"Az ortopéd sebész nem szétszed, hanem összerak"

"Bárki, aki keretorvosi munkát végez, elsősorban azért kerül oda, mert nagyon szereti az adott sportágat." Dr. Erdélyi Gábor ortopéd és baleseti sebésszel, a magyar férfi kézilabda-válogatott keretorvosával beszélgettünk pályafutásáról, szakmája rejtelmeiről, illetve a kézilabda - a laikus közönség számára talán kevésbé ismert - egészségügyi hátteréről.

Dr. Erdélyi Gábor immár több mint két évtizede segíti a férfi felnőtt válogatott szereplését, és ez idő alatt részt vett a többi között két olimpián is a nemzeti együttessel. Tapasztalatai szerint a játék napjainkra sokat változott, amivel együtt a sérülések kockázata is megemelkedett, miközben a kézilabda egyébként sem teljesen veszélytelen sport. A megfelelő módszerekkel ugyanakkor sokat lehet tenni a játékosok egészségének megőrzése érdekében, egyszersmind biztosítva ezáltal, hogy a gólokért zajló küzdelem a sportélmény és szórakoztatás jegyében teljen a nézők előtt. Keretorvosi teendői mellett ortopéd és baleseti sebészként gyógyítja betegeit a mindennapok során. Szakterülete jellegzetességeiről és az abban rejlő kihívásokról is kérdeztük a vele készült interjúban.

HáziPatika.com: Miért választotta éppen a traumatológiát és az ortopédiát? Mi vonzotta az orvosi pályára, azon belül is erre a szakterületre?

Dr. Erdélyi Gábor: Már kisgyerekként elhatároztam, hogy orvos leszek. Tetszett a gondolat, hogy emberekkel foglalkozhatok, illetve az, hogy segíthetek bizonyos problémákat megoldani, a betegségeket meggyógyítani. Mi több, azt is korán eldöntöttem, hogy ortopéd sebész szeretnék lenni. Utólag már nehezen tudnám persze megmondani, gyermekkoromban miért éppen erre a szakmára esett a választásom. Talán az tetszhetett meg benne, hogy a mozgással foglalkozik. Felnőtt fejjel pedig az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy az ortopéd-baleseti sebész az a sebész, aki nem szétszedi, hanem összerakja a dolgokat. Ebben a tekintetben pedig nagyon eltér az összes többi sebészeti ágtól. Maga a mozgás egy csodálatos dolog, és nagyszerű érzés, ha orvosként valakinek vissza tudjuk adni a mozgásképességét. Mindig az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy amit megpróbálunk összerakni, annak működése a lehető legjobban szolgálja a beteget, illetve lehetőség szerint visszaállítsuk az eredeti funkciót.

Dr. Erdélyi Gábor, traumatológus, ortopéd sebész, magyar férfi kézilabda-válogatott, keretorvos

"Szeretem azokat a helyzeteket, amelyek gondolkodást és különlegesebb technikákat igényelnek."

Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Pályája kezdetén mentőtisztként és mentőorvosként is dolgozott. Milyen tapasztalatokat szerzett ebből az időszakból? Gondolt esetleg akkor arra, hogy hosszú távon is a mentőzést válassza hivatásának?

E. G.: Ötödéves orvostanhallgatóként lehetőségem nyílt, hogy elvégezzem a mentőtiszti tanfolyamot, miután pedig levizsgáztam, felülhettem esetkocsira dolgozni. A sürgősségi orvoslás szintén egy elég speciális szakma, amely megköveteli az embertől a gyors gondolkodást és magabiztosságot. Pillanatok alatt kell jó döntéseket hozni, amihez szerteágazó ismeretekre van szükség, kezdve például a baleseti sebészettől akár egészen a belgyógyászatig. Az egyetem elvégzését követően baleseti sebészeti munkám mellett még dolgoztam rohamkocsin a Magyar Máltai Szeretetszolgálat mentőszolgálatánál, ugyanakkor sosem merült fel bennem, hogy mentős maradjak hosszú távon. Inkább egyfajta iskolaként tekintettem erre az időszakra, amiből valóban nagyon sokat is tanultam.

