Új kutatások bizonyítják, az australopithecus nem étrendje miatt halt ki. Az utóbbi évtizedben tudományos eredmények sora cáfolta azt a korábbi elképzelést, mely szerint a vegetarianizmus okozta az előember pusztulását, gyengévé téve őt a ragadozó emberrel szemben.
Az australopithecus körülbelül 6-1 millió évvel ezelőtt élt Dél- és Kelet-Afrika fás szavannáin. A hímek kb. 150 cm, a nőstények kb. 120 cm magasak voltak, testfelépítésük még nagy részben majomszerű jegyeket mutatott: robosztus felsőtest, vastag lábak, durva, majomszerű koponya, erőteljes állkapocs és fogak.
Az eredeti feltételezés szerint ez az előember (habár egyes antropológiai elméletek szerint az australopithecus nem a homo-fajnak egy nagyon korai, még majomszerű stádiuma, hanem egy teljesen önálló faj volt) fogai formájából adódóan - a ma élő főemlősökhöz hasonlóan - növényevő volt, főleg gyümölcsökkel az étlapon. Koponyája és állkapcsa azért vált egyre vaskosabbá az évmilliók során, hogy a rágós növényi táplálékot meg tudja rágni, ami viszont egyre specializáltabbá tette táplálkozási szokásait, ezáltal azonban gyengítve a túlélési esélyeit is. De a válogatós australopithecust más is hátravetette az evolúciós küzdelemben.
Mivel a növényevő életmód nem követel meg a vadászathoz hasonló bonyolult tevékenységrepertoárt, csapatmunkát, ezért a növényevő előember hátrányba került a vadászni kezdő homo fajokkal szemben, melyek idővel "átvették a hatalmat", s végül győzedelmeskedtek a fajon belüli evolúciós küzdelemben. Az emberi intelligencia fejlődésének és a társadalmi együttműködésnek kezdetei eszerint tehát a húsevéssel magyarázhatóak.
1999-ben azonban a Colorado Egyetem antropológus professzora, Matt Sponheimer a már két lábra állt, de még mindig majomszerű testfelépítésű hominidák (emberfélék) egyik alfajának, a kb. 2 millió éve élt Paronthropus (australopithecus) robustusnak a fogait egy speciális karbonvizsgálatnak alávetve arra a megállapításra jutott, hogy ezek az élőlények a korábban feltételezettnél jóval változatosabban táplálkoztak. A fogzománc rétegeibe beépült, a fotoszintézis során keletkező kémiai anyagok jelenléte arra utal, hogy nem csupán az erdős részeken termő gyümölcsök és levelek, hanem különféle zöld növények, úgy mint fű és nád is szerepelhetett a tápláléklistán, csakúgy, mint az ezeket a növényeket fogyasztó kisebb állatok. Vagyis az eddig tisztán vegetáriánusnak hitt előember akár mindenevő is lehetett. De akkor mi különböztette meg mégis a későbbi homo-któl?
Az, hogy ez a fajta húsevés nem egyenlő a ragadozó, vadászó életmóddal; a Paranthropus csak apró rovarokat, férgeket fogyasztott, s időnként kisméretű állatokat ejtett el - akárcsak a mai csimpánzok. Már ezek az állítások sem kevéssé írják felül a róluk alkotott eddigi tudásunkat, hiszen ez egyrészt azt jelentené, hogy az előember a fás szavannán kívül nyílt füves térségekre is betette a lábát, valamint, ami talán ennél is fontosabb, hogy nem állja meg helyét az evolúció lefolyásának korábbi magyarázata, mely az ember kialakulását a húsevő életmódból vezette le.
Sponheimer kutatásai egyetlen kérdésre azonban nem tudtak választ adni: miért voltak az australopithecusnak lapos, vastag zománcú örlőfogai, amikor ezek se a rágós növények, sem pedig a hús feldolgozására nem igazán alkalmasak, ellenben megfelelőek a szilárdabb és törékenyebb táplálék rágására? A számos tudósnak azóta is fejtörést okozó rejtvényt Nathanial Dominy, a California Egyetem munkatársa vélte megoldani nemrég nyilvánosságra hozott kutatási eredményeivel. Dominy afrikai földikutyák és 2 millió éve Afrikában élt őseink csontjainak kémiai összetételét alapul véve megállapította: a karbon-teszttel kimutatott anyagok nemcsak a növények szárából, hanem föld alatti részeiből is származhatnak. Ez alapján tehát úgy tűnik tehát, hogy az australopithecus főleg gyökerekkel és gumókkal táplálkozott.
Kiderült, mennyire jó gazdik olvasóink
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Dominy elméletére reagálva azonban néhány, a kutatásban nem érdekelt kollégája éles kritikával fogalmazta meg kételyét. Többen úgy vélik, az egyébként is nehezen hozzáférhető apró gyökerekkel aligha lakhattak jól erőteljes testfelépítésű őseink, ezen kívül a kutatócsoport nem kizárólagos választ talált a kérdésre, csupán egy lehetőséget a sok közül.
Az australopithecus táplálkozási szokásainak és kihalásának problémája tehát továbbra sem oldódott meg teljesen, ahogy a kutatások eredeti célja sem: a Homo és az Australopithecus fajok közötti szakadék áthidalása.
Ez is érdekelheti
an-no.hu
Legjobban: