Aranyere tulajdonképpen mindenkinek van, így hívjuk ugyanis a végbél legalsó szakaszának és a végbélnyílás nyálkahártyája alatt elhelyezkedő vénás fonatokat. A probléma akkor kezdődik, amikor ezek megduzzadnak és kitágulnak, mint például a lábakban lévő visszerek, illetve egyéb zavaró tüneteket is okoznak. Hajlamosító tényező lehet az életkor előrehaladása, illetve az örökletes kötőszöveti gyengeség, vagyis, ha a családunkban már többen is küzdöttek, küzdenek a rendellenességgel. Ezenkívül az olyan tevékenységek, szokások, állapotok is veszélyesek lehetnek ebből a szempontból, mint a krónikus székrekedés (egészen pontosan az azzal járó, székelés közbeni erőlködés), a túlsúly, a terhesség, a sok ülés vagy a mozgásszegény életmód. Ilyenkor ugyanis extra nyomás nehezedik az altestre, ami miatt a régió véráramlása lelassul, pang, a vénák pedig túltágulhatnak.
Az aranyeres krízis így alakul ki
Attól függően, hogy az aranyér a végbél záróizmához képest merre található, két fajtáját különböztetjük meg: a külső és a belső aranyeret. A külső aranyér, ahogy azt a neve is sugallja, a végbélnyíláson kívül helyezkedik el, és olyan panaszokat idézhet elő, mint az anális régiónál érezhető irritáció, viszketés, fájdalom, diszkomfortérzés (főleg üléskor), az ánusz körül tapasztalható duzzanat, illetve ritkán vérzés.
A belső aranyér a végbél falában alakul ki. Korai stádiumban az érintett általában nem érzi vagy látja, mivel ilyenkor még jellemzően kevés kellemetlenséget okoz; legfeljebb a vécépapíron vagy a vécécsészében lévő élénkpiros vér figyelmeztet arra, hogy baj van. A belső aranyér később azonban kifordulhat, ami már fájdalommal is járhat: kezdetben még spontán visszahúzódik, egy idő után viszont csak kézzel lehet visszahelyezni, súlyos esetben pedig már sehogy sem.
Amennyiben az aranyeres csomók a végbél záróizomzatán kívülre kerülnek és kizáródnak (azaz nem húzódnak vissza, és vissza sem helyezhetőek), aranyeres krízisről beszélhetünk. Az állapotnak olyan tünetei lehetnek, mint a heves fájdalom (amely miatt az ülés, állás is nehézzé válik), a duzzanat, az általános rossz közérzet, a hőemelkedés vagy a láz. A kizáródott aranyeres csomókban a lassabban áramló, pangó vér miatt vérrög is kialakulhat. Kifejezetten veszélyes állapotról van szó tehát, ami mihamarabbi orvosi ellátást - ez általában sebészeti beavatkozást jelent - igényel. Az aranyeres krízis egyébként csak egy az aranyér veszélyes szövődményei közül; ha túl sokáig várunk azzal, hogy szakemberhez forduljunk panaszainkkal, megnő a különféle fertőzések, a vérszegénység (jelentősebb vérveszteség esetén), illetve a végbéldaganat kockázata is.
Mire figyeljünk oda?
Mint minden más betegségnél, úgy az aranyér esetében is igaz, hogy a legjobb védekezés a prevenció. Étrendünk legyen rostban és folyadékban gazdag, így csökkenthetjük a székrekedés esélyét, ami az aranyér egyik fő rizikófaktora. Sportoljunk hetente legalább 3-4 alkalommal, és ha ülőmunkát végzünk, napközben óránként álljunk fel, mozgassuk át magunkat. Fontos pillére még a megelőzésnek, hogy ne tartogassuk a székletünket, székeléskor pedig ne üljünk túl sokat a vécén, és igyekezzünk nem erőlködve üríteni.
Amennyiben tüneteink alapján arra gyanakszunk, hogy aranyerünk van, minél hamarabb keressünk fel proktológus szakorvost: az időben megkezdett, megfelelően összeállított terápia segítségével ugyanis - feltéve persze, ha a beteg betartja az orvos utasításait - meg lehet akadályozni a komoly következmények kialakulását.