Házipatika.com: Milyen út vezetett innen az eredeti célként is megfogalmazott ortopéd sebészethez és traumatológiához?

E. G.: Az egyetem után a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Traumatológiai Tanszékén kezdtem el dolgozni a Péterfy Sándor utcai Kórházban, a traumatológiai szakvizsga megszerzését követően pedig Országos Sportegészségügyi Intézet sportsebészeti osztályán kaptam állást. Az itt eltöltött évek során ortopéd szakvizsgát szereztem, nem sokkal később pedig dr. Béres György hívására előbb a BM Központi Kórház Mozgásszervi sebészeti részlegén, majd a tatai Kastélypark Klinikán folytattam a karrierem. A főorvos urat egyetemista korom óta ismerem, nála írtam a szakdolgozatomat is, a szakmai kapcsolatunk elég régre nyúlik vissza.

HáziPatika.com: Milyen szakmai kihívásokat tartogat ez a terület? Akad esetleg néhány olyan eset, amely az Ön számára is emlékezetesebb?

E. G.: Mind a baleseti sebészetből, mind a mentőorvoslásból azt hozom magammal, hogy szeretem azokat a helyzeteket, amelyeken gondolkodni kell, illetve amelyek nem a rutinszerű megoldásokat, hanem valamilyen különlegesebb technikát igényelnek. Jellegéből adódóan az ortopédia lehetőséget teremt ráadásul arra, hogy előzetesen felkészüljünk a beavatkozásokra, azaz nem kell rögtönöznünk. Ami a konkrét eseteket illeti, elsősorban térd és vállsebészettel foglalkozom. Kiemelt területként kezelem a sportsérülések ellátását, így a térdízületben a keresztszalagok sérüléseinek műtéti kezelését, a meniszkusz porcok ellátását, a vállízületi instabilitásos és rotátor ínköpeny sérülések műtéti kezelését. Fontos kutatási terület a sportolók sérülés utáni rehabilitációja, a sportba való biztonságos visszatérés elősegítése is. Sokat foglalkozom ízületi porcfelszínek pótlásával, ezen a téren pedig több komoly, nagy műtétet is végeztem eddigi pályám során. A nagyobb ízületi porcfelszínhiányok pótlására különböző eljárások állnak rendelkezésre. A megfelelő formát a károsodás mértéke és mélysége, az érintett porcfelszínek száma határozza meg. A pótlás történhet saját, nem terhelő felszínről vett porc átültetésével, ilyen a mozaikplasztika, vagy mesterséges, a porc regenerációját segítő anyagok, úgynevezett scaffoldok beültetésével. A Kastélypark Klinikán csont-porc transzplantációs eljárásokat is alkalmazunk. Ezeknek a világ más részein komoly hagyománya alakult ki mára, Európában viszont némi késéssel honosodtak csak meg ezek a módszerek. Nagy kihívást jelent csontot és porcot együtt transzplantálni, jelentős ízületi felszíneket pótolni, de egyben ez egy nagyon jó eredményeket hozó beavatkozási forma is. A különböző porcpótló eljárások használhatósága egyelőre sajnos limitált, előrehaladott esetekben nem marad más lehetőség, mint a protézisbeültetés.

HáziPatika.com: Említette a mozgást, amely a szakmája alapját képezi. Ha azonban jól tudom, nemcsak a munkája fűzi Önt a mozgáshoz.

E. G.: Középiskolás és egyetemista koromban aktívan űztem a tájfutást. Ehhez később csatlakozott a sífutás és az alpesi sízés, sőt, egyetemista koromban még síoktatóként is dolgoztam. Ezeknek a sportoknak a mai napig szívesen hódolok, ha időm engedi. Szeretem a terepkerékpározást és a lovaglást is, de bármilyen mozgás érdekel, amit erdőben, a természetben lehet folytatni.

Dr. Erdélyi Gábor, traumatológus, ortopéd sebész, magyar férfi kézilabda-válogatott, keretorvos

Egy világversenyen a válogatott keretorvosának minden egészségügyi problémára megoldást kell találnia.

Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Hogyan kapcsolódik ebbe a körbe egy csapatsport? Hiszen orvosként hosszú ideje dolgozik a magyar férfi kézilabda-válogatott mellett.

E. G.: Középiskolásként egy ideig kézilabdáztam is, ezt elfelejtettem mondani. (nevet) Azóta is szeretem ezt a sportágat. Viszonylag korán, 1997-ben kértek fel először a junior válogatott melletti munkára, majd ebből nőtte ki magát, hogy 1999-ben már a felnőttek keretorvosa lettem. Bárki, aki keretorvosi munkát végez, elsősorban azért kerül oda, mert nagyon szereti az adott sportágat. Magam is szeretek ebben a közegben mozogni, szívesen foglalkozom sportolók sérüléseivel. Sportolók kezelésekor a betegségek, sérülések gyógyítása mellett speciális szempontokat is figyelembe kell venni, azaz például hogyan lehet biztosítani a gyors felépülést, biztosítani a sportba való gyors és biztonságos visszatérést.

HáziPatika.com: Mi mindenre terjed ki a feladatköre a nemzeti együttes keretorvosaként?

E. G.: Ez egy igen összetett munka. Egyrészt segítenem kell a csapat, a játékosok felkészülését, kezdve a táplálkozástól számos egyéb egészségügyi kérdésig. Természetesen azokat a problémákat, amelyek a saját szakterületemhez tartoznak, ellátom, minden egyéb esetben pedig segítenem, menedzselnem kell a sportolókat, hogy eljussanak a megfelelő egészségügyi szakemberhez. Másrészt amikor egy világversenyre utazunk, ott minden akutan felmerülő panaszt gyorsan meg kell tudni oldani.

HáziPatika.com: Bevett frázis a sportújságírásban, hogy az orvosi stáb úgymond összedrótoz egy-egy nem teljesen egészséges játékost a legfontosabb mérkőzésekre. Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan kell ezt az összedrótozást elképzelni?

E. G.: Mindig mérlegelnünk kell, hogy az adott sportolót alkalmassá teszi-e az állapota arra, hogy ezen a szinten teljesítsen, a sportolók egészsége elsődleges. Ha az adott sérülés vagy egy betegség mellett a sportolás nem biztonságos, vagy ha csak egy kicsit is bizonytalanok vagyunk ebben, akkor inkább nemet kell mondani arra, hogy pályára lépjen. Amennyiben viszont van rá lehetőség, hogy sérülését vagy betegségét enyhítve biztonságban mérkőzésre engedhessük a játékost, úgy mindent megteszünk ennek érdekében. Hozzátartozik az összképhez, hogy nem egyedül dolgozom, hiszen egy teljes stáb, benne fizikoterapeuta és gyúrók segítségére is támaszkodhatok. Ezen felül az eszközapparátusunk is mindig megvan ahhoz, hogy ellássuk a felmerülő - elsősorban mozgásszervi - panaszokat.

HáziPatika.com: Mekkora változást hozott a kézilabdában, a csapatok és játékosok életében a koronavírus-pandémia tavalyi megjelenése? Kihat-e esetleg a sérülésveszélyre a világjárvány teremtette kiszámíthatatlanság?

E. G.: A hírekből jól látható, hogy sajnos a csapatsportokban nagyon arat ez a betegség. Könnyen be lehet hurcolni a fertőzést egy-egy csapatba, ha pedig egyszer bekerült, akkor nagy valószínűséggel mindenkin átmegy. Természetesen a sportvezetők a kézilabdában is igyekeznek olyan szabályokat hozni, amelyek a megelőzést és védekezést segítik, legyen szó akár rendszeres szűrésekről vagy éppen arról, hogy nézők nélkül rendezik meg a mérkőzéseket. Ezzel együtt a feladat rendkívül nehéz. Normál esetben a sérülésveszély átlagos, amennyiben a játékosok megfelelően felkészültek előzetesen a szezonra. Ha viszont bezárnak az edzőtermek, nem tudnak rendes edzésmunkát végezni, mint ahogyan az történt például tavaly tavasszal is, úgy az megnehezíti a felkészülést, ezáltal kétségkívül a sérülésveszélyt is fokozza. A fertőzést elkapva több hetes hosszú kihagyás vár a sportolókra, amíg orvosi vizsgálatokat követően biztonsággal visszaengedhetővé válnak újra. A korábban megszerzett edzettségi állapot jelentősen romlik, elvész, utána mindent újra kell kezdeni. Ez szintén fokozott kockázatot jelent.

