Mint azt a napokban megírtuk , az angol labdarúgó-szövetség (FA) fontolóra veszi, hogy korlátozásokat vezessen be a fejelésekre vonatkozóan a 18 éven aluli gyermekek és fiatalok edzésein. Egészen pontosan az U7-es korosztálytól az U12-esig arra kérnék a csapatok edzőit, hogy ne végeztessenek fejelőgyakorlatokat tanítványaikkal, majd később is csupán fokozatosan bevezetve válna ez az elem a tréningek részévé. Az FA lépése nem lenne egyedülálló a világon, hiszen korábban az Egyesült Államokban is bevezettek ilyen jellegű korlátozásokat az utánpótlás-nevelésben, illetve az idei év elején a skót szövetség is hasonló iránymutatást fogalmazott meg az edzők számára.
Így hat a fejelés az agyra
Megkeresésünkre dr. Szelid Zsolt kardiológus és sportorvostan szakorvos, az MLSZ Orvosi Bizottságának tagja - a bizottság állásfoglalását közvetítve - kifejtette, az elmúlt években valóban egyre több adat látott napvilágot a labdával való gyakori fejelés, továbbá a játékosok egymással való összefejelése és egyéb fejsérülések hosszú távú mentális hatásaira vonatkozóan. "Tény, hogy a labdarúgásban az agyrázkódásos esetek 25-30 százalékát fejelés okozza, 62-78 százalékban pedig megelőző fej-fej kontaktus áll a háttérben. Mérkőzés alatt egy adott játékos körülbelül 6-12 alkalommal fejel, ilyenkor pedig a labda nagyrészt nagy sebességgel csapódik a fejhez. Ezt meg kell különböztetni az edzéseken a technika fejlesztésére alkalmazott ismételt fejelésektől, amikor a labda nagyrészt kisebb sebességgel csapódik a játékos fejéhez" - mutatott rá a szakember.
Kitért rá, az esetek döntő részében semmilyen tünet nem jelentkezik a fejeléseket követően. Az agyi képalkotó technikák segítségével azonban mára leírták az ismétlődő agyrázkódással nem járó hatás fogalmát. E szerint a fej rendszeres nagy sebességű labdával vagy a játékostárssal való kontaktusa hosszú távon önmagában is strukturális és funkcionális agyi károsodásokhoz vezethet. A jelenség pontos hatása mindazonáltal még vizsgálat tárgyát képezi.
"Súlyos esetben a fejelés azonnal heveny tüneteket okozhat, amit nagyrészt agyrázkódás okoz. Labdarúgásban ismert, hogy az agyrázkódás leggyakoribb oka a labdáért folytatott küzdelem során a játékos és játékos közötti direkt fejkontaktus. A női labdarúgásban az agyrázkódás egyébként lényegesen gyakoribb, mint férfi játékosok esetében" - magyarázta dr. Szelid Zsolt.
Hogyan lehet védekezni?
"A fejelés esetleges káros hatásai kivédésének legfontosabb eszköze az egészségkárosodást megelőző hatékony prevenciós technikák bevezetése" - fogalmazott a szakember. Rámutatott, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által bevezetett 3 perces szabály például kimondja, hogy a mérkőzéseken bekövetkező fejsérülések esetén mindig kizárólagosan a mérkőzést biztosító orvos felelőssége eldönteni, visszaengedi-e az érintett játékost a pályára. A döntés meghozatalához három perc áll rendelkezésére, amennyiben pedig bizonytalan a gyors diagnózisban, úgy le kell hoznia a játékost a pályáról, függetlenül a játékvezető vagy a sportoló szándékától.
Dr. Szelid Zsolt, aki az MLSZ mellett az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Orvosi Bizottságának is tagja, kifejtette, néhány európai szövetségnél valóban napirenden van a fejelési technikák edzésen való gyakorlásának tiltása 12 éven aluli játékosok esetében. Hozzátette ugyanakkor, hogy "ennek megelőzésben játszott szerepe meglehetősen kérdéses, mivel a valódi fejsérüléseket nem edzésen, hanem mérkőzésen szenvedik el a játékosok, hiszen a labda nagy sebességgel akkor csapódik a fejhez. Ha pedig az edzésen nem tanulják meg a fejelés technikáját, akkor mérkőzés alatt esetleg még komolyabb sérülést szenvedhetnek el a gyermekek."
