljen arra, amit tudattalanul szokott csinálni.

Az UCLA Health szerint a körömrágásnak több egészségügyi következménye lehet. Egyrészt a különböző baktériumok így szabad utat kapnak az ujjainkból a szánkba, onnan pedig az emésztőrendszerünkbe, így akár gyomorfertőzést is okozhatnak. Ugyanezért veszélyesek a véletlenül lenyelt körömdarabok is. A körömágy és az ujjainkon lévő bőr könnyen begyulladhat, a sebek pedig elfertőződhetnek. A fogaink sem ússzák meg következmények nélkül: rendellenesen növekedhetnek, töredezhetnek, elmozdulhatnak a folyamatos rágás miatt.

Ha nem múlt el a gyerekkorral

Akkor sincs minden veszve, ha a gyermek nem növi ki idővel ezt a rossz szokást – sőt, gyakran évtizedeken át az emberrel marad. Statisztikák szerint a gyerekek és tinédzserek közel 40 százaléka, és a felnőtt lakosság 20-30 százaléka rágja a körmét.

Bodnár Csilla szerint a felnőttek esetében már elsősorban az akaraterőn múlik, hogy abba tudják-e hagyni a dolgot. Őket már általában az esztétikai következmények zavarják.

Sok esetben felnőttként érettebb eszközeink vannak az érzelmeink szabályozására, de a körömrágás mint rossz szokás marad meg. A leszokáshoz sok segédeszközt használhatunk. Ismerek olyat, aki műköröm feltetetésével szabadult meg tőle

– mondja a szakember.

Ahogy minden más szokás elhagyása (vagy éppen felvétele) esetében, itt sem várhatunk változást egyik napról a másikra. A Healthline több módszert ajánl:

• Rendszeres körömvágás

Az egyik legegyszerűbb módszer: még azelőtt vágjuk le a körmünket, hogy elég hosszúra nőnének.

• Fokozatos leszokás

Ez ahhoz hasonlít, mint amikor a dohányzással próbál felhagyni az ember: nem hirtelen hagyja abba, hanem fokozatosan csökkenti a napi elszívott mennyiséget. Ugyanez működhet a körmöknél is: például elsőre csak egy ujjat jelöljünk ki, amit nem teszünk a szánkba. Pár nap alatt megszokjuk, hogy azt az egy körmöt kihagyjuk, és láthatóvá is válik, hogy jobban néz ki a többinél. Ezután ki lehet terjeszteni a többi ujjra is, amíg sor nem kerül az összesre.

• Helyettesítés

Segíthet, ha keresünk valamit, amivel lefoglalhatjuk a kezeinket. Ilyen lehet például a stresszlabda, vagy a fidget spinner. vagy bármi, aminek a piszkálásával levezethetjük a feszültséget.

• Drága manikűr

A fent említett műköröm, illetve a drága manikűr is szóba jöhet. Ha egy profi szakember szépen megcsinálja, megtisztítja a körmünket, akkor az is visszatartó erő lehet a piszkálásától, hogy nem akarjuk tönkretenni a végeredményt.

• Terápia

Amikor a fenti módszerek nem válnak be, akkor érdemes pszichológushoz fordulni. Általában kognitív, vagy elfogadás- és elkötelezettségterápia segíthet. Az előbbi esetén a szakember segít a rossz viselkedési mintákat lecserélni egy másikra, ami nem ártalmas az egyénnek. Utóbbi által az adott pillanatra fókuszálhatunk, és elengedhetjük a negatív gondolatokat, amelyek hatására rágjuk a körmeinket. Egy kutatás szerint például a perfekcionizmussal is összefügg a körömrágás: egy maximalista illető így vezeti le az abból adódó frusztráltságát, türelmetlenségét, ha nem sikerül a lehető legtökéletesebben elvégeznie a feladatát.

„Felnőttnél is lehetséges, hogy regresszívebb, gyermekibb állapotában ez a tünet fennmarad. Ilyenkor egy szakember segíthet a felnőtt élettel járó érzelmi terhek elviselésének jobban szervezett feldolgozásában” – vallja Bodnár Csilla.   

Másrészt a terápia azért is hasznos lehet, mert a segítségével feltárhatók az okok. Könnyen lehet ugyanis, hogy a körömrágás valamilyen mentális betegség jele:

• figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD),

• kényszerbetegség, azaz obszesszív-kompulzív zavar (OCD),

• oppozíciós zavar (ODD),

• Tourette-szindróma,

• szeparációs szorongás,

• testközpontú ismétlődő viselkedés (BFRB).

A testközpontú ismétlő viselkedés (BFRB) egy olyan betegség, amikor az ember különböző késztetéseket érez a testével kapcsolatban. Például tépkedi a bőrét (dermatillománia), harapdálja a nyelvét vagy az ajkát, piszkálja az orrát, tépkedi a testén lévő szőr- és hajszálakat.

Azt viszont fontos megjegyezni, hogy ezek a betegségek nem feltétlenül járnak együtt körömrágással, ahogy a körömrágás sem jelenti feltétlenül azt, hogy mentális betegségben szenved az illető.

Bár van benne egy kényszerítő hatás, a körömrágást nem tartozik a kényszerbetegségek közé, hanem egy tünet. „Valóban hasonlít a kényszerbetegségekben abban, hogy megakadályozása esetén erős belső feszültség keletkezik, kényszerítő hatású és megnyugtatja az egyént. Azonban sokszor nem tudatos: a gyermek vagy felnőtt észre sem veszi, hogy rágja a körmét és nem okoz súlyos életvezetési problémát” – vallja Bodnár Csilla.

Sok esetben a fenti módszerek együtt hozhatnak eredményt: a terápián feltárt lelki okok feltárásával és feldolgozásával párhuzamosan felvett helyettesítő szokások segítségével véget vethetünk a körömrágásnak.

Amikor már orvosi segítség kell

Sajnos az esztétikai visszásságok mellett egészségügyi problémák is a körömrágással járnak. Ha az alábbi tüneteket észleljük, akkor ajánlott minél előbb szakorvoshoz fordulni:

Ez is érdekelheti

kórházi haláleset

20 beteg halt meg az intenzíven, mert csökkentették a gyógyszeradagjukat

gyógyszervisszahívás

Baj van egy gyógyszerrel, kivonják a forgalomból

pisilés

Indulás előtt ha kell, ha nem, pisilsz? Nem jó ötlet

myeloma multiplex

Könnyen reumának nézhetik ezt a daganatot

• benőtt köröm,

• bőr- és körömgyulladás,

• elszíneződött köröm,

• fájdalom és vérzés a köröm környékén,

• a körmök elvékonyodása vagy megvastagodása,

• vagy ha a köröm megáll a növekedésben.

A további súlyos következményeket viszont csak a szokás elhagyásával előzhetjük meg.