Dr. Erdélyi Gábor, traumatológus, ortopéd sebész, magyar férfi kézilabda-válogatott, keretorvos
"Az élsport árnyoldala a mozgásszervrendszer elhasználódása." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: A sztárjátékosok mindig egyfajta héroszokként jelennek meg a tévéképernyőn, és nézőként elámulva figyelhetjük azt a hihetetlen teljesítményt és küzdelmet, amelyre a sportág legkiemelkedőbb alakjai képesek. Ezt a képet látva aligha jutna bárkinek is eszébe, milyen áldozatokkal jár egy sportoló élete. Mennyire egészséges valójában az élsport? Milyen hatást gyakorol a játékosok szervezetére hosszú távon?

E. G.: Ahhoz, hogy valaki képes legyen kiemelkedőt nyújtani, az élsport rengeteg elhivatottságot, borzasztó nagy edzésmunkát és komoly lemondásokat követel meg. Nyilván ennek megvan a pozitív oldala, amiért a sportolók felvállalják ezt az életet. Soha nem találkoztam még olyan élsportolóval, aki el akarta volna dobni magától a sportban kitűzött céljait, függetlenül attól, hogy ez valóban komoly áldozatokkal jár. Az élsport árnyoldala egészségügyi szempontból a mozgásszervrendszer elhasználódása, hosszú távú károsodása.

HáziPatika.com: Mennyire veszélyes sportág a kézilabda? A test mely részeit veszélyezteti leginkább?

Egyre több kutatási eredmény utal arra, hogy a labdarúgók körében magasabb a neurodegeneratív megbetegedések kialakulásának kockázata későbbi életkorban. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Orvosi Bizottsága szerint ugyanakkor meglehetősen kérdéses, hogy a fejelés gyakoroltatásának korlátozása az utánpótláscsapatok edzésein hatékony megelőzési módszer lenne e téren. Részletek itt.

E. G.: Egy nagyon dinamikus, sok kitámasztással járó kontaktsportról beszélhetünk a kézilabda kapcsán. Rengeteg ütközés történik a pályán, mindennek pedig összességében nyilván megvan a veszélye. Gyakorlatilag bármely testrész sérülhet, leggyakrabban azonban a térdet, vállat, bokát, kezeket érintik a sérülések. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy ezeket a kockázatokat kellő felkészüléssel lehetséges csökkenteni. Mint minden komoly sportágban, a kézilabdában is az a cél, hogy megvédjék a sportolókat, illetve a nézőkben ne az a kép alakuljon ki, hogy mennyire veszélyes az adott sport, hanem inkább a szórakoztatásról, élményről szóljon, ami a pályán zajlik. Ebben nem csupán a szabályrendszerek átdolgozása, finomítása hozhat megoldást, hanem azok a sérülésmegelőző programok is, amelyeket a kézilabdában is alkalmazunk.

HáziPatika.com: Hogyan épül fel egy ilyen program, mit foglal magában?

E. G.: Általában az ízületi stabilitás, törzsstabilitás javítása a cél. A kézilabdában elég gyakori például az elülső keresztszalag sérülése. Az ilyen térdsérülések átlagosan közel háromnegyede pedig nem az ellenféllel való ütközésekből származik, hanem rossz mozdulatokból, mint akár egy rossz talajra érkezés ugrás után, vagy egy rossz kitámasztás cselezés közben. E problémák hátterében rendszerint megtalálhatóak bizonyos rossz mozgásmintázatok, amelyeket előre felismerve ki lehet javítani megelőző tréningek során, csökkentve ezáltal a jövőbeli sérülésveszélyt. Ugyanígy befolyásolható a hosszú távú, apróbb sérülések talaján kialakuló sportártalmak előfordulásának kockázata. Jó példa erre az úgynevezett dobóváll betegsége, amely a fej feletti karmozgással járó sportokra jellemző sportártalom. Ezekkel szemben szintén lehet megelőző tréningeket végezni.

HáziPatika.com: Sok más sportághoz hasonlóan változik-e a kézilabda is, és ha igen, akadnak-e ennek egészségügyi kockázatai?

E. G.: Napjainkra nagyon felgyorsult a játék. Elég csak egy 80-as évekből származó mérkőzésfelvételbe belenézni, és máris látható, mennyivel statikusabb volt akkoriban még a kézilabda. A mai csapatok többet futnak, az edzők is újabb és újabb taktikai variációkat találnak ki. A nagyobb sebesség viszont több ütközéssel is jár, ennél fogva a traumás sérülések veszélye is magasabb.


HáziPatika.com: Ott volt a válogatottal a 2004-es athéni és a 2012-es londoni olimpián. Milyen élmény belülről, résztvevőként átélni az ötkarikás játékokat?

E. G.: Fontos leszögezni, hogy ilyenkor nem arról szólnak a napjaink, hogy csak üldögélünk a sporteseményeken, szurkolva a csapatnak. Keretorvosként egy ilyen világverseny nem kikapcsolódás, hanem munka, méghozzá 24 órás. Bármikor és bármilyen egészségügyi probléma merüljön is fel, azt azonnal meg kell oldani. De fantasztikus élmény természetesen a részvétel, különösen akkor, ha a csapatunk sikeres a pályán.

HáziPatika.com: Mit jelent az Ön számára a keretorvosi munka? Mit tud ebből meríteni?

E. G.: Egyfelől megtisztelő a bizalom, hogy segíthetek ezeknek a játékosoknak. Régóta vagyok már a csapat mellett, több generáció karrierjét is végigkísértem, de mindig nagy öröm, hogy a sikereikhez hozzájárulhatok valamivel. Az évek alatt ráadásul sok barátság is kialakult, aminek okán a visszavonult játékosok később is felkeresnek a rendelésemen. Szakmai vonatkozásban pedig azért is jó ez a munka, mert nem engedi, hogy ellustuljak, pontosabban azt, hogy elkopjon az általános orvosi tudásom. Nem foglalkozhatok kizárólag mozgásszervi sebészettel, hiszen általános orvosként is helyt kell állnom. Mindez arra sarkall, hogy mindig naprakészen tartsam a tudásomat, állandóan tanuljak, hogy aztán szükség esetén a legmagasabb szintű segítséget nyújthassam.

HáziPatika.com: A megfiatalított válogatott január közepétől az egyiptomi világbajnokságon képviseli a nemzeti színeket. Mit vár a csapattól, milyen eredményre lehetnek képesek a fiúk?

E. G.: Szerintem ezt a mostani helyzetben nagyon nehéz lenne előre megjósolni. Az biztos, hogy jó, baráti a hangulat a csapaton és az edzői stábon belül is, illetve úgy látom, ez az új generáció nagyon szeretné megmutatni, hogy nem véletlenül jutott el idáig. Jó élmény volt a tavaly januári Európa-bajnokság (a magyar válogatott a 9. helyen végzett a 24 csapatos Eb-mezőnyben - a szerk.), és ezúttal az akkor megkezdett út folytatását várom. Remek érzés látni, amikor a játékosok felismerik, hogy mennyire jól tudnak csapatként együttműködni. Kívánom és remélem, hogy a közös munka magasra fogja őket repíteni.

Értékelje a cikket!

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+5, +10 °C
Minimum:
-1, +4 °C

Hazánkban vasárnap délelőtt a kevés felhő mellett alapvetően napos idő lesz, csapadék nem várható.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge, közepes

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag